TEXT 20
20. VERS
Tekst
Szöveg
mūḍhā janmani janmani
mām aprāpyaiva kaunteya
tato yānty adhamāṁ gatim
mūḍhā janmani janmani
mām aprāpyaiva kaunteya
tato yānty adhamāṁ gatim
Synonyms
Szó szerinti jelentés
āsurīm — deemonliku; yonim — liigi; āpannāḥ — saavutades; mūḍhāḥ — rumalad; janmani janmani — sünd sünni järel; mām — Mind; aprāpya — saavutamata; eva — kindlasti; kaunteya — oo, Kuntī poeg; tataḥ — seejärel; yānti — lähevad; adhamām — hukka mõistetud; gatim — sihtkohta.
āsurīm – démoni; yonim – fajt; āpannāḥ – elérve; mūḍhāḥ – az ostobák; janmani janmani – születésről születésre; mām – Engem; aprāpya – nem érvén el; eva – bizony; kaunteya – ó, Kuntī fia; tataḥ – azután; yānti – mennek; adhamām – kárhozott; gatim – cél felé.
Translation
Fordítás
Oo, Kuntī poeg, sündides üha uuesti deemonlike eluliikide hulgas, ei jõua nad kunagi Minuni. Järk-järgult vajuvad nad kõige haletsusväärsemasse eksistentsi.
Ó, Kuntī fia! Az ilyen emberek újra és újra démoni fajokban fognak megszületni, így sohasem érhetnek el Engem. Fokozatosan a lét legszörnyűbb formájába süllyednek.
Purport
Magyarázat
Me oleme kuulnud, et Jumal on armulik kõikide vastu, kuid selles värsis öeldakse, et deemonite vastu pole Ta kunagi armulik. Siin öeldakse selgelt, et deemonlikud inimesed sünnivad elu elu järel deemonite järglastena ning, saamata sedasi osa Kõigekõrgema Jumala armust, langevad nad pidevalt üha madalamale, kuni nad lõpuks sünnivad kasside, koerte ja sigadena või teistes samalaadsetes kehades. Öeldakse selgelt, et sellistel deemonitel pole ühelgi elu etapil praktiliselt mingit lootust saada osa Jumala armust. „Vedades" öeldakse samuti, et säärased inimesed manduvad järk-järgult ja saavad sigadeks ning koerteks. Sel juhul võib vaielda, et kui Jumal ei ole armulik deemonite vastu, ei tohiks Teda kirjeldada kui isikut, kes on kõigi vastu armulik. Vastusena sellisele küsimusele öeldakse meile „Vedānta- sūtras", et Kõigekõrgem Jumal ei vihka kedagi. Asurade ehk deemonite elu madalamatesse liikidesse asetamine on veel üks märk Jumala armulikkusest. Vahel hukkab Kõigekõrgem Jumal asurasid, kuid ka see on heategu, sest vedakirjanduses kinnitatakse meile, et see, kes on surnud Kõigekõrgema Jumala Enda käe läbi, vabaneb materiaalsest maailmast. Sellistest asuradest on ajaloos palju näiteid, nagu Rāvaṇa, Kaṁsa ja Hiraṇyakaśipu, kelle ette Jumal ilmus Oma erinevate inkarnatsioonidena lihtsalt selleks, et nad tappa. Seega võib ka asuradele langeda osaks Jumala arm, kui nad on sedavõrd õnnelikud, et surra Jumala Enda käe läbi.
Köztudott, hogy Isten végtelenül könyörületes, ám most mégis azt olvassuk, hogy a démonokkal szemben sohasem az. E versből világossá válik, hogy a démonikus embereket életről életre hasonló démonok méhébe küldi. A Legfelsőbb Úr kegyét nem kapják meg, s egyre lejjebb és lejjebb csúsznak, míg végül macskák, kutyák és disznók testében születnek újra. Egyértelműen kiderül tehát, hogy gyakorlatilag eljövendő életükben semmikor nem lesz esélyük, hogy Isten kegyében részesüljenek. A Védák szintén megerősítik, hogy az ilyen lények egyre lejjebb süllyednek, hogy aztán kutya és disznó legyen belőlük. Ezzel kapcsolatban valaki azt mondhatná: ha Isten nem könyörületes a démonokkal szemben, akkor nem szabadna azt hirdetni Róla, hogy végtelenül könyörületes. Erre a Vedānta-sūtra adja meg a választ, amikor azt írja, hogy a Legfelsőbb Úr nem gyűlöl senkit. Hogy az asurákat alacsonyabb fajokba dobja, az csak kegyének egy másik megnyilvánulása. A Legfelsőbb Úr néha megöli az asurákat, ez azonban nagyon jó nekik, mert a védikus irodalom leírja, hogy akiket a Legfelsőbb Úr elpusztít, azok mind felszabadulnak. A történelem sok példával szolgál arra, hogyan jelent meg az Úr különböző inkarnációiban, csak azért, hogy elpusztítson olyan démonokat, mint Rāvaṇa, Kaṁsa, Hiraṇyakaśipu és mások. Ha tehát az asurák eléggé szerencsések, akkor számukra is megnyilvánul Isten kegye azáltal, hogy végez velük.