TEXT 14
14. VERS
Texte
Szöveg
lokasya sṛjati prabhuḥ
na karma-phala-saṁyogaṁ
svabhāvas tu pravartate
lokasya sṛjati prabhuḥ
na karma-phala-saṁyogaṁ
svabhāvas tu pravartate
Synonyms
Szó szerinti jelentés
na: jamais; kartṛtvam: de droit de propriété; na: non plus; karmāṇi: les activités; lokasya: des gens; sṛjati: ne crée; prabhuḥ: le maître de la cité du corps; na: non plus; karma-phala: avec les résultats des activités; saṁyogam: de lien; svabhāvaḥ: les influences matérielles; tu: mais; pravartate: agissent.
na – sohasem; kartṛtvam – tulajdonjogot; na – sem; karmāṇi – tetteket; lokasya – az embereknek; sṛjati – teremt; prabhuḥ – a test városának ura; na – sem; karma-phala – a tettek gyümölcseivel; saṁyogam – kapcsolatot; svabhāvaḥ – az anyagi természet; tu – de; pravartate – végzi.
Translation
Fordítás
L’être incarné, maître de la cité du corps, ne génère ni l’acte, ni les résultats de l’acte, et ne provoque aucune action chez autrui. Tout est l’œuvre des trois modes d’influence de la nature matérielle.
A megtestesült lélek, teste városának ura nem hoz létre tetteket, nem késztet cselekvésre másokat, és a munka gyümölcseit sem ő teremti meg. Mindezt az anyagi természet kötőerői végzik.
Purport
Magyarázat
Comme on le verra dans le septième chapitre, l’être vivant est l’une des énergies du Seigneur Suprême, distincte de la matière, cette autre énergie dite inférieure. D’une façon ou d’une autre, l’être, de nature supérieure, est entré en contact avec la matière depuis des temps immémoriaux. Il revêt un corps temporaire, sa résidence matérielle, auquel il s’identifie, et qui est à l’origine de toutes sortes d’actions et de réactions qu’il doit supporter à cause de son ignorance. C’est en effet l’ignorance dans laquelle il est plongé depuis si longtemps qui force l’être incarné à souffrir physiquement et mentalement. Mais dès qu’il se détache des actions du corps, il s’affranchit également de leurs répercussions.
Durant son séjour dans la cité du corps, l’être semble régner en maître, mais en vérité, il n’en est pas le maître, pas plus qu’il ne l’est de ses actes et de leurs suites. Perdu au milieu de l’océan de l’existence matérielle, il lutte pour sa survie. À moins qu’il n’adopte la conscience de Kṛṣṇa, les vagues le ballotteront toujours sans qu’il puisse rien faire pour sortir de cette mer houleuse.
Ahogyan a hetedik fejezet majd elmagyarázza, az élőlény a Legfelsőbb Úr egyik energiája vagy természete, de különbözik az anyagtól, amely az Úr másik – alsóbbrendűnek nevezett – természete. A felsőbbrendű természet, az élőlény valamiképpen időtlen idők óta kapcsolatban áll az anyagi természettel. Ideiglenes testhez, anyagi lakhelyhez jut, s ez az oka különböző tetteinek és azok visszahatásainak. A feltételekhez kötöttség atmoszférájában az élőlény szenved a test tetteinek következményeitől, mivel tudatlansága miatt a testtel azonosítja magát. E tudatlanságban végtelen hosszú ideje él, s ez okozza a testi szenvedést és aggodalmakat. Amint az élőlény felülemelkedik a test cselekedetein, rögtön megszabadul a visszahatásoktól is. Míg a test városában tartózkodik, úgy tűnik, hogy ő az ura annak, ám valójában se nem tulajdonosa, se nem irányítója a test tetteinek és azok visszahatásainak – ő csupán küzdelmét vívja létéért az anyagi óceán kellős közepén. A hullámok ide-oda dobálják, s ő tehetetlen velük szemben. A legjobb megoldás az, ha a transzcendentális Kṛṣṇa-tudat által kikerül ebből a vízből. Egyedül ez mentheti őt meg minden bajtól.