Skip to main content
[hu] Library » A Bhagavad-gita úgy, ahogy van » TIZENKETTEDIK FEJEZET

17. VERS

TEXT 17

Szöveg

Texto

yo na hṛṣyati na dveṣṭi
na śocati na kāṅkṣati
śubhāśubha-parityāgī
bhaktimān yaḥ sa me priyaḥ
yo na hṛṣyati na dveṣṭi
na śocati na kāṅkṣati
śubhāśubha-parityāgī
bhaktimān yaḥ sa me priyaḥ

Szó szerinti jelentés

Palabra por palabra

yaḥ – aki; na – sohasem; hṛṣyati – örvendezik; na – sohasem; dveṣṭi – búsul; na – sohasem; śocati – sajnálkozik; na – sohasem; kāṅkṣati – vágyakozik; śubha – a kedvezőről; aśubha – és a kedvezőtlenről; parityāgī – lemondó; bhakti-mān – bhakta; yaḥ – aki; saḥ – ő; me – Nekem; priyaḥ – kedves.

yaḥ — aquel que; na — nunca; hṛṣyati — se complace; na — nunca; dveṣṭi — se aflige; na — nunca; śocati — lamenta; na — nunca; kāṅkṣati — desea; śubha — de lo favorable; aśubha — y lo desfavorable; parityāgī — renunciante; bhakti-mān — devoto; yaḥ — aquel que; saḥ — él es; me — por Mí; priyaḥ — querido.

Fordítás

Traducción

Az olyan bhakta, aki nem ujjong és nem is búsul, nem sajnálkozik és nem vágyakozik, s a kedvező és kedvezőtlen dolgokról egyaránt lemond, az nagyon kedves Nekem.

Aquel que ni se regocija ni se aflige, que ni se lamenta ni desea, y que renuncia tanto a las cosas favorables como a las desfavorables, un devoto de esa clase es muy querido por Mí.

Magyarázat

Significado

A tiszta bhakta nem örül és nem bánkódik, ha anyagi nyereség vagy veszteség éri. Nem vágyódik különösképpen arra, hogy fiúgyermeke szülessen vagy tanítványokra tegyen szert, s nem aggasztja, ha nincsenek neki. Ha elveszít valami olyasmit, ami nagyon kedves számára, nem sajnálkozik miatta, s ha nem kapja meg azt, amit kívánt, nem boldogtalan. Transzcendentálisan fölötte áll minden kedvező, kedvezőtlen és bűnös tettnek, s minden veszélyt vállal, hogy a Legfelsőbb Úr kedvében járjon. Számára az odaadó szolgálat végzésében semmi sem jelent akadályt. Az ilyen bhakta nagyon kedves Kṛṣṇának.

Un devoto puro no se siente ni feliz ni acongojado por la ganancia y pérdida materiales, ni tampoco está muy ansioso de tener un hijo o un discípulo, ni se aflige si no los tiene. Si él pierde algo que le es muy querido, no se lamenta por ello. De igual modo, si no consigue lo que quiere, no se aflige. Él es trascendental frente a toda clase de actividades favorables y desfavorables o pecaminosas. Él está dispuesto a correr toda clase de riesgos en aras de la satisfacción del Señor Supremo. Nada es un impedimento en el desempeño de su servicio devocional. Esa clase de devoto es muy querido por Kṛṣṇa.