Skip to main content

TEXT 28

28. VERS

Texte

Szöveg

śubhāśubha-phalair evaṁ
mokṣyase karma-bandhanaiḥ
sannyāsa-yoga-yuktātmā
vimukto mām upaiṣyasi
śubhāśubha-phalair evaṁ
mokṣyase karma-bandhanaiḥ
sannyāsa-yoga-yuktātmā
vimukto mām upaiṣyasi

Synonyms

Szó szerinti jelentés

śubha: propices; aśubha: et funestes; phalaiḥ: des résultats; evam: ainsi; mokṣyase: tu seras délivré; karma: à l’action; bandhanaiḥ: de l’enchaînement; sannyāsa: du renoncement; yoga: le yoga; yukta-ātmā: ayant le mental fermement fixé sur; vimuktaḥ: libéré; mām: à Moi; upaiṣyasi: tu viendras.

śubha – a kedvező; aśubha – és kedvezőtlen; phalaiḥ – eredményektől; evam – így; mokṣyase – megszabadulsz; karma – tettek; bandhanaiḥ – kötelékeitől; sannyāsa – a lemondásra; yogayogára; yukta-ātmā – rögzített elmével; vimuktaḥ – felszabadultként; mām – Hozzám; upaiṣyasi – el fogsz jutni.

Translation

Fordítás

Ainsi, tu te soustrairas à l’enchaînement des actes et de leurs suites propices ou funestes. Le mental fixé sur Moi en vertu de ce principe de renoncement, tu seras libéré et viendras jusqu’à Moi.

Ily módon megszabadulsz a tettekhez fűző kötelékektől, s annak kedvező és kedvezőtlen eredményeitől. A lemondás ezen elvével elmédet Rám szögezve felszabadulsz, s eljutsz Hozzám.

Purport

Magyarázat

Le terme yukta désigne celui qui agit dans la conscience de Kṛṣṇa suivant les directives d’une autorité supérieure. Techniquement, l’expression exacte est yukta-vairāgya. Rūpa Gosvāmī, du reste, la définit fort bien.

Aki felsőbb vezetés alatt a Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, azt yuktának nevezik. A szakkifejezés erre a yukta-vairāgya. Ezt Rūpa Gosvāmī részletesebben is elmagyarázza:

anāsaktasya viṣayān
yathārham upayuñjataḥ
nirbandhaḥ kṛṣṇa-sambandhe
yuktaṁ vairāgyam ucyate
anāsaktasya viṣayān
yathārham upayuñjataḥ
nirbandhaḥ kṛṣṇa-sambandhe
yuktaṁ vairāgyam ucyate

(Bhakti-rasāmṛta-sindhu, 1.2.255)

(Bhakti-rasāmṛta-sindhu, 1.2.255)

Il dit ici qu’aussi longtemps que nous vivons dans l’univers matériel, il nous faut agir; il nous est impossible de faire autrement. Mais si, lorsque l’action est accomplie, on en offre les fruits à Kṛṣṇa, elle devient yukta-vairāgya. Accomplie sous le signe du renoncement, elle clarifie le miroir du mental, et son auteur, en progressant sur la voie de la réalisation spirituelle, finit par s’abandonner entièrement à Dieu, la Personne Suprême. Il obtient ainsi la libération, mais la libération que spécifie ce verset. C’est-à-dire qu’une fois libéré, il ne fusionne pas avec le brahmajyoti, mais se rend sur la planète du Seigneur Suprême. Notre verset le dit clairement: mām upaiṣyasi – « Il vient à Moi »; il retourne en sa demeure, auprès de Dieu, la Personne Suprême.

Il y a cinq différents niveaux de libération. Ce verset précise que le dévot qui a suivi ici-bas, tout au long de son existence, les directives du Seigneur Suprême s’est élevé jusqu’au point où il peut, après avoir quitté son corps, retourner auprès de Lui, pour vivre en Sa compagnie.

Rūpa Gosvāmī azt mondja, hogy amíg az anyagi világban vagyunk, addig cselekednünk kell; nem hagyhatunk fel a tettekkel. Ha cselekszünk, és munkánk gyümölcseit Kṛṣṇának adjuk, akkor azt yukta-vairāgyának nevezik. Valódi lemondásban élve az ilyen tettek megtisztítják az elme tükrét, s amint a cselekvő fokozatosan fejlődik a lelki élet ösvényén, lassanként teljesen meghódol az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt. Végül felszabadul, s felszabadulása nagyon különleges. Nem a brahmajyotival válik eggyé, hanem a Legfelsőbb Úr lelki bolygójára kerül. Ez a vers nagyon érthetően fejezi ki ezt: mām upaiṣyasi, „Hozzám jön”, haza, vissza Istenhez. A felszabadulásnak öt szintje van. A vers szerint az, aki egész életében a Legfelsőbb Úr irányítását követve élt, az eljut oda, hogy teste elhagyása után visszatérhet Istenhez, s közvetlen társaságában szolgálhatja Őt, a Legfelsőbb Urat.

Celui qui n’a d’autre désir que de dédier sa vie au service du Seigneur est dans les faits un sannyāsī. Toujours, il se considère comme un serviteur éternel de Dieu et dépend de Sa volonté suprême. Tous ses actes ont pour dessein de Lui plaire. Il ne prête que peu d’attention aux actes intéressés ou aux devoirs prescrits par les Védas, sur lesquels l’homme du commun doit régler sa vie. Pour autant, jamais le pur dévot pleinement absorbé dans le service du Seigneur ne va à l’encontre des devoirs édictés dans les Écritures, même si cela semble parfois le cas.

Igazi sannyāsīnak azt nevezik, aki nem akar mást, mint életét az Úr szolgálatának szentelni. Mindig örök szolgának tekinti magát, aki teljesen meghódolt az Úr legfelsőbb akaratának. Ezért hát bármit is tesz, azt az Úrért teszi, s minden tettét az Úr szolgálatában végzi. Nem törődik sokat a Védákban említett gyümölcsöző cselekedetekkel vagy az ott leírt kötelességek végrehajtásával. A közönséges ember számára elengedhetetlen, hogy eleget tegyen a Védákban előírt kötelességeknek, s ezeket a teljesen az Úr szolgálatába merülő tiszta bhakta elvégzi, noha néha úgy tűnik, hogy épp ellenkezőleg cselekszik.

Les autorités vaiṣṇavas disent à ce propos que même le plus intelligent ne peut comprendre les desseins et les actes du pur dévot. Les termes exacts sont tāṅra vākya, kriyā, mudrā vijñeha nā bujhaya (Caitanya-caritāmṛta, Madhya 23.39). Celui qui se consacre totalement au service du Seigneur ou en absorbe ses pensées doit être vu comme parfaitement libéré dans le présent; et dans l’avenir, son retour à Dieu est assuré. Il se situe, à l’exemple de Kṛṣṇa, au-delà de toute critique d’ordre matériel.

A hiteles vaiṣṇava szaktekintélyek ezért azt tanítják, hogy még a legokosabb ember sem értheti meg egy tiszta bhakta terveit és tetteit: tāṅra vākya, kriyā, mudrā vijñeha nā bujhaya (Caitanya-caritāmṛta, Madhya-līlā 23.39). Aki mindig az Úr szolgálatába merül, aki állandóan azon gondolkozik és azt tervezgeti, hogyan szolgálja Őt, arra úgy kell tekinteni, hogy elérte a teljes felszabadulást, s a jövőben minden kétséget kizárva hazatér, vissza Istenhez. Kṛṣṇához hasonlóan róla sem lehet semmi rosszat mondani.