1. VERS
VERSO 1
Szöveg
Texto
evaṁ satata-yuktā ye
bhaktās tvāṁ paryupāsate
ye cāpy akṣaram avyaktaṁ
teṣāṁ ke yoga-vittamāḥ
evaṁ satata-yuktā ye
bhaktās tvāṁ paryupāsate
ye cāpy akṣaram avyaktaṁ
teṣāṁ ke yoga-vittamāḥ
Szó szerinti jelentés
Sinônimos
arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; evam – ily módon; satata – mindig; yuktāḥ – foglalkozva; ye – azok; bhaktāḥ – a bhakták; tvām – Téged; paryupāsate – megfelelően imádnak; ye – azok; ca – is; api – ellenben; akṣaram – az érzékszerveken túlit; avyaktam – a megnyilvánulatlant; teṣām – közülük; ke – ki; yoga-vit-tamāḥ – a legtökéletesebb a yogáról szóló tudásban.
arjunaḥ uvāca — Arjuna disse; evam — assim; satata — sempre; yuktāḥ — ocupados; ye — aqueles que; bhaktāḥ — devotos; tvām — Você; paryupāsate — adoram devidamente; ye — aqueles que; ca — também; api — de novo; akṣaram — além dos sentidos; avyaktam — o imanifesto; teṣām — deles; ke — quem; yoga-vit-tamāḥ — os mais perfeitos em conhecimento de yoga.
Fordítás
Tradução
Arjuna így kérdezett: Kik tekinthetők tökéletesebbnek: akik mindig megfelelően imádnak Téged az odaadó szolgálatban, vagy akik a személytelen Brahmant, a megnyilvánulatlant imádják?
Arjuna perguntou: Quais são considerados os mais perfeitos, aqueles que sempre estão devidamente ocupados em Seu serviço devocional, ou aqueles que adoram o Brahman impessoal, o imanifesto?
Magyarázat
Comentário
Kṛṣṇa az eddigiekben beszélt a személyes, a személytelen és a kozmikus aspektusról, s leírást adott a különféle bhaktákról és yogīkról is. A transzcendentalistákat általában két csoportra lehet osztani: a személytelen és a személyes filozófia híveire. A személyes filozófiát valló bhakta minden energiájával a Legfelsőbb Urat szolgálja, az imperszonalista ezzel szemben nem közvetlenül Kṛṣṇát szolgálja, hanem a személytelen Brahmanon, a megnyilvánulatlanon meditál.
Kṛṣṇa acabou de explicar o aspecto pessoal, impessoal e universal e descreveu todas as espécies de devotos e yogīs. Em geral, podem-se dividir os transcendentalistas em duas classes. Uma classe são os impersonalistas, e a outra, os personalistas. O devoto personalista ocupa-se com toda a energia no serviço do Senhor Supremo. O impersonalista também se ocupa, não diretamente no serviço de Kṛṣṇa, mas em meditar no Brahman impessoal, o imanifesto.
Ebből a fejezetből megtudhatjuk, hogy az Abszolút Igazság elérésének különféle folyamatai közül a bhakti-yoga, az odaadó szolgálat a legjobb. Ha az ember az Istenség Legfelsőbb Személyiségének társaságára vágyik, el kell kezdenie az odaadó szolgálatot.
Neste capítulo, veremos que a bhakti-yoga, ou o serviço devocional, é o mais elevado dos diferentes processos para se compreender a Verdade Absoluta. Se alguém acaso deseja ter associação com a Suprema Personalidade de Deus, então, deve adotar o serviço devocional.
Azokat, akik a Legfelsőbb Urat az odaadó szolgálat által közvetlenül imádják, perszonalistáknak hívjuk, imperszonalisták alatt pedig azokat értjük, akik a személytelen Brahmanon meditálnak. Arjuna most azt kérdezi: a kettő közül melyik a jobb? Az Abszolút Igazság eléréséhez számtalan út vezet, de Kṛṣṇa ebben a fejezetben elmondja, hogy valamennyi közül a bhakti-yoga, az Úrnak végzett odaadó szolgálat a legmagasabb rendű. Ez a legközvetlenebb s egyben a legkönnyebb módszer, hogy Isten társaságába kerülhessünk.
Aqueles que adoram o Senhor Supremo diretamente por meio do serviço devocional chamam-se personalistas. Aqueles que se ocupam em meditar no Brahman impessoal chamam-se impersonalistas. Neste ponto, Arjuna pergunta qual é a melhor posição. Há diferentes maneiras de entender a Verdade Absoluta, mas Kṛṣṇa indica neste capítulo que bhakti-yoga, ou o serviço devocional a Ele, é a mais elevada de todas. Além de ser o mais direto, é também o meio mais fácil de associação com a Divindade.
