Skip to main content

1–2. VERS

VERSOS 1-2

Szöveg

Texto

arjuna uvāca
prakṛtiṁ puruṣaṁ caiva
kṣetraṁ kṣetra-jñam eva ca
etad veditum icchāmi
jñānaṁ jñeyaṁ ca keśava
arjuna uvāca
prakṛtiṁ puruṣaṁ caiva
kṣetraṁ kṣetra-jñam eva ca
etad veditum icchāmi
jñānaṁ jñeyaṁ ca keśava
śrī-bhagavān uvāca
idaṁ śarīraṁ kaunteya
kṣetram ity abhidhīyate
etad yo vetti taṁ prāhuḥ
kṣetra-jña iti tad-vidaḥ
śrī-bhagavān uvāca
idaṁ śarīraṁ kaunteya
kṣetram ity abhidhīyate
etad yo vetti taṁ prāhuḥ
kṣetra-jña iti tad-vidaḥ

Szó szerinti jelentés

Sinônimos

arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; prakṛtim – a természetet; puruṣam – az élvezőt; ca – is; eva – bizony; kṣetram – a mezőt; kṣetra-jñam – a mező ismerőjét; eva – bizony; ca – is; etat – mindezt; veditum – megérteni; icchāmi – kívánom; jñānam – tudást; jñeyam – a tudás tárgyát; ca – is; keśava – ó, Kṛṣṇa; śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Személyisége mondta; idam – ezt; śarīram – a testet; kaunteya – ó, Kuntī fia; kṣetram – mezőnek; iti – így; abhidhīyate – hívják; etat – ezt; yaḥ – aki; vetti – tudja; tam – őt; prāhuḥ – nevezik; kṣetra-jñaḥ – a mező ismerőjének; iti – így; tat-vidaḥ – azok, akik tudják.

arjunaḥ uvāca — Arjuna disse; prakṛtim — a natureza; puruṣam — o desfrutador; ca — também; eva — decerto; kṣetram — o campo; kṣetra-jñam — o conhecedor do campo; eva — decerto; ca — também; etat — tudo isto; veditum — compreender; icchāmi — eu desejo; jñānam — conhecimento; jñeyam — o objeto de conhecimento; ca — também; keśava — ó Kṛṣṇa; śrī bhagavān uvāca — a Personalidade de Deus disse; idam — este; śarīram — corpo; kaunteya — ó filho de Kuntī; kṣetram — o campo; iti — assim; abhidhīyate — é chamado; etat — este; yaḥ — aquele que; vetti — conhece; tam — ele; prāhuḥ — é chamado; kṣetra-jñaḥ — o conhecedor do campo; iti — assim; tat-vidaḥ — por aqueles que sabem isto.

Fordítás

Tradução

Arjuna szólt: Ó, kedves Kṛṣṇám, szeretném megérteni, hogy mi a prakṛti [a természet], a puruṣa [az élvező], a mező, a mező ismerője, a tudás, valamint a tudás tárgya.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt: Ó, Kuntī fia, ezt a testet hívják mezőnek, s aki a testet ismeri, azt a mező ismerőjének nevezik.

Arjuna disse: Ó meu querido Kṛṣṇa, quero saber sobre prakṛti [a natureza], puruṣa [o desfrutador], o campo e o conhecedor do campo, e sobre o conhecimento e o objeto do conhecimento.
A Suprema Personalidade de Deus disse: Este corpo, ó filho de Kuntī, chama-se o campo, e quem conhece este corpo chama-se o conhecedor do campo.

Magyarázat

Comentário

Arjuna kíváncsi volt, hogy mi is a prakṛti (a természet), a puruṣa (az élvező), a kṣetra (a mező), a kṣetra-jña (annak ismerője), a tudás és a tudás tárgya. Amikor ezekről kérdezett, Kṛṣṇa azt válaszolta, hogy a testet hívják mezőnek, ismerőjét pedig a mező ismerőjének. A feltételekhez kötött lélek számára ez a test a cselekvés mezeje. Az anyagi lét rabjaként megpróbál ura lenni az anyagi természetnek, s tettei mezejéhez ennek megfelelően, uralkodási vágyának mértékétől függően jut. A cselekvés mezeje a test. Mi is a test? A test érzékszervekből áll. A feltételekhez kötött lélek érzékei kielégítésére vágyik, és az élvezetre való hajlama szerint kap egy testet, egy cselekvési mezőt. A testet ezért kṣetrának, vagyis a feltételekhez kötött lélek cselekedetei mezejének hívják. A személyt, akinek nem szabad a testével azonosítania magát, kṣetra-jñának, azaz a mező ismerőjének nevezik. A mező és ismerője, azaz a test és a test ismerője közötti különbséget nem nehéz megérteni. Mindenki megértheti, hogy teste a gyermekkortól az öregkorig sok változáson megy keresztül, ám ő mégis ugyanaz a személy marad. Láthatjuk tehát, hogy különbség van a tettek mezejének ismerője és a tettek mezeje között. A feltételekhez kötött lélek ily módon megértheti, hogy nem azonos a testével. A könyv elején – dehino 'smin – arról olvashattunk, hogy az élőlény az anyagi testen belül foglal helyet, amely állandóan cserélődik: a gyermektestből előbb serdülő, majd kifejlett és végül öreg test lesz. A test birtokosa tudja, hogy a teste változik. Őt éppen ezért a megkülönböztetés érdekében kṣetra-jñának hívják. Azok a gondolatok, hogy „boldog vagyok”, „férfi vagyok”, „nő vagyok”, „kutya vagyok”, „macska vagyok”, a mező ismerőjének testi megjelölései, ám az ismerő maga különbözik a testtől. Számtalan dolgot használunk (a ruháinkat stb.), mégis tudjuk, hogy nem vagyunk azonosak velük. Ennek analógiájára azt is megérthetjük, ha egy kicsit elgondolkozunk, hogy az anyagi testünktől is különbözünk. Én, te vagy bárki más, aki testtel rendelkezik, kṣetra-jña, a cselekedet mezejének ismerője, a test pedig kṣetra, a tettek mezeje.

