18 – 19. VERS

TEXTS 18-19

Szöveg

Text

samaḥ śatrau ca mitre ca
tathā mānāpamānayoḥ
śītoṣṇa-sukha-duḥkheṣu
samaḥ saṅga-vivarjitaḥ

tulya-nindā-stutir maunī
santuṣṭo yena kenacit
aniketaḥ sthira-matir
bhaktimān me priyo naraḥ

Szó szerinti jelentés

Synonyms

samaḥ – egyenlő; śatrau – az ellenséggel; ca – is; mitre – baráttal; ca – is; tathā – így; māna – tiszteletben; apamānayoḥ – és szégyenben; śīta – hidegben; uṣṇa – és melegben; sukha – boldogságban; duḥkheṣu – és boldogtalanságban; samaḥ – kiegyensúlyozott; saṅga-vivarjitaḥ – kerüli a rossz társaságot; tulya – egyenlő; nindā – szégyenben; stutiḥ – és jóhírben; maunī – csendes; santuṣṭaḥ – elégedett; yena kenacit – bármivel; aniketaḥ – hajlék nélküli; sthira – rendületlen; matiḥ – eltökélt; bhakti-mān – odaadó szolgálatot végző; me – Nekem; priyaḥ – kedves; naraḥ – ember.

samaḥ — equal; śatrau — to an enemy; ca — also; mitre — to a friend; ca — also; tathā — so; māna — in honor; apamānayoḥ — and dishonor; śīta — in cold; uṣṇa — heat; sukha — happiness; duḥkheṣu — and distress; samaḥ — equipoised; saṅga-vivarjitaḥ — free from all association; tulya — equal; nindā — in defamation; stutiḥ — and repute; maunī — silent; santuṣṭaḥ — satisfied; yena kenacit — with anything; aniketaḥ — having no residence; sthira — fixed; matiḥ — determination; bhakti-mān — engaged in devotion; me — to Me; priyaḥ — dear; naraḥ — a man.

Fordítás

Translation

Aki egyformán bánik barátaival és ellenségeivel, aki tiszteletben és gyalázatban, hidegben és melegben, boldogságban és boldogtalanságban, hírnévben és szégyenben egyformán kiegyensúlyozott, kerüli a rossz társaságot, mindig csendes, mindennel elégedett, nem törődik semmilyen hajlékkal, szilárd a tudásban, s odaadó szolgálatba merül, az nagyon kedves Nekem.

One who is equal to friends and enemies, who is equipoised in honor and dishonor, heat and cold, happiness and distress, fame and infamy, who is always free from contaminating association, always silent and satisfied with anything, who doesn’t care for any residence, who is fixed in knowledge and who is engaged in devotional service – such a person is very dear to Me.

Magyarázat

Purport

A bhakta távol tartja magát minden rossz társaságtól. Az emberi társadalomra az jellemző, hogy az embert egyszer dicséret, másszor rágalom éri, ám a bhakta mindig fölötte áll a felszínes hírnévnek, szégyennek, boldogságnak vagy boldogtalanságnak. Nagyon türelmes, és mivel kizárólag Kṛṣṇával kapcsolatos témákról beszél, csöndes. Az, hogy valaki csöndes, nem teljes némaságot jelent, hanem azt, hogy nem beszél ostobaságot. Az embernek csak arról kell beszélnie, ami lényeges, s a bhakta számára az a legfontosabb, ha a Legfelsőbb Úrról beszélhet. Minden körülmények között boldog: néha finom ételeket kap, máskor nem, de ennek ellenére mindig elégedett. Azzal sem törődik, hol kell laknia. Néha egy fa alatt üt tanyát, máskor palotában él, de egyikhez sem ragaszkodik. Rendíthetetlennek azért hívják, mert szilárdan kitart elhatározása mellett, s megingathatatlan a tudásban. A bhakta tulajdonságainak felsorolása közben néha ismétléssel találkozunk. Ez azért van, hogy még nagyobb nyomatékot kapjon: egy bhaktának el kell sajátítania e jellemvonásokat. Jó tulajdonságok nélkül senki sem válhat tiszta bhaktává. Harāv abhaktasya kuto mahad-guṇāḥ: aki nem bhakta, annak nincsenek jó tulajdonságai. Ezért aki azt akarja, hogy bhaktának tekintsék, annak ki kell fejlesztenie e vonásokat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy erre külön erőfeszítést kell tennie. A Kṛṣṇa-tudat és az odaadó szolgálat gyakorlása révén e jó tulajdonságokra minden külön igyekezet nélkül szert fog tenni.

A devotee is always free from all bad association. Sometimes one is praised and sometimes one is defamed; that is the nature of human society. But a devotee is always transcendental to artificial fame and infamy, distress or happiness. He is very patient. He does not speak of anything but the topics about Kṛṣṇa; therefore he is called silent. Silent does not mean that one should not speak; silent means that one should not speak nonsense. One should speak only of essentials, and the most essential speech for the devotee is to speak for the sake of the Supreme Lord. A devotee is happy in all conditions; sometimes he may get very palatable foodstuffs, sometimes not, but he is satisfied. Nor does he care for any residential facility. He may sometimes live underneath a tree, and he may sometimes live in a very palatial building; he is attracted to neither. He is called fixed because he is fixed in his determination and knowledge. We may find some repetition in the descriptions of the qualifications of a devotee, but this is just to emphasize the fact that a devotee must acquire all these qualifications. Without good qualifications, one cannot be a pure devotee. Harāv abhaktasya kuto mahad-guṇāḥ: one who is not a devotee has no good qualification. One who wants to be recognized as a devotee should develop the good qualifications. Of course he does not extraneously endeavor to acquire these qualifications, but engagement in Kṛṣṇa consciousness and devotional service automatically helps him develop them.