A Bhagavad-gītā második fejezetében a Legfelsőbb Úr elmagyarázta, hogy az élőlény nem az anyagi test, hanem lelki szikra, az Abszolút Igazság pedig a lelki egész. A hetedik fejezetben azt mondja az élőlényről, hogy az a legfelsőbb egész szerves része, s azt ajánlja, hogy az ember irányítsa minden figyelmét az egészre. A nyolcadik fejezet arról szól, hogy bárki, aki a halála pillanatában Kṛṣṇára gondol, azonnal az Ő hajlékára, a lelki világba jut. A hatodik fejezet végén az Úr egyértelműen kijelenti: valamennyi yogī közül azt tartja a legtökéletesebbnek, aki mindig Kṛṣṇára gondol. Láthatjuk tehát, hogy valójában minden fejezetnek az a végkövetkeztetése, hogy Kṛṣṇa személyes formájához kell ragaszkodnunk, mert ez a lelki tökéletesség legmagasabb szintje.
No Segundo Capítulo do Bhagavad-gītā, o Senhor Supremo explicou que o ser vivo não é o corpo material, mas uma centelha espiritual. E a Verdade Absoluta é o todo espiritual. No Sétimo Capítulo, Ele falou que o ser vivo é parte integrante do todo supremo e recomendou que ele transferisse completamente sua atenção para o todo. E no Oitavo Capítulo foi dito que, se no momento de deixar o corpo, pensa-se em Kṛṣṇa, de imediato haverá a transferência para o céu espiritual, para a morada de Kṛṣṇa. E no final do Sexto Capítulo, o Senhor foi bem claro ao falar que, de todos os yogīs, aquele que sempre pensa em Kṛṣṇa dentro de si é considerado o mais perfeito. Logo, praticamente em cada capítulo a conclusão é que devemos nos apegar à forma pessoal de Kṛṣṇa, pois esta é a mais elevada realização espiritual.
Ennek ellenére vannak olyan emberek, akik nem vonzódnak Kṛṣṇa személyes formájához. Olyannyira ellene vannak, hogy amikor magyarázatot fűznek a Bhagavad-gītāhoz, mindenki mást is el akarnak távolítani Kṛṣṇától, s mindenki odaadását a személytelen brahmajyotira próbálják irányítani. Az Abszolút Igazság személytelen formáján szeretnek meditálni, amely megnyilvánulatlan és az érzékek által elérhetetlen.
Contudo, há aqueles que não estão apegados à forma pessoal de Kṛṣṇa. Eles são tão firmes em seu desapego que, mesmo ao prepararem seus comentários ao Bhagavad-gītā, querem que os outros se afastem de Kṛṣṇa e transfiram toda a sua devoção para o brahmajyoti impessoal. Eles preferem meditar na forma impessoal da Verdade Absoluta, que está além do alcance dos sentidos e é imanifesta.
Így tehát a transzcendentalistáknak két csoportja van. Arjuna most azt próbálja megérteni, melyik folyamat a könnyebb, és melyik csoport a tökéletesebb. Más szóval saját helyzetét kívánja tisztázni, hiszen ő csak Kṛṣṇa személyes formájához vonzódik, a személytelen Brahmanhoz nem. Tudni szeretné tehát, biztonságos-e a helyzete. A személytelen aspektuson az anyagi világban és a Legfelsőbb Úr lelki világában egyaránt nagyon nehéz meditálni. Valójában az ember képtelen tökéletesen felfogni az Abszolút Igazság személytelen arculatát. Arjuna éppen ezért azt akarja kérdezni: „Mi értelme az efféle időpazarlásnak?” A tizenegyedik fejezetben Arjuna azt tapasztalta, hogy az a legjobb, ha Kṛṣṇa személyes formájához ragaszkodik, mert így az összes többit is megértheti, s emellett Kṛṣṇa iránti szeretete is háborítatlan marad. Ez a fontos kérdés, melyet Arjuna Kṛṣṇának feltett, tisztázni fogja az Abszolút Igazság személytelen és személyes felfogása közötti különbséget.
E assim, de fato, há duas classes de transcendentalistas. Agora Arjuna está querendo que se resolva essa questão: qual é o processo mais fácil e qual das classes é mais perfeita. Em outras palavras, ele está deixando clara sua própria posição porque está apegado à forma pessoal de Kṛṣṇa. Ele não está apegado ao Brahman impessoal e quer saber se sua posição é segura. A manifestação impessoal, seja neste mundo material, seja no mundo espiritual, dificulta a meditação. Na verdade, ninguém pode conceber perfeitamente o aspecto impessoal da Verdade Absoluta. Portanto, Arjuna está tentando dizer: “De que adianta tanta perda de tempo?” No Décimo Primeiro Capítulo, Arjuna teve a experiência de que é melhor apegar-se à forma pessoal de Kṛṣṇa, pois ele pôde assim entender todas as outras formas ao mesmo tempo, e não houve nenhum distúrbio sequer em seu amor por Kṛṣṇa. Esta pergunta importante que Arjuna fez a Kṛṣṇa esclarecerá a distinção entre as concepções impessoal e pessoal sobre a Verdade Absoluta.