Skip to main content

TEXT 24

24. VERS

Texte

Szöveg

avyaktaṁ vyaktim āpannaṁ
manyante mām abuddhayaḥ
paraṁ bhāvam ajānanto
mamāvyayam anuttamam
avyaktaṁ vyaktim āpannaṁ
manyante mām abuddhayaḥ
paraṁ bhāvam ajānanto
mamāvyayam anuttamam

Synonyms

Szó szerinti jelentés

avyaktam: non manifesté; vyaktim: personnalité; āpannam: obtenue; manyante: pensent; mām: Moi; abuddhayaḥ: ceux qui manquent d’intelligence; param: suprême; bhāvam: nature; ajānantaḥ: sans connaître; mama: Ma; avyayam: impérissable; anuttamam: plus haute.

avyaktam – meg nem nyilvánultként; vyaktim – személyiséget; āpannam – elértnek; manyante – gondolnak; mām – Engem; abuddhayaḥ – a kevésbé értelmesek; param – legfelsőbb; bhāvam – létet; ajānantaḥ – nem ismerők; mama – Enyémet; avyayam – az elpusztíthatatlant; anuttamam – a legkiválóbbat.

Translation

Fordítás

Parce qu’ils ne Me connaissent pas parfaitement, les hommes dénués d’intelligence croient que J’étais auparavant impersonnel, et que J’emprunte maintenant une forme personnelle – Moi qui suis Dieu, la Personne Suprême. Leur manque de connaissance les empêche de connaître Ma plus haute nature, suprême et impérissable.

Az ostobák, akik nem ismernek Engem tökéletesen, azt hiszik, hogy Én, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa, korábban személytelen voltam, és csak most öltöttem fel ezt a személyiséget. Csekély tudásuk miatt nem ismerik felsőbb természetemet, mely elpusztíthatatlan és mindenek fölött való.

Purport

Magyarázat

Dans un premier temps, le Seigneur a décrit les adorateurs des devas comme des êtres de faible intelligence. À présent, Il fait de même avec les impersonnalistes. Bien que ce soit Kṛṣṇa, dans Sa forme personnelle, qui S’adresse ici à Arjuna, les impersonnalistes, dans leur ignorance, prétendent qu’Il n’a pas de forme. Yāmunācārya, grand dévot appartenant à la filiation spirituelle de Rāmānujācārya, écrivit fort justement à ce propos (Stotra-ratna 12):

A félistenek imádóit csekély értelműekként jellemeztük, s most ez a vers ugyanezt mondja az imperszonalistákról. Az Úr Kṛṣṇa személyes alakjában beszél Arjunához, de tudatlanságuk következtében az imperszonalisták azt hangoztatják, hogy a Legfelsőbb Úrnak végső soron nincsen formája. Yāmunācārya, az Úr nagy bhaktája, aki Rāmānujācārya tanítványi láncolatának tagja volt, egy nagyon ideillő verset írt ezzel kapcsolatban (Stotra-ratna 12):

tvāṁ śīla-rūpa-caritaiḥ parama-prakṛṣṭaiḥ
sattvena sāttvikatayā prabalaiś ca śāstraiḥ
prakhyāta-daiva-paramārtha-vidāṁ mataiś ca
naivāsura-prakṛtayaḥ prabhavanti boddhum
tvāṁ śīla-rūpa-caritaiḥ parama-prakṛṣṭaiḥ
sattvena sāttvikatayā prabalaiś ca śāstraiḥ
prakhyāta-daiva-paramārtha-vidāṁ mataiś ca
naivāsura-prakṛtayaḥ prabhavanti boddhum

« Mon cher Seigneur, de grands sages comme Vyāsadeva et Nārada reconnaissent en Toi Dieu, la Personne Suprême. À la lumière des Textes védiques, il est possible de connaître Tes attributs, Ta forme et Tes activités, et de comprendre ainsi que Tu es la Personne Divine. Et pourtant, ceux que subjuguent la passion et l’ignorance, les démons, les incroyants, ne peuvent Te connaître. Aussi experts soient-ils à discuter du Vedānta, des Upaniṣads et autres Écrits védiques, jamais ils ne parviennent à comprendre la Personnalité de Dieu. »

