Skip to main content

TEXT 37

37. VERS

Texte

Szöveg

yathaidhāṁsi samiddho ’gnir
bhasma-sāt kurute ’rjuna
jñānāgniḥ sarva-karmāṇi
bhasma-sāt kurute tathā
yathaidhāṁsi samiddho ’gnir
bhasma-sāt kurute ’rjuna
jñānāgniḥ sarva-karmāṇi
bhasma-sāt kurute tathā

Synonyms

Szó szerinti jelentés

yathā: tout comme; edhāṁsi: le bois; samiddhaḥ: brûlant; agniḥ: le feu; bhasma-sāt: en cendres; kurute: réduit; arjuna: ô Arjuna; jñāna-agniḥ: le feu de la connaissance; sarva-karmāṇi: toutes les conséquences des actes matériels; bhasma-sāt: en cendres; kurute: transforme; tathā: pareillement.

yathā – mint ahogyan; edhāṁsi – a tűzifát; samiddhaḥ – lángoló; agniḥ – tűz; bhasma-sāt – hamuvá; kurute – változtatja; arjuna – ó, Arjuna; jñāna-agniḥ – a tudás tüze; sarva-karmāṇi – az anyagi cselekedetek minden visszahatását; bhasma-sāt – hamuvá; kurute – változtatja; tathā – hasonlóan.

Translation

Fordítás

Semblable au feu ardent qui réduit le bois en cendres, ô Arjuna, le brasier du savoir réduit en cendres toutes les suites des actions matérielles.

Ó, Arjuna! Amint a lobogó lángok között hamuvá ég a fa, úgy hamvasztja el a tudás tüze az anyagi cselekedetek minden visszahatását.

Purport

Magyarázat

Dans ce verset, la connaissance du soi, de l’Âme Suprême et de leur relation, est comparée à un feu qui réduirait en cendres non seulement les conséquences de nos actes coupables, mais encore celles de nos actes vertueux. Les effets de nos actes se manifestent à divers degrés. Il y a ceux qui se préparent, ceux qui ne sont pas encore manifestés, ceux qui sont sur le point d’apparaître, et ceux que nous subissons en ce moment. Mais la connaissance de notre nature réelle réduit en cendres toutes les conséquences de nos actes – latentes et manifestées. Ce que les Védas (Bṛhad-āraṇyaka Upaniṣad 4.4.22) confirment ainsi: ubhe uhaivaiṣa ete taraty amṛtaḥ sādhv-asādhūnī – « On triomphe alors des réactions de tous ses actes, coupables ou vertueux. »

Az önvalóról és a Felsőbb Önvalóról, valamint a kettőjük kapcsolatáról szóló tökéletes tudást e vers a tűzhöz hasonlítja. A tűz nemcsak az istentelen tettek valamennyi visszahatását égeti hamuvá, de a jókét is. A visszahatásnak több fokozata van: kialakuló, érlelődő, már megkapott és előzetes. Az élőlény eredeti helyzetéről szóló tudás azonban valamennyit elhamvasztja. Ha valaki teljes tudással rendelkezik, akkor minden visszahatás, a priori és a posteriori egyaránt elhamvad. A Védák (Bṛhad-āraṇyaka-upaniṣad 4.4.22) kijelentik: ubhe uhaivaiṣa ete taraty amṛtaḥ sādhv-asādhūnī. „Az ember a jó és a rossz tett visszahatásaitól egyformán megszabadul.”