TEXT 10
10. VERS
Texte
Szöveg
ātmānaṁ rahasi sthitaḥ
ekākī yata-cittātmā
nirāśīr aparigrahaḥ
ātmānaṁ rahasi sthitaḥ
ekākī yata-cittātmā
nirāśīr aparigrahaḥ
Synonyms
Szó szerinti jelentés
yogī: un spiritualiste; yuñjīta: doit s’absorber dans la conscience de Kṛṣṇa; satatam: constamment; ātmānam: lui-même (par le corps, le mental et le soi); rahasi: dans un endroit solitaire; sthitaḥ: étant situé; ekākī: seul; yata-citta-ātmā: toujours très attentif à maîtriser le mental; nirāśīḥ: sans se laisser attirer par rien d’autre; aparigrahaḥ: libre de tout sentiment de possession.
yogī – egy transzcendentalista; yuñjīta – Kṛṣṇa-tudatban koncentráljon; satatam – állandóan; ātmānam – magát (teste, elméje és önvalója által); rahasi – egy elhagyatott helyen; sthitaḥ – ebben a helyzetben; ekākī – egyedül; yata-citta-ātmā – mindig éber elmével; nirāśīḥ – anélkül, hogy bármi más vonzaná; aparigrahaḥ – birtoklástudattól mentesen.
Translation
Fordítás
Le spiritualiste doit se vouer corps et âme au Suprême. Il lui faut vivre en un lieu solitaire, toujours rester maître de son mental, et s’affranchir de tout désir et de tout sentiment de possession.
A transzcendentalistának testét, elméjét és lelkét a Legfelsőbbel kapcsolatban kell használnia. Egyedül, magányos helyen kell élnie, mindig figyelmesen szabályozva elméjét. Meg kell szabadulnia minden vágytól és birtoklástudattól.
Purport
Magyarázat
La réalisation de Kṛṣṇa comprend différents degrés: la réalisation du Brahman, celle du Paramātmā et celle de la Personne Suprême. Être conscient de Kṛṣṇa, c’est être pleinement engagé dans le service d’amour transcendantal du Seigneur. Ceux qui sont attachés au Brahman impersonnel ou à l’aspect localisé de l’Âme Suprême sont eux aussi, de façon indirecte et incomplète, conscients de Kṛṣṇa, puisque le Brahman impersonnel est la radiance spirituelle de la Personne Suprême, et le Paramātmā, Sa représentation partielle omniprésente. On dira donc d’un homme directement conscient de Kṛṣṇa qu’il est le plus avancé des spiritualistes, car il sait ce que sont le Brahman et le Paramātmā. Sa connaissance de la Vérité Absolue est parfaite, quand celle de l’impersonnaliste et du yogī en méditation est imparfaite.
A Kṛṣṇát illető tudatosság különféle fokokban valósulhat meg: ismerhetjük Őt mint Brahmant, mint Paramātmāt és mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. A Kṛṣṇa-tudat lényegében azt jelenti, hogy az ember szüntelenül az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzi. Akik azonban a személytelen Brahmanhoz vagy a helyhez kötött Felsőlélekhez vonzódnak, részben szintén Kṛṣṇa-tudatúak, mert a személytelen Brahman Kṛṣṇa lelki sugárzása, a Felsőlélek pedig az Ő mindent átható, részleges kiterjedése. Így az imperszonalista és a meditáló yogī közvetve szintén Kṛṣṇa-tudatú. A közvetlenül Kṛṣṇa-tudatú bhakta a legkiválóbb transzcendentalista, mert jól tudja, mi a Brahman és a Paramātmā. Tudása az Abszolút Igazságról tökéletes, ellenben az imperszonalisták és a meditáló yogīk Kṛṣṇa-tudata tökéletlen.
Il est néanmoins conseillé ici à tous les spiritualistes de continuer avec constance dans leur voie respective, afin d’atteindre tôt ou tard la plus haute perfection. Le premier devoir du spiritualiste commande en effet d’absorber le mental en Kṛṣṇa. Toujours penser à Lui et ne jamais L’oublier, ne fût-ce qu’un instant. Cette concentration de l’esprit sur le Suprême s’appelle samādhi, ou extase méditative. Pour l’atteindre, on doit vivre dans la solitude et éviter toute distraction, rechercher les situations favorables et rejeter tout ce qui pourrait faire obstacle à la réalisation spirituelle. Ferme dans sa détermination, le spiritualiste doit en outre se défaire de la convoitise pour les biens matériels inutiles afin de ne pas rester prisonnier de son esprit de possession.