„Drága Uram! A bhakták – köztük Vyāsadeva és Nārada – tudják, hogy Te vagy az Istenség Személyisége. A különféle védikus írások tanulmányozásával az ember megismerheti tulajdonságaidat, formádat és tetteidet, s így megértheti, hogy Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A szenvedély és tudatlanság kötőerőinek rabjai, a démonok és az abhakták azonban nem érthetnek meg Téged, egyszerűen képtelenek erre. Bármennyire jártasak is a Vedānta, az upaniṣadok és a többi védikus írás megvitatásában, nem érthetik meg az Istenség Személyiségét.”

La Brahma-saṁhitā reprend la même idée lorsqu’elle dit que nul ne peut connaître la personnalité divine par la simple étude du Vedānta. Seule la miséricorde du Seigneur Suprême peut nous mener à la réalisation de Sa personne. Ce verset établit donc clairement que manquent d’intelligence non seulement les adorateurs des devas, mais également ceux qui font l’exégèse du Vedānta et spéculent sur les Écritures védiques sans avoir le moindre soupçon de conscience de Kṛṣṇa. Il leur est impossible de comprendre la nature personnelle de Dieu. On désigne sous le nom d’abuddhayaḥ tous ceux qui croient que la Vérité Absolue est impersonnelle, car ce mot signifie qu’ils n’en connaissent pas l’aspect ultime. Le Śrīmad-Bhāgavatam décrit ainsi les étapes de la réalisation de l’Absolu: il y a d’abord la réalisation du Brahman impersonnel, puis celle du Paramātmā, et enfin la réalisation la plus haute, celle de Dieu, la Personne Suprême.

Les impersonnalistes d’aujourd’hui sont encore moins intelligents car ils ne suivent même plus leur illustre prédécesseur, Śaṅkarācārya, qui avait ouvertement reconnu que Kṛṣṇa est Dieu, la Personne Suprême. Parce qu’ils méconnaissent la Vérité Absolue, Kṛṣṇa n’est pour eux que le fils de Vasudeva et Devakī, un prince ou, au plus, un surhomme. La Bhagavad-gītā (9.11) les condamne en affirmant: avajānanti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam – « Seuls les insensés Me voient comme une personne ordinaire. »

A Brahma-saṁhitāban az áll, hogy csupán a vedānta-irodalom tanulmányozásával nem lehet megérteni az Istenség Személyiségét – ez csakis a Legfelsőbb Úr kegyéből lehetséges. Ez a vers éppen ezért egyértelműen kijelenti: nemcsak a félistenek imádói, hanem a vedāntát tanulmányozó és a védikus írásokon spekuláló abhakták – akiknek parányi valódi Kṛṣṇa-tudatuk sincs – sem rendelkeznek túl sok intelligenciával. Számukra lehetetlen, hogy megértsék Isten személyes mivoltát. Azokat, akik azt gondolják, hogy az Abszolút Igazság személytelen, abuddhayának hívják, ami az Abszolút Igazság végső arculatát nem ismerő emberekre utal. A Śrīmad-Bhāgavatam szerint a Legfelsőbb megismerése a személytelen Brahmannal kezdődik, majd a helyhez kötött Felsőlélekkel folytatódik, ám az Abszolút Igazság végső megtapasztalása az Istenség Személyisége. Napjainkban az imperszonalisták még ennél is kevésbé értelmesek, mert még nagy elődjüket, Śaṅkarācāryát sem követik, aki nyomatékosan kijelentette, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mivel nem ismerik a Legfelsőbb Igazságot, az imperszonalisták Kṛṣṇát csupán Devakī és Vasudeva fiának, egy hercegnek, esetleg egy rendkívüli élőlénynek tekintik. A Bhagavad-gītā (9.11) ezt is elítéli. Avajānanti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam: „Csupán az ostobák hisznek Engem közönséges halandónak.”