Arjuna estava interessado em saber sobre prakṛti (a natureza), puruṣa (o desfrutador), kṣetra (o campo), kṣetra-jña (seu conhecedor), e sobre o conhecimento e o objeto do conhecimento. Quando ele perguntou a respeito de tudo isto, Kṛṣṇa disse que este corpo chama-se o campo e que quem conhece este corpo chama-se o conhecedor do campo. Este corpo é o campo de atividades da alma condicionada. A alma condicionada está aprisionada na existência material, e ela tenta assenhorear-se da natureza material. E assim, conforme sua capacidade de dominar a natureza material, ela obtém um campo de atividade. Este campo de atividade é o corpo. E o que é o corpo? O corpo é feito de sentidos. A alma condicionada quer desfrutar dos sentidos, e, de acordo com seu empenho em obter prazer dos sentidos, ela recebe um corpo, ou um campo de atividades. Por isso, o corpo é chamado kṣetra, ou o campo de atividades da alma condicionada. E aquele que não deve identificar-se com o corpo chama-se kṣetra-jña, o conhecedor do campo. Não é muito difícil compreender a diferença entre o campo e seu conhecedor, o corpo e o conhecedor do corpo. Qualquer um pode perceber que, da infância à velhice, ele passa por muitas mudanças físicas, e no entanto continua sendo a mesma pessoa. Logo, há diferença entre o conhecedor do campo de atividades e o próprio campo de atividades. A alma condicionada viva pode então compreender que é diferente do corpo. No começo, descreveu-se — dehino ’smin — que a entidade viva está dentro do corpo e que o corpo passa da infância à adolescência, da adolescência à fase adulta, e da fase adulta à velhice, e aquele que possui o corpo sabe que o corpo está mudando. O possuidor é distintamente kṣetra-jña. Às vezes, pensamos: “Sou feliz”, “sou um homem”, “sou uma mulher”, “sou um cachorro”, “sou um gato”. Estas são as designações corpóreas do conhecedor. Mas o conhecedor é diferente do corpo. Embora possamos usar muitos artigos — nossas roupas, etc. —, sabemos que somos diferentes daquilo que usamos. Do mesmo modo, com um pouco de introspecção, também compreendemos que somos diferentes do corpo. Eu, você, ou quem quer que seja, que possua um corpo é conhecido por kṣetra-jña, o conhecedor do campo de atividades, e o corpo é chamado de kṣetra, o próprio campo de atividades.

A Bhagavad-gītā első hat fejezete a test ismerőjéről (az élőlényről) ír, s arról, hogyan érthetjük meg a Legfelsőbb Urat. A középső hat fejezetben az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről találhatunk leírást, valamint a kapcsolatról, amely az egyéni lelket az odaadó szolgálaton keresztül a Felsőlélekhez fűzi. Ezek a fejezetek félreérthetetlenül meghatározzák az Istenség Legfelsőbb Személyisége felsőbbrendű, valamint az egyéni lélek alárendelt helyzetét. Az élőlények szerepe minden körülmények között alárendelt, s amikor megfeledkeznek erről, szenvednek. Amikor az élőlények a jámbor cselekedetek következtében megvilágosodnak, különféle okokból fordulnak a Legfelsőbb Úrhoz: vannak, akik azért, mert szenvednek, vannak, akiket szegénység sújt, vannak, akik kíváncsiak, s vannak, akik tudásra vágynak. Erről szintén olvashatunk. A tizenharmadik fejezettel kezdődően arról lesz szó, hogyan kerül az élőlény kapcsolatba az anyagi természettel, s hogyan szabadítja fel őt a Legfelsőbb Úr a különféle folyamatok – a gyümölcsöző cselekvés, a tudás művelése és az odaadó szolgálat – által. Arról is szó lesz, hogy az élőlény, noha teljesen különbözik az anyagi testtől, valamiképpen mégis kapcsolatba kerül vele.

Nos primeiros seis capítulos do Bhagavad-gītā, descrevem-se o conhecedor do corpo (a entidade viva) e a posição através da qual ela pode compreender o Senhor Supremo. Nos seis capítulos intermediários do Bhagavad-gītā, descrevem-se a Suprema Personalidade de Deus e como a alma individual presta serviço devocional à Superalma. A posição superior da Suprema Personalidade de Deus e a posição subordinada da alma individual são taxativamente definidas nesses capítulos. Em todas as circunstâncias, as entidades vivas são subordinadas. Porém, por estarem mergulhadas no esquecimento, elas sofrem. Quando iluminadas por atividades piedosas, elas são diferentemente capacitadas a aproximar-se do Senhor Supremo — tais como os aflitos, os que precisam de dinheiro, os inquisitivos e aqueles que buscam obter conhecimento. Isto também está descrito. Agora, ao começar do Décimo Terceiro Capítulo, explica-se como a entidade viva entra em contato com a natureza material e como é que o Senhor Supremo a libera através dos diferentes métodos de atividades fruitivas, cultivo de conhecimento, e execução de serviço devocional. Embora seja inteiramente diferente do corpo material, a entidade viva de uma maneira ou de outra envolve-se com ele. Isto também é explicado.