Skip to main content
Bibliothèque » La Bhagavad-gītā telle qu'elle est » DIX-HUITIÈME CHAPITRE

TEXT 38

38. VERS

Texte

Szöveg

viṣayendriya-saṁyogād
yat tad agre ’mṛtopamam
pariṇāme viṣam iva
tat sukhaṁ rājasaṁ smṛtam
viṣayendriya-saṁyogād
yat tad agre ’mṛtopamam
pariṇāme viṣam iva
tat sukhaṁ rājasaṁ smṛtam

Synonyms

Szó szerinti jelentés

viṣaya: des objets des sens; indriya: et des sens; saṁyogāt: de la combinaison; yat: qui; tat: ce; agre: au début; amṛta-upamam: comme du nectar; pariṇāme: à la fin; viṣam iva: comme du poison; tat: ce; sukham: bonheur; rājasam: dans la passion; smṛtam: est considéré.

viṣaya – az érzékek tárgyainak; indriya – és az érzékeknek; saṁyogāt – az egyesüléséből; yat – ami; tat – az; agre – az elején; amṛta-upamam – olyan, mint a nektár; pariṇāme – a végén; viṣam iva – mint a méreg; tat – az; sukham – a boldogság; rājasam – a szenvedély kötőerejében lévő; smṛtam – úgy tartják.

Translation

Fordítás

Par contre, le bonheur né du contact des sens avec leurs objets, qui d’abord est pareil au nectar mais devient finalement du poison, appartient, lui, à la passion.

Azt a boldogságot, amit az ember az érzékeknek az érzéktárgyakkal való kapcsolatából merít, s ami az elején nektárnak, ám később méregnek tűnik, a szenvedély minőségébe sorolják.

Purport

Magyarázat

Quand un jeune homme rencontre une jeune femme, ses sens l’incitent à la contempler, à la toucher, à avoir avec elle des rapports sexuels. Bien que tout cela puisse, au début, sembler fort plaisant pour les sens, après un certain laps de temps, ce plaisir se transforme en poison. Le couple se sépare ou divorce, et les jeunes gens connaissent les lamentations, le chagrin, etc. Un tel bonheur relève toujours de la passion. Le bonheur issu du contact des sens avec leurs objets est toujours en fin de compte source de tourments. L’on doit donc à tout prix l’éviter.

Amikor egy fiatal férfi találkozik egy fiatal nővel, az érzékek arra késztetik, hogy megnézze őt, megérintse, és nemi kapcsolatba lépjen vele. Eleinte lehet, hogy mindez nagy örömet okoz az érzékeknek, de előbb vagy utóbb méreggé válik: ismét külön élnek, vagy elválnak, szomorkodnak, bánkódnak és így tovább. Az ilyen boldogság mindig a szenvedély kötőerejébe tartozik. Az a boldogság, amely az érzékek és az érzéktárgyak kapcsolatából származik, mindig szenvedést okoz, ezért mindenképpen el kell kerülnünk.