24. VERS

TEXT 24

Szöveg

Texte

sañjaya uvāca
evam ukto hṛṣīkeśo
guḍākeśena bhārata
senayor ubhayor madhye
sthāpayitvā rathottamam

Szó szerinti jelentés

Synonyms

sañjayaḥ uvāca – Sañjaya mondta; evam – így; uktaḥ – szólítva; hṛṣīkeśaḥ – az Úr Kṛṣṇa; guḍākeśena – Arjuna által; bhārata – ó, Bharata leszármazottja; senayoḥ – a seregek; ubhayoḥ – mindkettő; madhye – közé; sthāpayitvā – helyezve; ratha-uttamam – a legjobb harci szekeret.

sañjayaḥ uvāca: Sañjaya dit; evam: ainsi; uktaḥ: prié; hṛṣīkeśaḥ: Śrī Kṛṣṇa; guḍākeśena: par Arjuna; bhārata: ô descendant de Bharata; senayoḥ: armées; ubhayoḥ: des deux; madhye: au milieu; sthāpayitvā: plaçant; ratha-uttamam: le plus splendide des chars.

Fordítás

Translation

Sañjaya így szólt: Ó, Bharata sarja! Arjuna kérésére az Úr Kṛṣṇa a két sereg közé hajtotta a pompás harci szekeret.

Sañjaya dit: À la requête d’Arjuna, ô descendant de Bharata, Kṛṣṇa mène le char splendide entre les deux armées.

Magyarázat

Purport

Ebben a versben Arjunát Guḍākeśának nevezik. A guḍākā alvást, álmot jelent, az álom legyőzőjét pedig guḍākeśának hívják. Az alvás egyben tudatlanság is. Arjuna az álmot és a tudatlanságot egyaránt legyőzte, mert Kṛṣṇa barátja volt. Kṛṣṇa hűséges bhaktájaként egyetlen pillanatra sem tudta elfelejteni Őt – ilyen a bhakták természete. Egy bhakta akár ébren van, akár alszik, örökké az Úr nevére, alakjára, tulajdonságaira és kedvteléseire gondol. Így győzi le az álmot és a tudatlanságot is, pusztán azzal, hogy szünet nélkül Kṛṣṇa jár a fejében. Ezt nevezik Kṛṣṇa-tudatnak, samādhinak. Kṛṣṇa Hṛṣīkeśa, vagyis minden élőlény érzékeinek és elméjének irányítója, ezért megértette Arjuna szándékát, amikor Arjuna a seregek közé kívánta hajtani szekerét. Teljesítette hát kérését, s így szólt:

Dans ce verset, Sañjaya appelle Arjuna « Guḍākeśa ». Ce nom vient de guḍākā, « sommeil », et désigne celui qui l’a vaincu. Le sommeil étant une forme d’ignorance, si l’on donne ce nom à Arjuna, c’est que son amitié pour Kṛṣṇa lui a non seulement permis de dominer le sommeil, mais également de vaincre l’ignorance. Parce qu’il se voue entièrement au Seigneur, il ne peut L’oublier, fût-ce un instant. Telle est la nature du dévot de Kṛṣṇa. Qu’il veille ou qu’il dorme, il pense constamment au nom de Kṛṣṇa, à Sa forme, à Ses attributs, à Ses divertissements. Comme il s’absorbe toujours en ces pensées, il conquiert le sommeil et l’ignorance. Voilà ce qu’est la conscience de Kṛṣṇa, le samādhi. Kṛṣṇa est Hṛṣīkeśa, le maître des sens et du mental de chaque être. Il sait donc pourquoi Arjuna veut placer son char entre les deux armées.