Skip to main content
[hu] Library » A Bhagavad-gita úgy, ahogy van » ELSŐ FEJEZET

12. VERS

TEXT 12

Szöveg

Text

tasya sañjanayan harṣaṁ
kuru-vṛddhaḥ pitāmahaḥ
siṁha-nādaṁ vinadyoccaiḥ
śaṅkhaṁ dadhmau pratāpavān
tasya sañjanayan harṣaṁ
kuru-vṛddhaḥ pitāmahaḥ
siṁha-nādaṁ vinadyoccaiḥ
śaṅkhaṁ dadhmau pratāpavān

Szó szerinti jelentés

Synonyms

tasya – neki; sañjanayan – fokozódó; harṣam – derűt; kuru-vṛddhaḥ – a Kuru-dinasztia nagyatyja (Bhīṣma); pitāmahaḥ – a nagyatya; siṁha-nādam – az oroszlán üvöltéséhez hasonló hangot; vinadya – rezegve; uccaiḥ – nagyon hangosan; śaṅkham – kagylókürtöt; dadhmau – megfújta; pratāpa-vān – a hős.

tasya — his; sañjanayan — increasing; harṣam — cheerfulness; kuru-vṛddhaḥ — the grandsire of the Kuru dynasty (Bhīṣma); pitāmahaḥ — the grandfather; siṁha-nādam — roaring sound, like that of a lion; vinadya — vibrating; uccaiḥ — very loudly; śaṅkham — conchshell; dadhmau — blew; pratāpa-vān — the valiant.

Fordítás

Translation

Ekkor Bhīṣma, a Kuru-dinasztia hatalmas és vitéz ősatyja, a harcosok nagyatyja hangosan kagylókürtjébe fújt. Az oroszlánbőgésre emlékeztető hang megörvendeztette Duryodhanát.

Then Bhīṣma, the great valiant grandsire of the Kuru dynasty, the grandfather of the fighters, blew his conchshell very loudly, making a sound like the roar of a lion, giving Duryodhana joy.

Magyarázat

Purport

A Kuru-dinasztia nagyatyja megértette, mi megy végbe unokája, Duryodhana szívében, és természetes együttérzésből megpróbálta felvidítani azzal, hogy helyzetéhez méltóan – Bhīṣma olyan volt, akár egy oroszlán – rettentő hangú kagylókürtjébe fújt. A kagylókürt jelképes megfúvásával közvetve azt adta csüggedő unokája, Duryodhana tudtára, hogy nincs esélye a csata megnyerésére, mert a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa a másik oldalon áll. Ennek ellenére fáradságot nem kímélve kötelessége volt vezényelni a harcot.

The grandsire of the Kuru dynasty could understand the inner meaning of the heart of his grandson Duryodhana, and out of his natural compassion for him he tried to cheer him by blowing his conchshell very loudly, befitting his position as a lion. Indirectly, by the symbolism of the conchshell, he informed his depressed grandson Duryodhana that he had no chance of victory in the battle, because the Supreme Lord Kṛṣṇa was on the other side. But still, it was his duty to conduct the fight, and no pains would be spared in that connection.