Skip to main content

5. VERS

VERŠ 5

Szöveg

Verš

kleśo ’dhika-taras teṣām
avyaktāsakta-cetasām
avyaktā hi gatir duḥkhaṁ
dehavadbhir avāpyate
kleśo ’dhika-taras teṣām
avyaktāsakta-cetasām
avyaktā hi gatir duḥkhaṁ
dehavadbhir avāpyate

Szó szerinti jelentés

Synonyma

kleśaḥ – nehézség; adhika-taraḥ – nagyon sok; teṣām – számukra; avyakta – a megnyilvánulatlanhoz; āsakta – vonzódó; cetasām – elméjűek számára; avyaktā – a megnyilvánulatlan felé; hi – bizony; gatiḥ – a fejlődés; duḥkham – nehezen; deha-vadbhiḥ – a megtestesültek által; avāpyate – elérhető.

kleśaḥ — ťažkosti; adhika-taraḥ — veľmi; teṣām — tých; avyakta — neprejavenom; āsakta — lipne; cetasām — tých, ktorých myseľ; avyaktā — na neprejavenom; hi — zaiste; gatiḥ — pokrok; duḥkham — s ťažkosťami; deha-vadbhiḥ — pre vtelených; avāpyate — dosiahnuť.

Fordítás

Překlad

Rendkívül nehéz előrehaladniuk azoknak, akiknek elméje a Legfelsőbb megnyilvánulatlan, személytelen aspektusához vonzódik. Ezen az úton mindig nagyon fáradságos az előrejutás a megtestesült lények számára.

Robiť pokroky je veľmi ťažké pre tých, ktorých myseľ lipne na neprejavenom, neosobnom aspekte Najvyššieho. Táto cesta je vždy neľahká pre tých, čo sú v zajatí tela.

Magyarázat

Význam

Azokat a transzcendentalistákat, akik a Legfelsőbb Úr felfoghatatlan, megnyilvánulatlan és személytelen arculatához vonzódnak, jñāna-yogīknak nevezzük, míg a bhakti-yogīk azok, akik teljesen Kṛṣṇa-tudatúak, és az Úr odaadó szolgálatának élnek. Ez a vers határozottan különbséget tesz a két yoga között. A jñāna-yoga folyamata – noha végül ugyanahhoz a célhoz vezet – rendkívül nehéz, míg a bhakti-yoga, vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlen szolgálata sokkal könnyebb, és természetesebb is a megtestesült lélek számára. Az egyéni lélek időtlen idők óta különféle testeket ölt magára. Pusztán elméletben nagyon nehéz megértenie, hogy nem azonos a testével. A bhakti-yogī ezért Kṛṣṇa mūrtiját imádja, mert így az elméjében rögzült testi felfogást helyesen alkalmazhatja. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége formájának templomi imádata természetesen nem bálványimádás. A védikus irodalom tanúsága szerint az imádat kétféle lehet: saguṇa, amikor a Legfelsőbbet mint személyes tulajdonságokkal rendelkezőt imádjuk, valamint nirguṇa, amikor az imádat a Legfelsőbb személytelen, tulajdonságok nélküli aspektusára irányul. A templomi mūrti-imádat saguṇa, mert az Urat ott anyagi tulajdonságok képviselik. Az Úr formája ennek ellenére nem anyagi, noha olyan anyagi tulajdonságok képviselik, mint például a kő, a fa vagy az olajfesték. Ez a Legfelsőbb Úr abszolút természete.

Skupina transcendentalistov rozjímajúca o nepostihnuteľnom, neprejavenom, neosobnom ryse Najvyššieho Pána, sa nazýva jñāna-yogīni, zatiaľ čo tí, ktorí sú si plne vedomí Kṛṣṇu a oddane Mu slúžia, sa nazývajú bhakti-yogīni. V tomto verši môžeme vidieť jasný rozdiel medzi jñāna-yogou a bhakti-yogou. Hoci jñāna-yoga nakoniec vedie k najvyššiemu cieľu, je to veľmi zložitá cesta, zatiaľ čo priama cesta bhakti-yogy, teda oddanej služby Najvyššej Božskej Osobnosti, je pre vtelenú dušu jednoduchšia a prirodzenejšia. Individuálna duša je vtelená už odnepamäti a je pre ňu veľmi ťažké teoreticky pochopiť, že nie je hmotné telo. Preto bhakti-yogīn uctieva Božstvo Kṛṣṇu, pretože tak môže použiť rôzne telesné poňatia, zakorenené v mysli. Uctievanie podoby Najvyššieho Božstva v chráme nie je modlárstvo. Vo Vedach sa píše, že Boha možno uctievať dvoma spôsobmi: uctievaním s Jeho atribútmi (saguṇa), alebo bez nich (nirguṇa). Uctievanie Božstva v chráme patrí do skupiny saguṇa, pretože Pán je v ňom zastúpený hmotnými kvalitami. Pánova podoba však nie je hmotná, hoci je reprezentovaná hmotnými prvkami, ako je kameň, drevo alebo olejové farby. To je absolútna povaha Najvyššieho Pána.

