TEXT 28
28. VERS
Texte
Szöveg
janānāṁ puṇya-karmaṇām
te dvandva-moha-nirmuktā
bhajante māṁ dṛḍha-vratāḥ
janānāṁ puṇya-karmaṇām
te dvandva-moha-nirmuktā
bhajante māṁ dṛḍha-vratāḥ
Synonyms
Szó szerinti jelentés
yeṣām: dont; tu: mais; anta-gatam: complètement arraché; pāpam: le péché; janānām: des personnes; puṇya: pieuses; karmaṇām: dont les actes passés; te: elles; dvandva: de la dualité; moha: l’illusion; nirmuktāḥ: libres de; bhajante: servent avec dévotion; mām: Moi; dṛḍha-vratāḥ: avec détermination.
yeṣām – akiknek; tu – de; anta-gatam – teljesen megsemmisített; pāpam – bűne; janānām – azoknak az embereknek; puṇya – jámbor; karmaṇām – kiknek előző tettei; te – ők; dvandva – kettősségtől; moha – illúziótól; nirmuktāḥ – megszabadulva; bhajante – odaadó szolgálatot végeznek; mām – Nekem; dṛḍha-vratāḥ – eltökélten.
Translation
Fordítás
Ceux qui ont agi avec piété dans leurs vies passées comme dans la présente et en ont banni le péché sont délivrés des dualités illusoires. Ils Me servent avec détermination.
Akik jámboran cselekedtek ebben és előző életeikben, s akik teljes mértékben beszüntették a bűnös tetteket, azok megszabadulnak az illúzió ellentétpárjaitól, és nagy elszántsággal szolgálnak Engem.
Purport
Magyarázat
Il est fait référence dans ce verset aux êtres qui ont les qualités requises pour atteindre le niveau transcendantal. Les pécheurs, les athées, les insensés et les hypocrites ont énormément de mal à franchir le cap de la dualité du désir et de l’aversion. Seuls ceux qui ont observé leur vie durant les principes régulateurs de la religion, qui ont agi saintement et triomphé des conséquences de tous leurs actes coupables, peuvent embrasser le service dévotionnel et s’élever graduellement jusqu’à la connaissance pure de Dieu, la Personne Suprême. Ainsi parviendront-ils à se hisser jusqu’au niveau spirituel et à méditer en état d’extase sur le Seigneur. Cette élévation est possible pour celui qui vit dans la conscience de Kṛṣṇa, en compagnie de purs dévots capables de l’arracher aux griffes de l’illusion.
Ez a vers azokról beszél, akik alkalmasak a transzcendentális sík elérésére. A bűnös, ateista, ostoba és álnok emberek nagyon nehezen lépnek túl a vágy és a gyűlölet kettősségén. Egyedül azok képesek az odaadó szolgálatot elfogadni s ezáltal fokozatosan felemelkedni az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló tiszta tudás szintjére, akik előző életeikben követték a vallás szabályozó elveit, jámboran cselekedtek, s legyőzték a bűnös cselekedetek visszahatásait. Ezután lassanként eljutnak oda, hogy transzba merülve meditálni tudnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségén. Ez a folyamat vezet el a lelki síkhoz. Ez a felemelkedés a Kṛṣṇa-tudatban, a tiszta bhakták társaságában lehetséges, mert a nagy bhakták hatására az ember megszabadulhat az illúziótól.
Le Śrīmad-Bhāgavatam (5.5.2) dit en outre que pour atteindre la libération, il faut se mettre au service des dévots (mahat-sevāṁ dvāram āhur vimukteḥ). Ceux qui préfèrent la fréquentation des matérialistes prennent un sentier menant à l’existence la plus ténébreuse (tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam). Les dévots du Seigneur parcourent le monde à seule fin de sauver les âmes conditionnées de leur égarement. Les impersonnalistes ignorent qu’oublier leur nature intrinsèque de serviteur du Seigneur Suprême est la plus haute forme de violation de la loi divine. À moins, donc, de recouvrer sa position constitutive, il est impossible de comprendre l’Être Suprême, ou de s’absorber pleinement et avec détermination dans Son service d’amour transcendantal.
A Śrīmad-Bhāgavatam (5.5.2) azt írja, hogy ha valaki valóban fel akar szabadulni, akkor szolgálnia kell a bhaktákat (mahat-sevāṁ dvāram āhur vimukteḥ). Aki viszont a materialista emberek társaságát keresi, az a lét legsötétebb régióiba vezető úton halad (tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam). Az Úr bhaktái a világ minden táját bejárják, hogy a feltételekhez kötött lelkeket kiszabadítsák az illúzióból. Az imperszonalisták mit sem tudnak arról, hogy ha megfeledkeznek eredeti természetükről, miszerint mindannyian a Legfelsőbb Úr alárendeltjei, azzal a legnagyobb kihágást követik el Isten törvényeivel szemben. Az ember mindaddig nem értheti meg a Legfelsőbb Személyiséget, s nem merülhet teljesen, eltökélten és transzcendentális szeretettel a szolgálatába, amíg vissza nem nyeri eredeti természetét.