31. VERS
ТЕКСТ 31
Szöveg
Текст
hatvā sva-janam āhave
na kāṅkṣe vijayaṁ kṛṣṇa
na ca rājyaṁ sukhāni ca
хатва̄ сва-джанам а̄хаве
на ка̄н̇кш̣е виджаям̇ кр̣ш̣н̣а
на ча ра̄джям̇ сукха̄ни ча
Szó szerinti jelentés
Дума по дума
na – sem; ca – is; śreyaḥ – jót; anupaśyāmi – látok; hatvā – megölve; sva-janam – saját rokonaimat; āhave – a harcban; na – sem; kāṅkṣe – vágyok; vijayam – győzelemre; kṛṣṇa – ó, Kṛṣṇa; na – sem; ca – is; rājyam – királyságot; sukhāni – az ebből származó boldogságot; ca – és.
на – нито; ча – също; шреях̣ – добро; анупашя̄ми – предвиждам; хатва̄ – от убиването; сва-джанам – роднини; а̄хаве – в сражението; на – нито; ка̄н̇кш̣е – желая; виджаям – победа; кр̣ш̣н̣а – о, Кр̣ш̣н̣а; на – нито; ча – също; ра̄джям – царство; сукха̄ни – щастие; ча – също.
Fordítás
Превод
Nem látom be, mi jó származik abból, ha megölöm rokonaimat a harcban. Ó, kedves Kṛṣṇám, nem akarom megnyerni e csatát, s nem vágyom sem királyságra, sem boldogságra!
Не виждам какво добро ще последва, ако убия роднините си в тази битка, о, Кр̣ш̣н̣а и как след това бих могъл да желая победа, царство или щастие?
Magyarázat
Пояснение
A feltételekhez kötött lelkek nem tudják, hogy igazi érdekük Viṣṇu (Kṛṣṇa) érdeke, ezért a test alapján fennálló kapcsolatokhoz vonzódnak abban a reményben, hogy így majd boldogok lesznek. E vak életfelfogás következtében még arról is megfeledkeznek, mi okozhat számukra anyagi boldogságot. Úgy tűnik, hogy Arjuna még a kṣatriyák erkölcsi törvényeit is egészen elfelejtette. Azt mondják, kétféle ember juthat el a hatalmas és ragyogó Nap bolygóra. Az egyik a kṣatriya, aki Kṛṣṇa személyes parancsainak engedelmeskedve a csatatéren esik el, a másik a lemondott rendben élő ember, aki teljesen átadja magát a lelki kultúrának. Arjuna még az ellenségeit is vonakodik megölni, a rokonairól nem is beszélve. Azt hiszi, sohasem lehet boldog az életben, ha megöli rokonait, s ezért nem akar harcolni, mint ahogyan a jóllakott embernek sincs kedve a főzéshez. Elhatározta, hogy az erdőbe vonul, s kiábrándultságában magányosan fog élni. Kṣatriya lévén azonban szüksége volt egy királyságra a létfenntartásához, mert a kṣatriyák a kormányzáson kívül nem űzhetnek más foglalkozást. De Arjunának nem volt királysága. Erre az egyetlen megoldás az volt, hogy megküzd unokatestvéreivel, fivéreivel, és visszaköveteli az apjától örökölt birodalmat. Ezt azonban nem akarta, így arra gondolt, az lesz a legjobb, ha az erdőbe megy, s minden remény nélkül magányba vonul.
Без да знаят, че личният интерес на всеки е при Виш̣н̣у (Кр̣ш̣н̣а), обусловените души се опитват да намерят щастие в светските отношения. С тази погрешна представа за живота те забравят дори как да постигнат материално щастие. Арджуна изглежда е забравил даже моралния кодекс на кш̣атриите. Известно е, че два вида хора са достойни да живеят на могъщата, блестяща слънчева планета: кш̣атрия, който умира на бойното поле, и човек, отрекъл се от света, посветен изцяло на духовна практика. Арджуна не иска да убива дори враговете си, а какво да говорим за роднините. Той счита, че ако убие близките си, животът му ще е лишен от щастие и затова не желае да се бие, също както ситият не е склонен да готви. Разочарован, Арджуна решава да се оттегли в гората, за да живее в уединение. Но като кш̣атрия, за да поддържа съществуването си, той трябва да управлява царство, понеже един кш̣атрия не трябва да се занимава с нищо друго. Арджуна обаче няма царство. Единствената възможност да се сдобие с царство, е да се сражава с братовчедите си и да си възвърне царството, наследено от баща му. А точно това той не иска да направи. Затова решава, че е по-добре да отиде в гората и да живее в уединение.