TEXT 5

5. VERS

Texte

Szöveg

na hi kaścit kṣaṇam api
jātu tiṣṭhaty akarma-kṛt
kāryate hy avaśaḥ karma
sarvaḥ prakṛti-jair guṇaiḥ

Synonyms

Szó szerinti jelentés

na: ne pas; hi: certes; kaścit: quiconque; kṣaṇam: un instant; api: aussi; jātu: à aucun moment; tiṣṭhati: demeure; akarma-kṛt: sans rien faire; kāryate: est forcé de faire; hi: certes; avaśaḥ: inéluctablement; karma: des actions; sarvaḥ: toutes; prakṛti-jaiḥ: nés des modes d’influence de la nature matérielle; guṇaiḥ: par les traits caractéristiques.

na – sem; hi – bizonyosan; kaścit – bárki; kṣaṇam – egy pillanatra; api – még; jātu – bármikor; tiṣṭhati – marad; akarma-kṛt – anélkül, hogy tenne valamit; kāryate – cselekedni kényszerül; hi – bizony; avaśaḥ – tehetetlenül; karma – munka; sarvaḥ – minden; prakṛti-jaiḥ – az anyagi természet kötőerőiből születő; guṇaiḥ – tulajdonságok által.

Translation

Fordítás

Inéluctablement, l’homme est contraint d’agir en fonction des caractères acquis au contact des modes d’influence de la nature. Nul ne peut demeurer inactif, même pour un instant.

Minden ember akaratlanul is arra kényszerül, hogy az anyagi természet kötőerőitől származó tulajdonságai szerint cselekedjék, ezért senki sem maradhat tétlen, még egy pillanatra sem.

Purport

Magyarázat

Qu’elle soit incarnée ou non, de par sa nature, l’âme est toujours active. Sans la présence de l’âme spirituelle, le corps de matière ne peut se mouvoir. Il n’est qu’un véhicule inerte conduit par l’âme. Celle-ci est continuellement active et ne s’arrête jamais. Il est donc préférable qu’elle agisse dans la conscience de Kṛṣṇa, plutôt que sous l’emprise de l’énergie illusoire. En effet, au contact de cette dernière, l’âme subit l’ascendant des modes d’influence de la nature, et doit pour s’en défaire adhérer aux devoirs prescrits dans les śāstras (les Écritures révélées). Mais si elle est directement engagée dans la conscience de Kṛṣṇa, ce qui est sa fonction naturelle, tout ce qu’elle accomplit lui est alors profitable. Le Śrīmad-Bhāgavatam (1.5.17) le confirme en disant:

Az állandó aktivitás nem a megtestesült állapot jellemzője, hanem a lélek természete. A lélek jelenléte nélkül az anyagi test képtelen mozogni. A test csupán egy halott jármű, melyet a mindig tevékeny, egy pillanatra sem nyugvó lélek működtet. Éppen ezért a lelket a Kṛṣṇa-tudat kedvező cselekedeteivel kell elfoglalni, mert másképp az illuzórikus energia diktálta tennivalók kötik le. A lélek az anyagi energiával kapcsolatba kerülve az anyagi kötőerők hatása alá kerül, s hogy e köteléktől megszabadulhasson, a śāstrákban említett előírt kötelességeket kell végeznie. Ha azonban a Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, ami természetes feladata, akkor bármit tesz, az a javára válik. A Śrīmad-Bhāgavatam (1.5.17) megerősíti ezt:

tyaktvā sva-dharmaṁ caraṇāmbujaṁ harer
bhajann apakvo ’tha patet tato yadi
yatra kva vābhadram abhūd amuṣya kiṁ
ko vārtha āpto ’bhajatāṁ sva-dharmataḥ

« Celui qui adopte la conscience de Kṛṣṇa n’a rien à perdre ou à craindre, même s’il n’exécute pas les devoirs prescrits dans les śāstras, n’accomplit pas le service de dévotion convenablement, ou choit de sa pratique. Par contre, à quoi bon suivre tous les rites de purification recommandés dans les śāstras si l’on n’est pas conscient de Kṛṣṇa ? »

„Aki a Kṛṣṇa-tudat folyamatába kezd, azt nem éri veszteség vagy rossz még akkor sem, ha esetleg nem teljesíti a śāstrák előírta kötelességeket, vagy nem végzi megfelelően az odaadó szolgálatot, sőt akkor sem, ha elbukik. De mi haszna a sāstrákban említett valamennyi tisztító eljárás végrehajtásának, ha valaki nem Kṛṣṇa-tudatú?” A tisztító folyamatra tehát szükség van a Kṛṣṇa-tudat e szintjének eléréséhez, s a sannyāsa vagy bármi más tisztító folyamat a végső cél elérését, a Kṛṣṇa-tudatúvá válást segíti, ami nélkül minden kudarcnak számít.