Ezt a következő nyers példával illusztrálhatjuk: ha leveleinket az utcai postaládába dobjuk, akkor minden különösebb akadály nélkül célba érnek. Azzal viszont semmire sem megyünk, ha a küldeményeket egy régi dobozba, egy utánzatládába vagy a postahivatal által nem hitelesített ládába helyezzük. Ehhez hasonlóan Istennek is van egy hiteles képviselője a mūrti formájában: az arcā-vigraha, a Legfelsőbb Úr inkarnációja. Isten ezen keresztül elfogadja az ember szolgálatát. Az Úr mindenható, ezért az arcā-vigraha inkarnációján keresztül képes elfogadni a bhakta szolgálatát, hogy ezzel is megkönnyítse az emberek dolgát, akiknek léte feltételekhez van kötve.

Môžeme to objasniť na hrubom príklade. Keď vhodíme listy do poštových schránok na ulici, dostanú sa bez problémov k adresátovi. No akákoľvek stará škatuľa alebo napodobenina poštovej schránky, ktorú sme niekde našli a ktorá nebola schválená poštovým úradom, nemôže poslúžiť rovnakému účelu. Podobne je i Boh spoľahlivo zastúpený Božstvom, ktoré sa nazýva arcā-vigraha. Táto arcā-vigraha je inkarnácia Najvyššieho Pána. Boh je všemohúci, a preto môže v tejto podobe prijímať služby oddaného, aby mu uľahčil cestu z podmieneného života.

Egy bhaktának tehát nem okoz nehézséget, hogy a Legfelsőbb felé haladjon azonnal és közvetlenül, ám a személytelen lelki megvalósítás útját járók rendkívül sok akadályba ütköznek. A védikus írásokból, például az upaniṣadokból kell megérteniük, hogy mi is a Legfelsőbb megnyilvánulatlan arculata, valamint jól el kell sajátítaniuk a nyelvet, meg kell érteniük az érzékelhetetlen érzéseket, s mindezt a gyakorlatba is át kell ültetniük. Ez egyáltalán nem könnyű a közönséges ember számára. Az odaadó szolgálatot végző, Kṛṣṇa-tudatú ember azonban nagyon egyszerűen eljuthat az Istenség Legfelsőbb Személyiségének teljesen tudatos megértéséig, csupán azáltal, hogy a hiteles lelki tanítómester irányítását követve él, mindig leborul a mūrti előtt, az Úr dicsőségéről hall, s a Neki felajánlott étel maradékait fogyasztja. Nem férhet hozzá kétség, hogy az imperszonalisták egy olyan fölöslegesen nehéz utat követnek, amely azzal a kockázattal jár, hogy végül mégsem ismerik meg teljes mértékben az Abszolút Igazságot. A perszonalisták ezzel szemben minden veszély, akadály és nehézség nélkül, közvetlenül elérik a Legfelsőbb Személyiséget. A Śrīmad-Bhāgavatamban hasonló gondolattal találkozunk: ha az embernek végső soron az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt kell meghódolnia (ezt a folyamatot nevezik bhaktinak), ám ehelyett egész életében azon töri magát, hogy megértse, mi Brahman és mi nem az, akkor számtalan nehézségbe fog ütközni. Ezért ez a vers azt ajánlja, hogy ne lépjünk az önmegvalósítás e nehéz útjára, mert az nem biztos, hogy elvezet a végső célig.

