Skip to main content

TEXT 12

12. VERS

Texte

Szöveg

śreyo hi jñānam abhyāsāj
jñānād dhyānaṁ viśiṣyate
dhyānāt karma-phala-tyāgas
tyāgāc chāntir anantaram
śreyo hi jñānam abhyāsāj
jñānād dhyānaṁ viśiṣyate
dhyānāt karma-phala-tyāgas
tyāgāc chāntir anantaram

Synonyms

Szó szerinti jelentés

śreyaḥ: mieux; hi: certes; jñānam: la connaissance; abhyāsāt: la pratique; jñānāt: que la connaissance; dhyānam: la méditation; viśiṣyate: est considérée meilleure; dhyānāt: que la méditation; karma-phala-tyāgaḥ: le renoncement aux fruits des actes; tyāgāt: par ce renoncement; śāntiḥ: la paix; anantaram: par la suite.

śreyaḥ – jobb; hi – bizony; jñānam – a tudás; abhyāsāt – a gyakorlásnál; jñānāt – a tudásnál; dhyānam – a meditáció; viśiṣyate – jobbnak számít; dhyānāt – a meditációnál; karma-phala-tyāgaḥ – a gyümölcsöző munka eredményeiről való lemondás; tyāgāt – az ilyen lemondás által; śāntiḥ – béke; anantaram – azután.

Translation

Fordítás

Si à la pratique de la conscience de Kṛṣṇa tu ne peux te plier, alors cultive la connaissance. La méditation est cependant bien supérieure et le renoncement aux fruits de l’acte plus élevé encore, car il confère la paix de l’esprit.

Ha ezt sem tudod megtenni, akkor fogj a tudás művelésébe! A meditáció azonban jobb a tudásnál, a meditációnál pedig a munka gyümölcseiről való lemondás, mert az ilyen lemondás hatására az ember elméjét béke árasztja el.

Purport

Magyarázat

Les versets précédents nous ont montré deux aspects du service de dévotion: la voie de l’attachement total au Seigneur Suprême, par amour pour Lui, et la voie des principes régulateurs. À celui qui se trouve dans l’impossibilité de suivre ces principes de la conscience de Kṛṣṇa, il est conseillé de cultiver la connaissance, laquelle lui permettra de comprendre sa nature véritable. Cette connaissance, en se développant, mènera à la méditation, laquelle, en se développant à son tour, permettra graduellement de comprendre Dieu, la Personne Suprême.

Certaines pratiques conduisent leurs adeptes à se prendre pour Dieu, et cette forme de méditation est préférée de ceux qui sont incapables de se dédier au service de dévotion. Si l’on ne peut méditer, on peut au moins se conformer aux devoirs prescrits dans les Écritures védiques, lesquels concernent les brāhmaṇas, les kṣatriyas, les vaiśyas et les śūdras, dont nous trouverons la liste au dernier chapitre. Mais quel que soit ce devoir, il faut toujours renoncer au fruit de son labeur, c’est-à-dire employer le résultat de ses actes (karma) au service d’une bonne cause.

Ahogyan az előző versekben olvashattuk, kétféle odaadó szolgálat létezik: a szabályozó elvek betartása, valamint a teljes vonzódás és szeretet az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt. Akik valóban képtelenek követni a Kṛṣṇa-tudat elveit, azok számára jobb a tudás művelése, mert ennek segítségével az ember megértheti valódi helyzetét. A tudás fokozatosan elvezet a meditálásig, mely által lassanként megértheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Vannak olyan folyamatok, amelyeket végezve az ember arra a következtetésre jut, hogy ő a Legfelsőbb. Ezeket azok választják előszeretettel, akik nem tudnak odaadó szolgálatot végezni. Ha valaki még így sem tud meditálni, akkor végezze a védikus írásokban a brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák vagy śūdrák számára előírt kötelességeket, melyekről a Bhagavad-gītā utolsó fejezetében olvashatunk. Minden esetben le kell azonban mondania munkája gyümölcseiről, azaz karmája eredményét valami jó célra kell áldoznia.

On voit donc, en résumé, que deux voies mènent au but suprême, à Dieu: l’une est directe, l’autre graduelle. La voie directe consiste à pratiquer le service de dévotion dans la conscience de Kṛṣṇa, et la voie indirecte à renoncer aux fruits de ses actes pour arriver à la connaissance, puis à la méditation, puis à la réalisation du Paramātmā et, finalement, à Dieu, la Personne Suprême. On peut donc prendre soit la voie rapide, soit la voie qui oblige à avancer pas à pas. Et parce que tous ne sont pas capables de suivre la première méthode, la seconde est également valable. Toutefois, comprenons bien que Kṛṣṇa ne recommande pas la voie indirecte à Arjuna, car celui-ci a déjà atteint l’étape du service d’amour et de dévotion à Dieu. La voie indirecte ne concerne que ceux qui n’ont pas encore atteint ce niveau. Ils doivent s’élever graduellement du renoncement à la connaissance, puis de la connaissance à la méditation et enfin réaliser l’Âme Suprême et le Brahman. La Bhagavad-gītā, quant à elle, souligne la voie directe, et conseille à tous de s’abandonner directement à Dieu, la Personne Suprême, Kṛṣṇa.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége – a legfelsőbb cél – eléréséhez két út vezet: a fokozatos fejlődés és a közvetlen folyamat. A Kṛṣṇa-tudatú odaadó szolgálat a közvetlen út, míg a tettek gyümölcséről való lemondás fokozatos fejlődést jelent. Ezután juthat el az ember a tudás, majd a meditáció, azután a Felsőlélek megismerése szintjére, végül pedig felemelkedhet az Istenség Legfelsőbb Személyisége síkjára. Az ember tehát a közvetlen vagy a fokozatos folyamatot egyaránt választhatja, s az utóbbi szintén jó, hiszen a közvetlen módszer gyakorlása nem mindenki számára lehetséges. Meg kell azonban értenünk, hogy Arjunának azért nem javasolja Kṛṣṇa a közvetett folyamatot, mert ő már a Legfelsőbb Úr szeretetteljes odaadó szolgálatának szintjén áll. Ez azoknak való, akik még nem jutottak el eddig: nekik lépésről lépésre ajánlatos haladniuk a lemondás, a tudás, a meditáció, valamint a Brahman- és a Felsőlélek-tudatosság elsajátítása útján. A Bhagavad-gītā azonban a közvetlen folyamatra helyezi a hangsúlyt, s mindenkinek azt tanácsolja, hogy lásson hozzá, és hódoljon meg Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt.