Skip to main content

TEXT 38

38. VERS

Tekst

Szöveg

viṣayendriya-saṁyogād
yat tad agre ’mṛtopamam
pariṇāme viṣam iva
tat sukhaṁ rājasaṁ smṛtam
viṣayendriya-saṁyogād
yat tad agre ’mṛtopamam
pariṇāme viṣam iva
tat sukhaṁ rājasaṁ smṛtam

Synonyms

Szó szerinti jelentés

viṣaya — meelte ihaldusobjektide; indriya — ja meelte; saṁyogāt — kombinatsioonist; yat — mis; tat — see; agre — alguses; amṛta-upamam — just kui nektar; pariṇāme — lõpus; viṣam iva — nagu mürk; tat — see; sukham — õnn; rājasam — kire guṇas; smṛtam — peetakse.

viṣaya – az érzékek tárgyainak; indriya – és az érzékeknek; saṁyogāt – az egyesüléséből; yat – ami; tat – az; agre – az elején; amṛta-upamam – olyan, mint a nektár; pariṇāme – a végén; viṣam iva – mint a méreg; tat – az; sukham – a boldogság; rājasam – a szenvedély kötőerejében lévő; smṛtam – úgy tartják.

Translation

Fordítás

See õnn, mida inimene kogeb meelte kokku puutudes meelte ihaldusobjektidega ning mis algul tundub nektarina, lõpuks aga mürgina, kuulub kire guṇasse.

Azt a boldogságot, amit az ember az érzékeknek az érzéktárgyakkal való kapcsolatából merít, s ami az elején nektárnak, ám később méregnek tűnik, a szenvedély minőségébe sorolják.

Purport

Magyarázat

Kui noor mees ja noor naine kohtavad teineteist, ajendavad meeled meest naist vaatama, teda puudutama ning seksuaalvahekorda astuma. Algul võib see meeltele väga meeldiv tunduda, kuid teatud aja järel muutub see lõpuks otsekui mürgiks. Armastajad jätavad teineteist maha, lahutavad, ning õnn muutub kurbuseks ja hädaks. Sellist õnne valitseb alati kire guṇa. Meelte ja meelte ihaldusobjektide kokkupuutumisest tulenev õnn põhjustab lõpptulemusena alati kannatusi ning seda tuleb kõikide vahenditega vältida.

Amikor egy fiatal férfi találkozik egy fiatal nővel, az érzékek arra késztetik, hogy megnézze őt, megérintse, és nemi kapcsolatba lépjen vele. Eleinte lehet, hogy mindez nagy örömet okoz az érzékeknek, de előbb vagy utóbb méreggé válik: ismét külön élnek, vagy elválnak, szomorkodnak, bánkódnak és így tovább. Az ilyen boldogság mindig a szenvedély kötőerejébe tartozik. Az a boldogság, amely az érzékek és az érzéktárgyak kapcsolatából származik, mindig szenvedést okoz, ezért mindenképpen el kell kerülnünk.