Le Bhāgavatam (10.14.29) assure pour sa part que nul ne peut comprendre Kṛṣṇa s’il ne pratique le service de dévotion et ne s’efforce de développer la conscience de Kṛṣṇa:

Tény, hogy senki sem értheti meg Kṛṣṇát, ha nem végez odaadó szolgálatot és nem válik Kṛṣṇa-tudatúvá. Ezt a Bhāgavatam (10.14.29) is megerősíti:

athāpi te deva padāmbuja-dvaya-
prasāda-leśānugṛhīta eva hi
jānāti tattvaṁ bhagavan-mahimno
na cānya eko ’pi ciraṁ vicinvan
athāpi te deva padāmbuja-dvaya-
prasāda-leśānugṛhīta eva hi
jānāti tattvaṁ bhagavan-mahimno
na cānya eko ’pi ciraṁ vicinvan

« Celui, Seigneur, qui se voit octroyer ne serait-ce qu’une infime parcelle de la grâce dispensée par Tes pieds pareils-au-lotus est en mesure de comprendre la grandeur de Ta Personne. Mais ceux qui spéculent sur Ta nature, étudieraient-ils les Védas pendant des années et des années, ne Te connaîtront jamais. »

Les spéculations intellectuelles et les discussions sur les Textes védiques ne permettent pas à elles seules de comprendre Kṛṣṇa, la Personne Suprême, et de connaître Sa forme, Son nom ou Ses attributs. On doit pour cela recourir au service de dévotion. Ce n’est qu’en s’engageant tout entier dans la conscience de Kṛṣṇa, dont le premier principe est le chant du mahā-mantra Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare / Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare, qu’on pourra comprendre Dieu, la Personne Suprême. Les non-dévots croient que le corps de Kṛṣṇa est fait de matière, et que Ses activités, Son nom, Sa forme, sont māyā. Ces impersonnalistes, connus sous le nom de māyāvādīs, ne connaissent rien de la Vérité Ultime.

„Uram! Ha valaki lótuszlábad legparányibb kegyében részesül, meg fogja érteni személyiséged nagyságát. Aki azonban csak spekulál, hogy megértse az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, képtelen megismerni Téged, habár sok éven át tanulmányozza a Védákat.” Elmebeli spekulációval vagy a védikus irodalom elemzésével az ember nem ismerheti meg sem az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát, sem formáját, természetét vagy nevét. Őt az odaadó szolgálat révén kell megismerni. Ez csak akkor válik lehetővé, ha a mahā-mantrát énekelve – Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare – az ember teljesen elmerül a Kṛṣṇa-tudatban. Az imperszonalista abhakták azt hiszik, hogy Kṛṣṇa teste az anyagi természet terméke, s tettei, formája, mindene māyā. Ezeket az imperszonalistákat māyāvādīknak hívják. Ők semmit sem tudnak a végső igazságról.

Le vingtième verset de ce chapitre disait sans ambiguïté: kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ’nya-devatāḥ – « Ceux qui sont aveuglés par la convoitise se soumettent aux devas. » On sait par ailleurs qu’à l’instar de Dieu, la Personne Suprême, qui possède Sa propre planète, les devas ont aussi chacun leur planète. Devān deva-yajo yānti mad-bhaktā yānti mām api, disait le verset vingt-trois: ceux qui vénèrent les devas iront sur leurs planètes respectives, tandis que les dévots de Kṛṣṇa gagneront Kṛṣṇaloka, la planète suprême. On ne saurait être plus précis. Néanmoins, les impersonnalistes, dans leur sottise, maintiennent toujours que Dieu n’a pas de forme autre que celles qu’on Lui impose. Mais la Bhagavad-gītā dit-elle que les devas et leurs planètes sont dépourvus de forme ? Il en ressort au contraire que ni les devas ni Kṛṣṇa, la Personne Suprême, ne sont impersonnels. Ce sont tous des personnes qui ont chacun leur planète propre.

