20. VERS
TEXT 20
Szöveg
Texte
viddhy anādī ubhāv api
vikārāṁś ca guṇāṁś caiva
viddhi prakṛti-sambhavān
viddhy anādī ubhāv api
vikārāṁś ca guṇāṁś caiva
viddhi prakṛti-sambhavān
Szó szerinti jelentés
Synonyms
prakṛtim – az anyagi természetet; puruṣam – az élőlényeket; ca – és; eva – bizony; viddhi – tudd; anādī – kezdet nélkülinek; ubhau – mindkettőt; api – szintén; vikārān – az átalakulást; ca – is; guṇān – a természet három kötőerejét; ca – és; eva – bizony; viddhi – tudd; prakṛti – az anyagi természet; sambhavān – termékének.
prakṛtim: la nature matérielle; puruṣam: les êtres; ca: aussi; eva: certes; viddhi: tu dois savoir; anādī: sans commencement; ubhau: tous deux; api: aussi; vikārān: les transformations; ca: aussi; guṇān: les trois guṇas; ca: aussi; eva: certes; viddhi: sache; prakṛti: la nature matérielle; sambhavān: produits de.
Fordítás
Translation
Tudni kell, hogy az anyagi természet és az élőlények kezdet nélküliek. Változásaikat és az anyagi kötőerőket az anyagi természet hozza létre.
Il faut savoir que la nature matérielle et les êtres distincts existent depuis toujours. Leurs transformations, mais aussi les différents guṇas, sont des produits de la nature matérielle.
Magyarázat
Purport
Az ebben a fejezetben leírt tudás által az ember megismerheti a testet (a cselekvés mezejét) és annak ismerőit (az egyéni lelket és a Felsőlelket). A test a cselekvés mezeje, és az anyagi természet hozza létre. Az egyéni lélek, aki testet öltött és a test tetteit élvezi, a puruṣa, vagyis az élőlény. Ő az egyik ismerő, a másik pedig a Felsőlélek. Természetesen azt is meg kell értenünk, hogy a Felsőlélek és az egyéni élőlény az Istenség Legfelsőbb Személyiségének két különböző megnyilvánulása. Az élőlény az energiája, a Felsőlélek pedig személyes kiterjedése.
Ce chapitre permet de comprendre ce que sont le corps (le champ d’action) et les connaissants du corps (l’âme infinitésimale et l’Âme Suprême). Le corps est le champ d’action produit par la nature matérielle. Quant à l’être distinct incarné qui a jouissance des activités du corps, il est le puruṣa. Il est l’un des connaissants du corps – l’autre étant l’Âme Suprême. Tous deux, sachons-le, sont des manifestations de Dieu, la Personne Suprême. L’être infinitésimal fait partie de Ses énergies, et l’Âme Suprême de Ses émanations personnelles.
Az anyagi természet és az élőlény egyaránt örökkévaló, vagyis létezett a teremtés előtt is. Az anyagi megnyilvánulás a Legfelsőbb Úr energiájából jön létre, s éppen így az élőlények is, ők azonban a felsőbbrendű energiához tartoznak. Az anyagi természet és az élőlények a kozmosz megnyilvánulása előtt is léteztek. A megnyilvánulatlan anyagi természet Mahā-viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége testébe merült, majd a mahat-tattva révén a kellő időben megnyilvánult. Hasonló módon vannak Benne az élőlények is. Feltételekhez kötött állapotuk következtében ellene vannak a Legfelsőbb Úr szolgálatának, ezért nem léphetnek be a lelki világba. Az anyagi természet megnyilvánulásával azonban ismét esélyt kapnak, hogy az anyagi világban cselekedve felkészülhessenek, s így eljuthassanak a lelki világba. Ez az anyagi teremtés titka. Eredetileg az élőlény a Legfelsőbb Úr szerves lelki része, de lázadó természete miatt az anyagi természet uralma alá kerül. Hogy ezek az élőlények, vagyis a Legfelsőbb Úr felsőbbrendű teremtményei miképpen kerültek kapcsolatba az anyagi természettel, az valójában nem számít. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége azonban tudja, hogy valójában hogyan és miért történt mindez. Az írásokban az Úr azt mondja, hogy akiket elbűvöl az anyagi természet, azoknak küzdelmes harcot kell vívniuk a létért. Az előző néhány vers alapján azonban tudnunk kell, hogy az anyagi természet minden változása és hatása, amely a három kötőerőn keresztül nyilvánul meg, szintén az anyagi természet terméke. Az élőlénnyel kapcsolatos minden változás és minden változatosság a testnek tulajdonítható. Az élőlények lelki természetüket tekintve valamennyien egyformák.
La nature matérielle et l’être distinct sont tous deux éternels. Ils existaient avant la création cosmique. Tous deux relèvent des énergies du Seigneur: la nature matérielle, de Son énergie inférieure, et l’âme individuelle, de Son énergie supérieure. La nature matérielle contenue en Mahā-Viṣṇu, le Seigneur Suprême, est en temps voulu manifestée par le biais du mahat-tattva. Les êtres sont également contenus en Lui, mais comme ils sont conditionnés, ils n’éprouvent aucune envie de Le servir et ne peuvent donc accéder au monde spirituel. Toutefois, lors de la manifestation de la nature matérielle, ces êtres se voient à nouveau offrir la possibilité d’agir dans le cadre de l’univers matériel pour se préparer à entrer dans le monde spirituel. Tel est le mystère de la création.
En réalité, l’être distinct est à l’origine un être spirituel, une partie intégrante du Seigneur Suprême. Mais sa nature rebelle l’expose au conditionnement matériel. Il n’est pas essentiel de savoir comment ces êtres de nature supérieure, parties intégrantes du Seigneur Suprême, en sont venus à entrer en contact avec la nature matérielle. Pour autant, Dieu, la Personne Suprême, sait comment et pourquoi cela s’est produit. Il affirme dans les Écritures que ceux qui se laissent fasciner par la nature matérielle doivent mener un dur combat pour vivre. Comprenons bien, à la lumière de ces quelques versets, que toutes les transformations du monde manifesté ainsi que les diverses influences qu’exercent les guṇas sont des produits de la nature matérielle, et que les changements et la diversité dont nous avons parlé ne concernent que les corps des entités vivantes, car au niveau spirituel, tous les êtres sont de même nature.