Skip to main content

TEXT 62

62. VERS

Texte

Szöveg

dhyāyato viṣayān puṁsaḥ
saṅgas teṣūpajāyate
saṅgāt sañjāyate kāmaḥ
kāmāt krodho ’bhijāyate
dhyāyato viṣayān puṁsaḥ
saṅgas teṣūpajāyate
saṅgāt sañjāyate kāmaḥ
kāmāt krodho ’bhijāyate

Synonyms

Szó szerinti jelentés

dhyāyataḥ: en contemplant; viṣayān: les objets des sens; puṁsaḥ: d’une personne; saṅgaḥ: l’attachement; teṣu: aux objets des sens; upajāyate: se développe; saṅgāt: de l’attachement; sañjāyate: se développe; kāmaḥ: le désir; kāmāt: du désir; krodhaḥ: la colère; abhijāyate: se manifeste.

dhyāyataḥ – elmélkedés közben; viṣayān – az érzékek tárgyain; puṁsaḥ – az embernek; saṅgaḥ – ragaszkodása; teṣu – az érzékek tárgyai iránt; upajāyate – kifejlődik; saṅgāt – vonzódásból; sañjāyate – kifejlődik; kāmaḥ – vágy; kāmāt – vágyból; krodhaḥ – düh; abhijāyate – megnyilvánul.

Translation

Fordítás

La contemplation des objets des sens fait naître l’attachement, lequel génère la convoitise qui, à son tour, engendre la colère.

Az emberben az érzékek tárgyain elmélkedve ragaszkodás ébred azok iránt. E ragaszkodásból heves vágy támad, a vágy pedig dühöt szül.

Purport

Magyarázat

Celui qui n’est pas conscient de Kṛṣṇa se trouve submergé de désirs matériels lorsqu’il contemple les objets des sens. Les sens ont besoin d’être actifs, et s’ils ne sont pas engagés spirituellement dans le service d’amour du Seigneur, ils chercheront tout naturellement quelque engagement au service de la jouissance matérialiste. Dans l’univers matériel, tous les êtres, y compris Śiva, Brahmā et les devas des planètes édéniques subissent l’attrait des objets de plaisir. La seule issue à ce labyrinthe de l’existence matérielle est la conscience de Kṛṣṇa. Śiva était en méditation profonde lorsqu’un jour Pārvatī vint exciter ses sens. Il se rendit à ses désirs et de leur union naquit Kārttikeya. Haridāsa Ṭhākura, par contre, un dévot du Seigneur, fut lui aussi tenté dans sa jeunesse par une incarnation de Māyā Devī, mais il n’eut aucun mal à lui résister en raison de sa pure dévotion à Kṛṣṇa.

Comme l’indique le verset de Śrī Yāmunācārya cité précédemment, un dévot sincère peut facilement renoncer aux désirs de jouissance matérielle parce qu’il trouve un goût supérieur dans les plaisirs spirituels qu’il connaît en compagnie du Seigneur. Tel est le secret du succès. Ainsi, quiconque n’est pas conscient de Kṛṣṇa, fût-il expert dans l’art de contrôler ses sens par une répression artificielle, est certain de succomber un jour ou l’autre. La moindre tentation le poussera à se rendre aux désirs de ses sens.

Aki nem Kṛṣṇa-tudatú, abban az érzéktárgyakon elmélkedve elkerülhetetlenül anyagi vágyak ébrednek. Az érzékeknek valódi elfoglaltságra van szükségük, s ha nem az Úr transzcendentális szerető szolgálata köti le őket, akkor egész biztos, hogy a materializmust szolgálják. Az anyagi világban mindenki, még az Úr Śiva és az Úr Brahmā is – mit sem szólva a mennyei bolygókon élő többi félistenről – ki van téve az érzéktárgyak hatásának. Ha ki akarunk kerülni az anyagi lét útvesztőjéből, az egyetlen út az, hogy Kṛṣṇa-tudatúvá válunk. Az Úr Śiva mély meditációba merült, ám amikor Pārvatī az érzéki élvezetre próbálta rávenni, hajlott a szavára, s ennek eredményeképpen megszületett Kārtikeya. Hasonlóan kísértette meg Māyā-devī inkarnációja Haridāsa Ṭhākurát, amikor még ifjú bhakta volt, ám Haridāsa az Úr Kṛṣṇa iránti vegyítetlen odaadása miatt könnyedén kiállta a próbát. Śrī Yāmunācārya korábban idézett verséből kitűnik, hogy az őszinte bhakta messze elkerül minden anyagi érzéki örömöt, mert az Úr társaságában sokkal magasabb rendű lelki élvezetben van része. Ez a siker titka. Az tehát, aki nem Kṛṣṇa-tudatú – legyen bármennyire erős érzékei mesterséges elnyomásában –, végül elkerülhetetlenül kudarcot vall, mert az érzéki élvezet leghalványabb gondolata is vágyai kielégítésére fogja késztetni.