19. VERS
TEXT 19
Szöveg
Texte
ananta-bāhuṁ śaśi-sūrya-netram
paśyāmi tvāṁ dīpta-hutāśa-vaktraṁ
sva-tejasā viśvam idaṁ tapantam
ananta-bāhuṁ śaśi-sūrya-netram
paśyāmi tvāṁ dīpta-hutāśa-vaktraṁ
sva-tejasā viśvam idaṁ tapantam
Szó szerinti jelentés
Synonyms
anādi – a kezdet; madhya – a közép; antam – és vég nélkülit; ananta – végtelen; vīryam – dicsőségűt; ananta – végtelen; bāhum – karút; śaśi – a Hold; sūrya – és Nap; netram – szeműt; paśyāmi – látlak; tvām – Téged; dīpta – a lobogó; hutāśa-vaktram – tüzet lövellő szájút; sva-tejasā – saját ragyogásod által; viśvam – az univerzum; idam – ez; tapantam – perzselve van.
anādi: sans début; madhya: milieu; antam: ou fin; ananta: illimitée; vīryam: la gloire; ananta: illimités; bāhum: les bras; śaśi: la lune; sūrya: et le soleil; netram: les yeux; paśyāmi: je vois; tvām: de Toi; dīpta: brûlant; hutāśa-vaktram: le feu qui sort de Ta bouche; sva-tejasā: par Ta radiance; viśvam: univers; idam: cet; tapantam: chauffant.
Fordítás
Translation
Kezdet, közép és vég nélküli vagy, s dicsőséged határtalan. Számtalan karod van, s a Nap és a Hold a szemeid. Látom, amint szádból izzó láng tör elő, és sugaraid az egész univerzumot perzselik.
Sans commencement, sans fin, sans milieu, doté d’innombrables bras, d’une bouche d’où jaillit un feu brûlant, Tu incendies l’univers entier de Ta radiance. Le soleil et la lune sont Tes yeux. On ne saurait mesurer l’étendue de Ta gloire.
Magyarázat
Purport
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége hat fenséges jellemvonásának nincsen határa. Ebben az írásban itt is és sok más helyen ismétléssel találkozunk, ám a szentírások szerint nem tekinthető stílusbeli hibának, ha Kṛṣṇa dicsőségét ismételjük újra és újra. Azt mondják, ha valaki zavarban van, vagy döbbenet tölti el, vagy nagyfokú eksztázis keríti hatalmába, újra és újra elismétli kijelentéseit. Ez tehát nem hiba.
Les six opulences spirituelles du Seigneur Suprême sont chacune infinies. Dans ce verset, comme dans bon nombre d’autres, on trouvera des répétitions, mais les Écrits védiques nous enseignent que la répétition des gloires de Kṛṣṇa ne constitue en rien une faiblesse littéraire. N’arrive-t-il pas, lorsqu’on est émerveillé, déconcerté ou saisi d’une grande extase, que l’on répète maintes fois les mêmes choses ? On ne saurait voir dans ces répétitions la moindre imperfection.