A huszadik vers egyértelműen azt mondja (kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante 'nya-devatāḥ): „Akiket elvakítanak az anyagi vágyak, azok meghódolnak a különféle félistenek előtt.” Elfogadott tény, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén kívül a félistenek is léteznek, akik az Úrhoz hasonlóan szintén saját bolygóval rendelkeznek. Ahogyan azt a huszonharmadik versből megtudhattuk (devān deva-yajo yānti mad-bhaktā yānti mām api), a félistenek imádói azok különféle bolygóira, míg az Úr Kṛṣṇa bhaktái a Kṛṣṇaloka-bolygóra jutnak. E nyilvánvaló kijelentés ellenére az ostoba imperszonalisták továbbra is azt állítják, hogy az Úrnak nincs formája, s hogy formáit kényszerből ölti fel. De hol tanítja azt a Gītā, hogy a félistenek és hajlékaik személytelenek? Egyértelmű, hogy sem a félistenek, sem Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem személytelenek. Valamennyien személyek. Az Úr Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki saját bolygóval rendelkezik, akárcsak a félistenek.

Les prétentions des monistes, selon qui la Vérité Suprême et Absolue n’a d’autre forme que celle, imaginaire, qu’on Lui donne, s’avèrent donc fausses. La forme de l’Absolu n’a rien d’imposé. La Bhagavad-gītā nous enseigne clairement que les formes des devas et celle du Seigneur Suprême existent simultanément, que Dieu, Kṛṣṇa, est sac-cid-ānanda, connaissance éternelle et béatifique. La littérature védique confirme que la Vérité Suprême et Absolue est toute de connaissance et bienheureuse par nature, vijñānam ānandaṁ brahma (Bṛhad-āraṇyaka Upaniṣad 3.9.28) et qu’Elle est un réservoir inépuisable de bonnes qualités ananta-kālyana-guṇātmako ’sau (Viṣṇu Purāṇa 6.5.84). Ailleurs encore, dans la Bhagavad-gītā, le Seigneur déclare que, bien qu’Il soit non né (aja), Il apparaît en personne. Telles sont les réalités décrites dans la Bhagavad-gītā, que nous devrions être à même de comprendre. Comment Dieu, la Personne Suprême, pourrait-Il être impersonnel ? La Bhagavad-gītā réfute la théorie moniste d’une forme fictive imposée à Dieu. Il est évident ici que la Vérité Suprême et Absolue, Kṛṣṇa, est dotée d’une forme et possède Sa propre personnalité.

Láthatjuk tehát, mennyire nem bizonyul helytállónak a monista állítás, miszerint a végső igazság formanélküli, s formáját kényszerből ölti fel. Ez a vers világosan leírja: Kṛṣṇát nem kényszeríti semmi arra, hogy formát öltsön. A Bhagavad-gītāból félreérthetetlenül kiderül, hogy a félistenek formái és a Legfelsőbb Úr teste egyidejűleg léteznek, s hogy az Úr Kṛṣṇa sac-cid-ānanda, vagyis örökkévaló, gyönyörteljes tudás. A Védák szintén megerősítik, hogy a Legfelsőbb Abszolút Igazság ānanda-mayo 'bhyāsāt, azaz természeténél fogva gyönyörrel teli, s megszámlálhatatlan kedvező tulajdonság tárháza. A Gītāban az Úr kijelenti, hogy noha Ő aja (megszületetlen), mégis megjelenik. Ezeket a tényeket a Bhagavad-gītāból kell megértenünk. Mi nem tudjuk felfogni, hogyan lehet az Istenség Legfelsőbb Személyisége személytelen. A Gītā szerint a személytelen monisták elmélete, mely szerint a Legfelsőbb Úr kényszerből formát ölt, hamis. Ez a vers egyértelműen kijelenti: a legfelsőbb Abszolút Igazság, az Úr Kṛṣṇa formával és személyiséggel egyaránt rendelkezik.