32. VERS

TEXT 32

Szöveg

Text

śrī-bhagavān uvāca
kālo ’smi loka-kṣaya-kṛt pravṛddho
lokān samāhartum iha pravṛttaḥ
ṛte ’pi tvāṁ na bhaviṣyanti sarve
ye ’vasthitāḥ praty-anīkeṣu yodhāḥ

Szó szerinti jelentés

Synonyms

śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Személyisége mondta; kālaḥ – idő; asmi – vagyok; loka – a világoknak; kṣaya-kṛt – a megsemmisítője; pravṛddhaḥ – hatalmas; lokān – minden embert; samāhartum – elpusztítani; iha – ebben a világban; pravṛttaḥ – készen; ṛte – kivéve; api – még; tvām – téged; na – nem; bhaviṣyanti – lesznek; sarve – mindenki; ye – akik; avasthitāḥ – vannak; prati-anīkeṣu – az ellenkező oldalon; yodhāḥ – a harcosok.

śrī-bhagavān uvāca — die Höchste Persönlichkeit Gottes sprach; kālaḥ — Zeit; asmi — Ich bin; loka — der Welten; kṣaya-kṛt — der Zerstörer; pravṛddhaḥ — groß; lokān — alle Menschen; samāhartum — zu zerstören; iha — in dieser Welt; pravṛttaḥ — beschäftigt; ṛte — ohne, ausgenommen; api — sogar; tvām — du; na — niemals; bhaviṣyanti — wirst sein; sarve — alle; ye — diejenigen, die; avasthitāḥ — befindlich; prati-anīkeṣu — auf den gegenüberliegenden Seiten; yodhāḥ — die Soldaten.

Fordítás

Translation

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Idő vagyok, világok hatalmas pusztítója. Azért jöttem, hogy megsemmisítsek minden embert. Rajtatok [a Pāṇḍavákon] kívül valamennyi harcos el fog esni, mindkét oldalon.

Die Höchste Persönlichkeit Gottes sprach: Zeit bin Ich, die große Zerstörerin der Welten, und Ich bin gekommen, um alle Menschen zu vernichten. Außer euch [den Pāṇḍavas] werden alle Soldaten hier auf beiden Seiten getötet werden.

Magyarázat

Purport

Arjuna tudta ugyan, hogy Kṛṣṇa a barátja, s hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mégis zavarba hozták a különféle formák, melyeket Kṛṣṇa megnyilvánított. Éppen ezért tovább kérdez e pusztító erő valódi szándékáról. A Védák azt írják, hogy a Legfelsőbb Igazság mindent megsemmisít, még a brāhmaṇákat is. A Kaṭha-upaniṣad (1.2.25) kijelenti:

ERLÄUTERUNG: Obwohl Arjuna wußte, daß Kṛṣṇa sein Freund und die Höchste Persönlichkeit Gottes war, verwirrten ihn die verschiedenen Formen, die Kṛṣṇa offenbarte. Deshalb stellte er weitere Fragen nach dem eigentlichen Sinn hinter dieser zerstörenden Kraft. In den Veden wird gesagt, daß die höchste Wahrheit alles, selbst die brāhmaṇas, zerstört. So heißt es in der Kaṭha Upaniṣad (1.2.25):

yasya brahma ca kṣatraṁ ca
ubhe bhavata odanaḥ
mṛtyur yasyopasecanaṁ
ka itthā veda yatra saḥ

A Legfelsőbb végül mindenkit, a brāhmaṇákat és a kṣatriyákat is felfalja, mint az ételt. A Legfelsőbb Úrnak ez a formája egy mindent elnyelő óriás, s most Kṛṣṇa a mindent felemésztő idő alakjában mutatja meg magát. Néhány Pāṇḍavát kivéve mindenkit meg fog semmisíteni a csatatéren.

Arjuna nem örült a harcnak. Azt gondolta, jobb lenne, ha elkerülnék a csatát, s akkor senkit nem érne csalódás. Válaszként azonban az Úr közli vele, hogy a harcosok mindenképpen el fognak pusztulni, mert ez az Ő terve. Ha Arjuna visszautasítja a harcot, akkor is meg fognak halni. Halálukat nem tudja megakadályozni még akkor sem, ha nem harcol, mert valójában már valamennyien halottak. Az idő maga a pusztulás, és a Legfelsőbb Úr akaratából minden megnyilvánulás pusztulásra ítéltetett – ez a természet törvénye.

Letztlich werden alle brāhmaṇas, kṣatriyas sowie alle anderen wie eine Mahlzeit vom Höchsten verschlungen. Diese Form des Höchsten Herrn ist der allesverschlingende Gigant, und Kṛṣṇa zeigt Sich hier in dieser Form der allesverschlingenden Zeit. Außer einigen Pāṇḍavas sollte jeder, der auf dem Schlachtfeld anwesend war, von Ihm verschlungen werden.

Arjuna befürwortete den Kampf nicht, und er hielt es für besser, nicht zu kämpfen; dann würde es keine Enttäuschung geben. Darauf erwiderte der Herr, daß selbst dann, wenn Arjuna nicht kämpfte, jeder vernichtet werden würde, da dies Sein Plan sei. Wenn Arjuna sich vom Kampf zurückzöge, würden sie auf andere Weise sterben; ihr Tod könne nicht aufgehalten werden, auch wenn Arjuna nicht kämpfte. In der Tat, sie waren bereits tot. Zeit bedeutet Zerstörung, und allen Manifestationen ist es durch den Wunsch des Höchsten Herrn bestimmt zu vergehen. Das ist das Gesetz der Natur.