Oddanému nerobí problémy okamžite a priamo sa priblížiť k Najvyššiemu, no tí, ktorí nasledujú neosobnú cestu duchovnej sebarealizácie, to majú ťažké. Musia porozumieť neprejavenému zastúpeniu Najvyššieho štúdiom vedskej literatúry, ako napr. Upaniṣad, musia sa naučiť jazyk písiem, pochopiť nevnímateľné city a zároveň musia všetko aj zrealizovať. Pre obyčajného človeka to nie je nič ľahké. Oddaný, ktorý neustále myslí na Kṛṣṇu a oddane Mu slúži pod vedením duchovného učiteľa, ľahko zrealizuje Najvyššiu Božskú Osobnosť tak, že sa Božstvu pravidelne klania, načúva príbehom o Božej sláve a prijíma jedlo obetované Božstvu. Niet pochybností o tom, že impersonalisti si volia zbytočne komplikovanú cestu, čím navyše riskujú, že Absolútnu Pravdu napokon nezrealizujú. Personalisti sa k Najvyššej Božskej Osobnosti približujú priamo, bez rizika, problémov alebo ťažkostí. V Śrīmad-Bhāgavatame sa o tom píše podobne. Človek sa dostane do ťažkostí, len ak si sťažuje život snahou porozumieť tomu, čo je a čo nie je Brahman, pretože zmyslom života je nakoniec sa odovzdať Najvyššej Božskej Osobnosti. Proces oddanosti sa nazýva bhakti. V tomto verši Bhagavad-gīty sa teda nikomu neodporúča, aby sa za sebarealizáciou vydal zložitou cestou, pretože konečný výsledok je neistý.

Az élőlény örökkévalóan egyéni lélek, ezért ha a lelki egészbe akar beleolvadni, akkor eljuthat eredeti természete örökkévaló és tudással teli aspektusainak teljes megismeréséig, ám boldogság-aspektusának nem fog a tudatára ébredni. Az ilyen transzcendentalista azonban, aki nagyon jártas a jñāna-yoga gyakorlásában, egy bhakta kegyéből szintén eljuthat a bhakti-yogához, az odaadó szolgálathoz. Ekkor az imperszonalista filozófia, melyet oly hosszú ideig tanulmányozott, még mindig akadályt jelenthet számára, mert nehéz megszabadulni ettől a felfogástól. A megtestesült léleknek ezért a megnyilvánulatlan mindig gondot okoz – a gyakorlás és a megvalósítás során egyaránt. Minden élőlény részleges függetlenséggel rendelkezik, s biztosak lehetünk abban, hogy a megnyilvánulatlan elérése nem tartozik transzcendentális gyönyörrel teljes természetéhez. Nem szabad tehát ezt az utat választanunk. Minden egyéni élőlény számára a Kṛṣṇa-tudat folyamata a legjobb út, amelybe az odaadó szolgálat összes tevékenysége beletartozik. Ha valaki nem akar tudomást venni az odaadó szolgálat folyamatáról, azzal azt kockáztatja, hogy idővel ateista lesz. E vers szerint az embernek sohasem szabad – főleg ebben a mostani korszakban – arra biztatnia másokat, hogy ahhoz a folyamathoz forduljanak, amelyben a megnyilvánulatlanra, a felfoghatatlanra és az érzékszerveken túlira kell összpontosítaniuk. Az Úr Kṛṣṇa nem ajánlja ezt a folyamatot.

Živá bytosť je večná individuálna duša, no ak chce splynúť s duchovným celkom, bude môcť zrealizovať iba večný a vševedúci aspekt svojej pôvodnej prirodzenosti, aspekt blaženosti jej unikne. Transcendentalista, ktorý je dobre oboznámený s procesom jñāna-yogy, môže začať s bhakti-yogou alebo s oddanou službou, ak získa milosť oddaného. V tej chvíli mu však bude jeho dlhodobý tréning neosobnej filozofie iba na ťarchu, pretože sa nebude chcieť zbaviť svojich starých predstáv. Vtelenej duši pripadá zaťažko nasledovať a realizovať neosobnú filozofiu. Každá živá bytosť je do istej miery nezávislá a môžeme si byť istí, že realizácia neprejaveného je v rozpore s blaženou prirodzenosťou duše. Touto cestou by sme sa nemali uberať. Pre živé bytosti je vedomie Kṛṣṇu, ktoré zahrňuje všetky s oddanosťou vykonávané činnosti, tou najlepšou cestou. Ak sa chce človek oddanej službe vyhnúť, hrozí mu, že sa obráti k ateizmu. Postup, pri ktorom sa človek sústredí na neprejavené, nepredstaviteľné a zmyslami nepostihnuteľné, tak, ako bol opísaný v tomto verši, by nemal byť nikdy podporovaný a obzvlášť nie v tomto veku. Kṛṣṇa nám to neodporúča.