14. VERS
ТЕКСТ 14
Szöveg
Текст
sarvato ’kṣi-śiro-mukham
sarvataḥ śrutimal loke
sarvam āvṛtya tiṣṭhati
сарвато 'кш̣и-широ-мукхам
сарватах̣ шрутимал локе
сарвам а̄вр̣тя тиш̣т̣хати
Szó szerinti jelentés
Дума по дума
sarvataḥ – mindenhol; pāṇi – kezek; pādam – lábak; tat – az; sarvataḥ – mindenhol; akṣi – szemek; śiraḥ – fejek; mukham – arcok; sarvataḥ – mindenhol; śruti-mat – füle van; loke – ebben a világban; sarvam – mindent; āvṛtya – befedve; tiṣṭhati – létezik.
сарватах̣ – навсякъде; па̄н̣и – ръце; па̄дам – крака; тат – това; сарватах̣ – навсякъде; акш̣и – очи; ширах̣ – глави; мукхам – лица; сарватах̣ – навсякъде; шрути-мат – има уши; локе – в света; сарвам – всичко; а̄вр̣тя – като покрива; тиш̣т̣хати – съществува.
Fordítás
Превод
Kezei és lábai, szemei, fejei és arcai mindenhová elérnek, s fülei mindenhol jelen vannak. Áthatva mindent, így létezik a Felsőlélek.
Неговите ръце и крака, неговите очи, глави, лица и уши са навсякъде. По този начин Свръхдушата прониква във всичко съществуващо.
Magyarázat
Пояснение
Ahogyan a nap létezik végtelen sugarait árasztva, úgy létezik a Felsőlélek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége is. Mindent átható formájában létezik, az egyéni élőlények pedig Brahmātól, az első nagy tanítótól kezdve egészen a parányi hangyákig mind Benne élnek. Megszámlálhatatlanul sok fej, láb, kéz és szem, és végtelen számú élőlény létezik. Valamennyi a Felsőlélekben és a Felsőlelken létezik, éppen ezért a Felsőlélek mindent átható. Az egyéni lélek azonban nem mondhatja azt magáról, hogy mindenhol van keze, lába és szeme. Az ő esetében ez nem lehetséges. Ha mégis azt hiszi, hogy csak a tudatlanságnak köszönhetően nincs tudatában annak, hogy kezei és lábai mindenhová elérnek, ám az igazi tudásra szert téve majd eljut erre a szintre, akkor ezzel ellentmond önmagának, hiszen ez azt jelenti, hogy az egyéni lélek nem lehet a legfelsőbb, mert az anyagi természet alárendeltjévé vált. A Legfelsőbb különbözik az egyéni lélektől. A Legfelsőbb Úr képes a karját bármilyen hosszúra kinyújtani, az egyéni lélek viszont nem. A Bhagavad-gītāban azt mondja az Úr, hogy elfogadja a Neki felajánlott virágot, gyümölcsöt vagy egy kevés vizet. Ha Ő olyan távol van, hogyan képes bármit is elfogadni? Ez az Úr mindenható természete: bár messze a Földtől, saját hajlékán él, mégis kinyújthatja kezét, hogy elfogadja az ember felajánlását. Ilyen az Úr hatalma. A Brahma-saṁhitā (5.37) így ír: goloka eva nivasaty akhilātma-bhūtaḥ – Kṛṣṇa örökké kedvteléseinek hódol transzcendentális hajlékán, ugyanakkor mindent átható is. Az egyéni lélek nem állíthatja ugyanezt magáról. Ezért ez a vers a Legfelsőbb Lélekről, az Istenség Személyiségéről, s nem az egyéni lélekről beszél.
Както Слънцето разпръсква безбройните си лъчи, така и Свръхдушата, Върховната Божествена Личност, прониква навсякъде. Той е вездесъщ в своята всепроникваща форма и в нея се намират всички индивидуални живи същества, като се започне от първия велик учител – Брахма̄ – и се стигне до мъничката мравка. Съществуват безброй глави, крака, ръце и очи, и безброй много живи същества. Но всичко съществува в и въз основа на Свръхдушата. По този начин Свръхдушата е всепроникваща. За индивидуалната душа обаче не може да се каже, че има ръце, крака и очи навсякъде. Това е невъзможно. Някой може да си мисли: „От невежество сега не разбирам как ръцете и краката ми са навсякъде, но когато придобия знание, ще разбера това“. Такова мислене е погрешно. Индивидуалната душа, обусловена от материалната природа, не е върховна. Върховният се отличава от индивидуалната душа. Върховният Бог може да удължава ръката си безгранично, а индивидуалната душа не може. В Бхагавад-гӣта̄ Господ казва, че ако някой му поднесе цвете, плод или малко вода, Той ще ги приеме. Но ако Бог е на голямо разстояние от нас, как може да приеме нещо? В това се състои всемогъществото на Бога. Въпреки че се намира в собствената си обител, която е много, много далеч от Земята, Той може да протегне ръката си, за да приеме предлаганото. Такова е неговото могъщество. В Брахма сам̇хита̄ (5.37) се казва: голока ева нивасатй акхила̄тма-бхӯтах̣ – макар да е винаги зает със забавления на трансценденталната си планета, Той е всепроникващ. Индивидуалната душа не може да твърди, че е всепроникваща. Следователно в този стих се описва Върховната душа, Божествената Личност, а не индивидуалната душа.