TEXT 5
5. VERS
Texte
Szöveg
smaran muktvā kalevaram
yaḥ prayāti sa mad-bhāvaṁ
yāti nāsty atra saṁśayaḥ
smaran muktvā kalevaram
yaḥ prayāti sa mad-bhāvaṁ
yāti nāsty atra saṁśayaḥ
Synonyms
Szó szerinti jelentés
anta-kāle: à la fin de la vie; ca: aussi; mām: de Moi; eva: certes; smaran: se souvenant; muktvā: en quittant; kalevaram: le corps; yaḥ: celui qui; prayāti: va; saḥ: il; mat-bhāvam: Ma nature; yāti: obtient; na: ne pas; asti: il y a; atra: ici; saṁśayaḥ: de doute.
anta-kāle – az élet végén; ca – is; mām – Rám; eva – bizony; smaran – emlékezve; muktvā – elhagyva; kalevaram – a testet; yaḥ – aki; prayāti – megy; saḥ – ő; mat-bhāvam – az Én természetemet; yāti – eléri; na – nem; asti – van; atra – itt; saṁśayaḥ – kétely.
Translation
Fordítás
Celui qui, à la fin de sa vie, quitte son corps en pensant à Moi seul partage aussitôt Ma nature, n’en doute pas.
Bárki legyen is az, ha élete végén egyedül Rám emlékezve hagyja el testét, minden kétséget kizárva azonnal eléri az Én természetemet.
Purport
Magyarázat
Ce verset insiste sur l’importance de la conscience de Kṛṣṇa. En effet, quiconque abandonne son corps en pleine conscience de Kṛṣṇa participe aussitôt de la nature transcendantale du Seigneur Suprême. Kṛṣṇa est le plus pur d’entre les purs; par conséquent, quiconque demeure à chaque instant conscient de Lui devient également le plus pur d’entre les purs. D’où l’importance aussi du mot smaran (se rappeler). Mais ce souvenir de Kṛṣṇa ne saurait se manifester chez l’âme impure qui n’a pas pratiqué le service dévotionnel dans la conscience de Kṛṣṇa. Garder Kṛṣṇa en sa mémoire étant essentiel pour parvenir au succès final, il faut, dès le début de sa vie, commencer cette pratique. On doit pour cela réciter constamment le mahā-mantra – Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare / Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare. Pour obtenir l’entier bénéfice de la conscience de Kṛṣṇa à la fin de sa vie, Śrī Caitanya nous recommande d’être plus tolérant qu’un arbre (taror api sahiṣṇunā) et de continuer à réciter ce mantra, quelles que soient les embûches rencontrées sur notre chemin.
Ez a vers a Kṛṣṇa-tudat fontosságát hangsúlyozza. Aki Kṛṣṇa-tudatban hagyja el testét, az azonnal a Legfelsőbb Úr transzcendentális hajlékára kerül. A Legfelsőbb Úr a tiszták legtisztábbja, ezért akik mindig Kṛṣṇa-tudatosak, azok szintén a legtisztábbak a tiszták között. A smaran („emlékezve”) szónak nagy jelentősége van. A tisztátalan lélek, aki élete során nem gyakorolta a Kṛṣṇa-tudatot, azaz nem végzett odaadó szolgálatot, nem tud Kṛṣṇára emlékezni. A Kṛṣṇa-tudat gyakorlását kora gyermekkorunkban kell elkezdenünk. Ha valaki élete végén sikert akar elérni, elengedhetetlen, hogy gyakorolja a Kṛṣṇára való emlékezés módszerét. Állandóan, szünet nélkül a mahā-mantrát kell énekelnie: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Az Úr Caitanya azt tanácsolta, legyünk olyan béketűrőek, mint egy fa (taror iva sahiṣṇunā). Számtalan akadály állhat annak az útjában, aki a Hare Kṛṣṇát énekli, ám e nehézségeket eltűrve az embernek folytatnia kell a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare éneklését, hogy élete végén a Kṛṣṇa-tudat teljes áldásában részesülhessen.