TEXT 12
12. VERS
Texte
Szöveg
jagad bhāsayate ’khilam
yac candramasi yac cāgnau
tat tejo viddhi māmakam
jagad bhāsayate ’khilam
yac candramasi yac cāgnau
tat tejo viddhi māmakam
Synonyms
Szó szerinti jelentés
yat: cette, qui; āditya-gatam: dans la lumière du soleil; tejaḥ: splendeur; jagat: le monde entier; bhāsayate: illumine; akhilam: entièrement; yat: cette, qui; candramasi: dans la lune; yat: cette, qui; ca: aussi; agnau: dans le feu; tat: cette; tejaḥ: splendeur; viddhi: comprends; māmakam: de Moi.
yat – ami; āditya-gatam – a napfényben lévő; tejaḥ – ragyogás; jagat – az egész világot; bhāsayate – beragyogja; akhilam – teljesen; yat – ami; candramasi – a holdon; yat – ami; ca – is; agnau – a tűzben; tat – azt; tejaḥ – a ragyogást; viddhi – értsd meg; māmakam – Tőlem van.
Translation
Fordítás
La splendeur du soleil qui dissipe les ténèbres de l’univers entier, comme celle de la lune et du feu, émane de Ma Personne.
Az egész világ sötétségét szétoszlató nap ragyogása, a hold sugárzása és a tűz fényessége is mind Belőlem árad.
Purport
Magyarázat
Il est impossible pour un homme dénué d’intelligence de comprendre comment les choses se produisent. Mais s’il saisit le sens des paroles du Seigneur, la connaissance viendra l’éclairer. Chacun a la possibilité de voir le soleil, la lune, le feu ou l’électricité. Il faut simplement essayer de comprendre que la splendeur du soleil, celle de la lune, celle de l’énergie électrique ou du feu, viennent de Dieu, la Personne Suprême. Car lorsque l’âme conditionnée acquiert une telle compréhension de la vie – compréhension qui est au fondement de la conscience de Kṛṣṇa – elle réalise un progrès considérable en ce monde. Les êtres distincts faisant partie intégrante de Sa personne, le Seigneur Suprême leur donne ici une indication sur la façon dont ils peuvent retourner à Lui, en leur demeure éternelle.
Aki nem kellőképpen intelligens, az nem láthatja, mi hogyan megy végbe. Tudásunkat azonban megalapozhatjuk azzal, ha megértjük, amit az Úr ebben a versben mond. Mindenki láthatja a napot, a holdat, a tüzet és az elektromosságot. Csupán annyit próbáljunk megérteni, hogy a nap, a hold, az elektromosság és a tűz fénye mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből árad. Ez a felfogás, ami a Kṛṣṇa-tudat kezdetét jelenti, nagy lépés az anyagi világban feltételekhez kötött lélek lelki fejlődésének útján. A élőlények lényegüket tekintve a Legfelsőbb Úr szerves részei, és Kṛṣṇa a versben arra céloz, hogyan térhetnek haza, vissza Istenhez.
Ce verset nous indique que le soleil illumine à lui seul l’ensemble du système solaire. Il y a différents univers, différents systèmes solaires, et donc de nombreux soleils, lunes et planètes. La Bhagavad-gītā (10.21) nous dit d’ailleurs que la lune est une étoile (nakṣatrāṇām ahaṁ śaśī). La lumière du soleil provient originellement de la radiance spirituelle du royaume du Seigneur Suprême. On sait qu’au lever du soleil, les hommes s’activent, et que grâce au feu, ils peuvent accomplir une multitude de choses: la préparation des aliments, la mise en marche des usines, etc. Ainsi, l’être vivant apprécie le soleil, le feu, les rayons de la lune, qui lui sont d’une grande utilité. D’ailleurs, sans eux, nul ne pourrait vivre. Si, donc, on comprend que la lumière et la splendeur du soleil, de la lune et du feu, émanent de Kṛṣṇa, Dieu, la Personne Suprême, on verra la conscience de Kṛṣṇa s’éveiller en soi.
Par ses rayons, la lune nourrit tous les végétaux. Elle est si utile et si plaisante à l’homme qu’il lui est facile de comprendre qu’il ne vit qu’en vertu de la miséricorde du Seigneur Suprême, Kṛṣṇa. Sans cette miséricorde, il ne pourrait y avoir de soleil, de lune ou de feu. Et sans lune, soleil ou feu, il serait impossible de vivre. Ce sont là quelques réflexions destinées à raviver la conscience de Kṛṣṇa chez l’âme conditionnée.
Ebből a versből azt is megtudhatjuk, hogy a nap beragyogja az egész naprendszert. Különféle univerzumok és naprendszerek vannak, napokkal, holdakkal és bolygókkal, de minden univerzumban csak egy nap van. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā (10.21) elmondja, a hold szintén csillag (nakṣatrāṇām ahaṁ śaśī). A napfény a Legfelsőbb Úr lelki világa lelki ragyogásának köszönhető. Az emberek általában akkor kezdenek el tevékenykedni, ha felkel a nap. A főzéshez tűz kell, s tűzre van szükség a gyárak működtetéséhez is, és még sorolhatnánk, mi mindenhez. A tűz tehát nagyon sok dologhoz szükséges. Láthatjuk, hogy a napfény, a holdfény és a tűz nagyon kedves az élőlények számára. Nélkülük senki sem élhetne. Ha tehát megértjük, hogy a nap, a hold, a tűz fénye és ragyogása mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből, Kṛṣṇából árad, akkor a Kṛṣṇa-tudatunk fejlődni kezd. A hold fénye táplálja a zöldségeket. A holdfény olyannyira kellemes, hogy az emberek könnyen megérthetik ebből, hogy Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből élnek. Az Ő kegye nélkül nem lenne nap, hold és tűz, s ezek nélkül senki sem élhetne. E néhány gondolat célja az, hogy felébressze a Kṛṣṇa-tudatot a feltételekhez kötött lelkekben.