Ez a vers mindamellett mindnyájukat arra utasítja, hogy töretlenül folytassák saját útjukat, hogy előbb vagy utóbb elérjék a legfelsőbb tökéletességet. A transzcendentalista első kötelessége, hogy elméjét mindig Kṛṣṇára irányítsa. Örökké gondoljon Kṛṣṇára, s ne felejtse el Őt egy pillanatra sem. Az elme összpontosítását a Legfelsőbbön samādhinak, transznak nevezik. Az elme sikeres koncentrálása érdekében az embernek a világtól elvonultan kell élnie, s kerülnie kell a külső tényezők zavaró hatásait. Nagyon kell vigyáznia arra is, hogy elfogadja mindazt, ami kedvezően hat az önmegvalósításra, és hogy elutasítson mindent, ami káros. Teljes eltökéltségre szert téve ne vágyódjon fölösleges anyagi dolgokra, melyek a birtoklás érzését keltve megkötik őt.
Quand on pratique directement la conscience de Kṛṣṇa, toutes ces précautions sont naturellement prises, attendu que le bhakti-yoga implique une abnégation de soi qui laisse très peu de chance à l’esprit de possession de se manifester. Śrīla Rūpa Gosvāmī dit à ce propos:
Amikor az ember közvetlenül Kṛṣṇa-tudatú, akkor szert tesz e képességekre, és betart minden tiltást, mert a közvetlen Kṛṣṇa-tudat önmegtartóztatást jelent, ami nem nyújt sok lehetőséget az anyagi birtoklástudat kialakulására. Śrīla Rūpa Gosvāmī így jellemzi a Kṛṣṇa-tudatot (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.255–256):
yathārham upayuñjataḥ
nirbandhaḥ kṛṣṇa-sambandhe
yuktaṁ vairāgyam ucyate
nirbandhaḥ kṛṣṇa-sambandhe, yuktaṁ vairāgyam ucyate
hari-sambandhi-vastunaḥ
mumukṣubhiḥ parityāgo
vairāgyaṁ phalgu kathyate
hari-sambandhi-vastunaḥ
mumukṣubhiḥ parityāgo
vairāgyaṁ phalgu kathyate
« Celui qui n’est attaché à rien, mais qui en même temps accepte tout pour le service de Kṛṣṇa, transcende vraiment l’esprit de possession. Au contraire, le renoncement de celui qui rejette tout, parce qu’il ignore qu’un lien unit toute chose au Seigneur, sera toujours incomplet. » (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.255–256)
„Amikor az ember nem kötődik semmihez, ám ugyanakkor mindent elfogad, ami Kṛṣṇával kapcsolatban áll, akkor felülemelkedett a birtoklástudaton. Ellenben nem ilyen teljes annak a lemondása, aki mindent elutasít, anélkül, hogy ismerné azok Kṛṣṇához fűződő kapcsolatát.”
Parce qu’il sait que Dieu est le véritable possesseur de tout, le dévot de Kṛṣṇa s’affranchit sans difficulté du sentiment de possession. Il ne recherche jamais un quelconque bénéfice personnel, mais sait accepter tout ce qui est favorable à la conscience de Kṛṣṇa, et rejeter ce qui pourrait lui nuire. Toujours situé à un niveau purement spirituel, il transcende la matière et vit en solitaire, n’ayant aucun goût pour la compagnie des personnes qui refusent la conscience de Kṛṣṇa. C’est pourquoi il est le parfait yogī.
A Kṛṣṇa-tudatú ember nagyon jól tudja, hogy minden Kṛṣṇához tartozik, ezért sohasem érzi azt, hogy ő a tulajdonosa valaminek, s nem vágyakozik semmire a saját maga számára. Tudja, hogyan kell elfogadni a Kṛṣṇa-tudat szempontjából hasznos dolgokat és elutasítani a haszontalanokat vagy károsakat. Mivel mindig transzcendentális, az anyagi dolgok felett áll, s mert nincs kapcsolata olyan emberekkel, akik nem Kṛṣṇa-tudatúak, mindig egyedül van. A Kṛṣṇa-tudatú személy a tökéletes yogī.