Skip to main content

2. VERS

VERSO 2

Szöveg

Texto

bhavāpyayau hi bhūtānāṁ
śrutau vistaraśo mayā
tvattaḥ kamala-patrākṣa
māhātmyam api cāvyayam
bhavāpyayau hi bhūtānāṁ
śrutau vistaraśo mayā
tvattaḥ kamala-patrākṣa
māhātmyam api cāvyayam

Szó szerinti jelentés

Sinônimos

bhava – megjelenése; apyayau – eltávozása; hi – bizony; bhūtānām – minden élőlénynek; śrutau – hallott; vistaraśaḥ – részletesen; mayā – általam; tvattaḥ – Tőled; kamala-patra-akṣa – ó, lótuszszemű; māhātmyam – dicsőséged; api – is; ca – és; avyayam – kimeríthetetlen.

bhava — aparecimento; apyayau — desaparecimento; hi — decerto; bhūtānām — de todas as entidades vivas; śrutau — foram ouvidos; vistaraśaḥ — em detalhe; mayā — por mim; tvattaḥ — de Você; kamala-patra-akṣa — ó pessoa de olhos de lótus; māhātmyam — glórias; api — também; ca — e; avyayam — inexauríveis.

Fordítás

Tradução

Ó, lótuszszemű! Részletesen hallottam Tőled minden élőlény megjelenéséről és eltűnéséről, és megértettem kimeríthetetlen dicsőséged.

Ó pessoa de olhos de lótus, eu ouvi enquanto Você falava pormenorizadamente sobre o aparecimento e o desaparecimento de todas as entidades vivas e passei a entender as Suas glórias inexauríveis.

Magyarázat

Comentário

Arjuna az Úr Kṛṣṇát örömében lótuszszeműnek szólítja (Kṛṣṇa szeme olyan, mint a lótuszvirág szirma), mert egy korábbi fejezetben Kṛṣṇa meggyőzte arról, hogy ahaṁ kṛtsnasya jagataḥ prabhavaḥ pralayas tathā: „Én vagyok a forrása az egész anyagi megnyilvánulás megjelenésének és eltűnésének.” Hallotta az Úrtól ennek részletes magyarázatát, s azt is megtanulta, hogy bár Kṛṣṇa a forrása minden teremtésnek és megsemmisülésnek, mégis fölöttük áll. Ahogyan azt az Úr a kilencedik fejezetben elmondta, Ő mindent átható, de személyesen még sincs jelen mindenhol. Ez Kṛṣṇa felfoghatatlan fensége, amit most Arjuna saját bevallása szerint alaposan megértett.

 SIGNIFICADO Cheio de alegria, Arjuna dirige-se ao Senhor Kṛṣṇa como “pessoa de olhos de lótus” (os olhos de Kṛṣṇa parecem exatamente as pétalas da flor de lótus), pois, num capítulo anterior, Kṛṣṇa lhe garantiu que ahaṁ kṛtsnasya jagataḥ prabhavaḥ pralayas tathā: “Eu sou a fonte do aparecimento e do desaparecimento desta manifestação material inteira”. Arjuna ouviu o Senhor falar sobre isso com pormenores. É também do conhecimento de Arjuna que, apesar de Kṛṣṇa ser a fonte de todos os aparecimentos e desaparecimentos, Ele Se mantém à parte. Como o Senhor disse no Nono Capítulo, embora seja onipenetrante, Ele não está pessoalmente presente em tudo. Esta é a opulência inconcebível de Kṛṣṇa que Arjuna admite ter compreendido por completo.