TEXT 12
12. VERS
Tekst
Szöveg
mano hṛdi nirudhya ca
mūrdhny ādhāyātmanaḥ prāṇam
āsthito yoga-dhāraṇām
mano hṛdi nirudhya ca
mūrdhny ādhāyātmanaḥ prāṇam
āsthito yoga-dhāraṇām
Synonyms
Szó szerinti jelentés
sarva-dvārāṇi — kõiki keha uksi; saṁyamya — kontrollides; manaḥ — mõistus; hṛdi — südames; nirudhya — sulgedes; ca — samuti; mūrdhni — pealael; ādhāya — fikseerides; ātmanaḥ — hinge; prāṇam — eluõhu; āsthitaḥ — asetsedes; yoga-dhāraṇām — joogi seisundis.
sarva-dvārāṇi – a test minden kapuját; saṁyamya – szabályozva; manaḥ – az elmét; hṛdi – a szívben; nirudhya – bezárva; ca – is; mūrdhni – a fejen; ādhāya – rögzítve; ātmanaḥ – a léleknek; prāṇam – életlevegőjét; āsthitaḥ – elhelyezkedik; yoga-dhāraṇām – a yoga állapotában.
Translation
Fordítás
Jooga tähendab kõikidest meelelistest tegevustest lahti ütlemist. Sulgedes kõik meelte uksed ning fikseerides mõistuse südamele ja eluõhu pealaele, kinnistab inimene end joogas.
A yoga állapota eltávolodást jelent minden érzéki tevékenységtől. Érzékeinek összes ajtaját bezárva, elméjét a szívre összpontosítva, életlevegőjét a koponya felső részében tartva az ember megszilárdulhat a yogában.
Purport
Magyarázat
Et praktiseerida joogat siin soovitatud viisil, peab joogi sulgema esmalt kõik meelenaudingute juurde viivad uksed. Sellist praktikat nimetatakse pratyāhāraks ehk meelte lahutamiseks meelte ihaldusobjektidest. Teadmiste hankimiseks mõeldud meeleorganid (silmad, kõrvad, nina, keel ja kompimismeel) tuleb hoida täielikult enese kontrolli all, laskmata neil tegutseda enese rahuldamiseks. Sel moel keskendatakse mõistus Ülihingele südames ning elujõud tõstetakse pealaele. Seda protsessi kirjeldatakse üksikasjalikult kuuendas peatükis. Kuid nagu eespool mainitud, pole selle meetodi järgimine käesoleval ajastul praktiline. Parim meetod on Kṛṣṇa teadvus. Kui inimene suudab fikseerida oma mõistuse Kṛṣṇale, Teda pühendunult teenides, siis suudab ta väga lihtsalt püsida häirimatus transtsendentaalses transi ehk samādhi seisundis.
A yoga gyakorlásához – ahogyan ez a vers ajánlja – az embernek először el kell zárnia az érzékkielégítés minden ajtaját. Ezt pratyāhārának nevezik, ami azt jelenti, hogy az ember visszavonja az érzékeket az érzéktárgyaktól. A tudásszerző érzékszerveket – a szemet, a fület, az orrot, a nyelvet, a tapintást – teljes uralma alatt kell tartania, és nem szabad érzékkielégítésre használnia azokat. Ily módon elméjét a szívben lévő Felsőlélekre összpontosítja, az életerőt pedig a fej felső részébe emeli. Ezt a folyamatot a hatodik fejezet részletesen leírja. Ahogyan azonban korábban is említettük, ebben a korszakban ez a folyamat a gyakorlatban nem célszerű. A legjobb módszer a Kṛṣṇa-tudat. Ha valaki az elméjét az odaadó szolgálatban állandóan Kṛṣṇára tudja rögzíteni, annak nagyon könnyű zavartalan transzcendentális transzban, azaz samādhiban maradnia.