TEXT 3

3. VERS

Texte

Szöveg

śrī-bhagavān uvāca
loke ’smin dvi-vidhā niṣṭhā
purā proktā mayānagha
jñāna-yogena sāṅkhyānāṁ
karma-yogena yoginām

Synonyms

Szó szerinti jelentés

śrī-bhagavān uvāca: Dieu, la Personne Suprême, dit; loke: dans le monde; asmin: ce; dvi-vidhā: deux sortes de; niṣṭhā: foi; purā: autrefois; proktā: fut dit; mayā: par Moi; anagha: ô toi qui es sans péché; jñāna-yogena: par le processus d’union par la connaissance; sāṅkhyānām: des philosophes empiriques; karma-yogena: par le processus d’union par la dévotion; yoginām: des dévots du Seigneur.

śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; loke – a világban; asmin – ebben; dvi-vidhā – kétféle; niṣṭhā – hit; purā – korábban; proktā – említett; mayā – Általam; anagha – ó, bűntelen; jñāna-yogena – a tudás összekapcsoló folyamata által; sāṅkhyānām – az empirikus filozófusoké; karma-yogena – az odaadás összekapcsoló folyamata által; yoginām – a bhaktáké.

Translation

Fordítás

Dieu, la Personne Suprême, répond: Ô Arjuna, toi qui es sans péché, J’ai déjà expliqué que deux sortes d’hommes tentent de réaliser le soi. Certains sont enclins à essayer de le comprendre par la spéculation philosophique empirique, d’autres par la pratique du service de dévotion.

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Ó, bűntelen Arjuna! Már megmagyaráztam, hogy az emberek két rétege törekszik az önvaló megismerésére. Némelyek empirikus, filozófiai spekuláció útján, mások pedig az odaadó szolgálat által kívánják ezt elérni.

Purport

Magyarázat

Au verset trente-neuf du second chapitre, le Seigneur a indiqué deux voies: le sāṅkhya-yoga et le karma-yoga, ou buddhi-yoga. Il va maintenant expliquer leurs natures respectives. Le sāṅkhya-yoga, ou étude analytique de l’esprit et de la matière, est la voie de ceux qui aiment la réflexion spéculative et qui cherchent à comprendre le monde par la philosophie et la science expérimentale. L’autre classe d’hommes agit dans la conscience de Kṛṣṇa, comme l’a du reste expliqué le soixante et unième verset du chapitre deux. Le Seigneur avait montré dans le verset trente-neuf qu’en agissant selon les principes du buddhi-yoga (la conscience de Kṛṣṇa), on peut se libérer des chaînes du karma, et qu’en outre cette voie est sans faille. Ce principe a été ensuite détaillé au verset soixante et un, où il est mentionné que le buddhi-yoga consiste à dépendre entièrement de l’Être Suprême (ou plus précisément de Kṛṣṇa). Ainsi devient-il aisé de maîtriser ses sens. Par conséquent, en tant que religion et philosophie, ces deux formes de yoga sont complémentaires. En effet, la religion sans la philosophie n’est que sentimentalisme, voire fanatisme, et la philosophie sans la religion n’est qu’élucubration mentale.

Le but final demeure Kṛṣṇa, car, comme l’affirme la Bhagavad-gītā, les philosophes qui cherchent avec sincérité la Vérité Absolue en viennent nécessairement à la conscience de Kṛṣṇa. Il s’agit, en fait, de comprendre la véritable position de l’âme distincte par rapport à l’Âme Suprême. La voie indirecte est la spéculation philosophique qui peut, graduellement, conduire à la conscience de Kṛṣṇa, mais la voie directe consiste à tout mettre en relation avec Kṛṣṇa. Des deux, la conscience de Kṛṣṇa est la meilleure parce qu’elle ne dépend d’aucun processus philosophique pour purifier les sens. Elle est purificatrice en soi et, par la méthode directe du service de dévotion, tout à la fois sublime et facile.

A második fejezet harminckilencedik versében az Úr két útról beszélt: a sāṅkhya-yogáról és a karma-yogáról vagy buddhi-yogáról. Ebben a versben ugyanezt magyarázza el sokkal érthetőbben. A sāṅkhya-yogát, vagyis a lélek és az anyag természetének elemző tanulmányozását azok végzik, akik hajlamosak a spekulációra, valamint a dolgok tapasztalati tudás és filozófia által történő megértésére. Az emberek másik rétege Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, ahogy azt a második fejezet hatvanegyedik verse megmagyarázza. Szintén a harminckilencedik versben az Úr kifejti, hogy a buddhi-yoga, vagyis a Kṛṣṇa-tudat elvei szerinti cselekvés által az ember megszabadulhat a tettek kötelékeitől, s ezenkívül e folyamat teljesen mentes minden hibától. A hatvanegyedik vers még világosabban megmagyarázza ugyanezt az elvet, miszerint a buddhi-yoga azt jelenti, hogy az ember teljesen a Legfelsőbbre (pontosabban Kṛṣṇára) bízza magát, s hogy ily módon könnyedén uralkodni tud valamennyi érzéke felett. Ezért mindkét yoga-folyamat kölcsönösen függ egymástól – az egyik a vallási, a másik a filozófiai aspektus. A vallás filozófia nélkül szentimentalizmus vagy néha fanatizmus, míg a filozófia vallás nélkül csupán elméleti spekuláció. A végső cél Kṛṣṇa, hiszen az Abszolút Igazság után őszintén kutató filozófusok végül szintén a Kṛṣṇa-tudathoz érkeznek el. A Bhagavad-gītā erről is ír. Az egész folyamat arra szolgál, hogy megértsük az önvaló valódi helyzetét a Legfelsőbbel való viszonyában. A filozófiai spekuláció közvetett folyamat, ami által az ember fokozatosan eljuthat a Kṛṣṇa-tudat szintjére, míg a másik folyamat közvetlen, s mindent közvetlenül Kṛṣṇával kapcsol össze, Kṛṣṇa-tudatban. E kettő közül a Kṛṣṇa-tudat útja a jobb, mert nem függ az érzékek filozófiai úton való megtisztításától. A Kṛṣṇa-tudat maga a tisztító folyamat, amely az odaadó szolgálat közvetlen alkalmazásával könnyű, s egyben magasztos is.