2. VERS

TEXT 2

Szöveg

Tekst

śrī-bhagavān uvāca
mayy āveśya mano ye māṁ
nitya-yuktā upāsate
śraddhayā parayopetās
te me yukta-tamā matāḥ

Szó szerinti jelentés

Synonyms

śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; mayi – Rám; āveśya – rögzített; manaḥ – elméjűek; ye – akik; mām – Engem; nitya – mindig; yuktāḥ – elmerülők; upāsate – imádatban; śraddhayā – hittel; parayā – transzcendentális; upetāḥ – megáldottak; te – ők; me – Általam; yukta-tamāḥ – a yogában legtökéletesebbnek; matāḥ – tekintettek.

śrī-bhagavān uvāca — Guddommens Højeste Personlighed sagde; mayi — på Mig; āveśya — idet de fæstner; manaḥ — sindet; ye — de, som; mām — Mig; nitya — altid; yuktāḥ — engageret; upāsate — tilbeder; śraddhayā — med tro; parayā — transcendental; upetāḥ — udrustet med; te — de; me — af Mig; yukta-tamāḥ — de mest fuldkomne i yoga; matāḥ — anses for.

Fordítás

Translation

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Akik elméjüket személyes formámra rögzítik, s mindig nagy, transzcendentális hittel imádnak Engem, azokat a legtökéletesebbnek tekintem Én.

Guddommens Højeste Personlighed sagde: De, der fæstner deres sind på Min personlige form, og som konstant er optaget af at tilbede Mig med stærk og transcendental tro, anser Jeg for at være de mest perfekte.

Magyarázat

Purport

Arjuna kérdésére Kṛṣṇa világos választ ad: az tekinthető a yogában a legtökéletesebbnek, aki az Ő személyes formájára összpontosítja figyelmét, valamint hittel és odaadással imádja Őt. Aki ily módon a Kṛṣṇa-tudatba merül, annak tettei nem anyagiak, mert mindent Kṛṣṇáért tesz. A tiszta bhakta állandóan tevékeny, s bármit csinál – Kṛṣṇa neveit énekli, Róla hall, Róla szóló könyvet olvas, esetleg prasādát főz, vagy épp elmegy a piacra, hogy vásároljon valamit Kṛṣṇának, néha a templomot takarítja, vagy az edényeket mosogatja –, egyetlen percet sem képes eltölteni Kṛṣṇa-tudatú tettek nélkül. Az ilyen tettek teljes samādhiban történnek.

FORKLARING: Som svar på Arjunas spørgsmål fortæller Kṛṣṇa klart og tydeligt, at den, der koncentrerer sig om Hans personlige form og tilbeder Ham med tro og hengivenhed, må betragtes som mest fuldkommen i yoga. Befinder man sig i en sådan Kṛṣṇa-bevidsthed, er der ingen materielle handlinger, for alt bliver gjort for Kṛṣṇa. En ren hengiven har hele tiden travlt. Sommetider reciterer han Hare Kṛṣṇa, andre gange hører han om Kṛṣṇa eller læser bøger om Ham, tilbereder prasāda eller går på indkøb for Kṛṣṇa, eller han gør templet rent eller vasker op. Uanset hvad han foretager sig, lader han ikke et eneste øjeblik gå uden at hellige sine handlinger til Kṛṣṇa. At handle på den måde er at være i fuldstændig samādhi.