TEXT 11

11. VERS

Tekst

Szöveg

teṣām evānukampārtham
aham ajñāna-jaṁ tamaḥ
nāśayāmy ātma-bhāva-stho
jñāna-dīpena bhāsvatā

Synonyms

Szó szerinti jelentés

teṣām — nendele; eva — kindlasti; anukampā-artham — osutamaks erilist armulikkust; aham — Mina; ajñāna-jam — teadmatuse tõttu; tamaḥ — pimedus; nāśayāmi — hajutan; ātma-bhāva — nende südameis; sthaḥ — asetsev; jñāna — teadmiste; dīpena — lambiga; bhāsvatā — hõõguva.

teṣām – nekik; eva – bizony; anukampā-artham – hogy különleges kegyből; aham – Én; ajñāna-jam – a tudatlanságból születő; tamaḥ – sötétséget; nāśayāmi – szétoszlatom; ātma-bhāva – a szívükben; sthaḥ – elhelyezkedő; jñāna – tudásnak; dīpena – lámpásával; bhāsvatā – ragyogó.

Translation

Fordítás

Osutamaks neile Oma erilist armulikkust, hävitan Ma, nende südameis viibides, teadmatusest sündinud pimeduse, teadmiste ereda lambiga.

Különleges kegyemből Én, aki szívükben lakozom, a tudás fénylő lámpásával szétoszlatom a tudatlanságból származó sötétséget.

Purport

Magyarázat

Kui Jumal Caitanya levitas Benaresis Hare Kṛṣṇa mantra laulmist: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare, järgisid Tema eeskuju tuhanded inimesed. Prakāśānanda Sarasvatī, kes oli tol ajal väga mõjukas ja haritud õpetlane Benaresis, nimetas Jumal Caitanyat sentimentalistiks. Mõnikord kritiseerivad māyāvāda filosoofid pühendunuid, sest nad arvavad, et pühendunud viibivad teadmatuse pimeduses ning on seetõttu filosoofia seisukohast vaid naiivsed sentimentalistid. Kuid tegelikult pole see nii. Paljud väljapaistvaimad õpetlased on õpetanud pühendumuse filosoofiat, kuid isegi siis, kui pühendunu ei kasuta ära võimalust lugeda nende raamatuid või suhelda oma vaimse õpetajaga, kuid on pühendunud teenimises siiras, hakkab Kṛṣṇa Ise teda tema südamest aitama. Seega ei saa Kṛṣṇa teadvuses viibiv siiras pühendunu olla teadmisteta. Ainsaks nõudeks on teenida täies Kṛṣṇa teadvuses pühendunult Kõigekõrgemat.

Amikor az Úr Caitanya Benáreszben volt, hogy a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare éneklését tanítsa, több ezer ember követte Őt. Prakāśānanda Sarasvatī, korának egyik igen befolyásos és művelt tudósa, aki szintén Benáreszben élt, szentimentálisnak tartotta és kigúnyolta az Úr Caitanyát. A māyāvādī filozófusok néha bírálják a bhaktákat, rendkívül tudatlanoknak és filozófiai téren naiv szentimentalistáknak nevezve őket. Tévednek. Számtalan művelt, tudós bhakta létezik, akik az odaadás filozófiáját vallják. De még ha van is olyan bhakta, aki nem képes tanulni a műveikből vagy a lelki tanítómesterétől, ha őszintén, odaadással szolgálja Kṛṣṇát, Kṛṣṇa megsegíti őt a szívén keresztül. A Kṛṣṇa-tudatban tevékenykedő, őszinte bhakta tehát nem lehet tudatlan. Az egyetlen szükséges feltétel, hogy teljes Kṛṣṇa-tudatban odaadó szolgálatot végezzen.

Māyāvādīdest filosoofid arvavad, et ilma võrdleva analüüsita pole võimalik jõuda puhaste teadmisteni. Nendele vastab aga Kõigekõrgem Jumal, et isegi juhul, kui inimene ei oma piisavat haridust ning isegi kui ta ei tunne piisavalt vedalikke printsiipe, aitab teda ikkagi Kõigekõrgem Jumal Ise, nagu kinnitatakse selles värsis.

A māyāvādī filozófusok véleménye szerint megkülönböztető képesség nélkül az ember nem juthat tiszta tudáshoz. Nekik válaszolja a Legfelsőbb Úr ebben a versben azt, hogy segít a tiszta odaadó szolgálatot végzőkön, még akkor is, ha azok nem rendelkeznek kellő műveltséggel, és nincs elegendő tudásuk a védikus elvekről sem.

Jumal ütleb Arjunale, et mõttespekulatsioonide kaudu pole Kõrgeimat Tõde, Absoluutset Tõde, Jumala Kõrgeimat Isiksust võimalik mõista, sest Kõrgeim Tõde on sedavõrd võimas, et Teda pole võimalik mõista lihtsalt mõistuse ponnistustega. Inimene võib sedasi spekuleerida miljoneid aastaid, ent kui ta ei ole Jumalale pühendunud, siis ei armasta ta Kõrgeimat Tõde ega saa seetõttu ka eales mõista Kṛṣṇat, kes on Kõrgeim Tõde. Kõrgeim Tõde, Kṛṣṇa, on rahuldatud ainult pühendunud teenimisega ning vaid sel juhul võib Ta Oma käsitlematu energia kaudu ilmutada Ennast puhta pühendunu südames. Puhta pühendunu südames on alati Kṛṣṇa, sealt aga, kus viibib Kṛṣṇa, kes on kui päike, kaob teadmatuse pimedus otsekohe. Selline on Kṛṣṇa eriline armulikkus Oma puhaste pühendunute vastu.

Az Úr azt mondja Arjunának, hogy pusztán spekulálással nincs remény a Legfelsőbb Igazság, az Abszolút Igazság, az Istenség Legfelsőbb Személyisége megismerésére, mert a Legfelsőbb Igazság olyan hatalmas, hogy kizárólag szellemi erőfeszítéssel senki sem értheti meg Őt. Ha az ember nem híve a Legfelsőbb Igazságnak, s nem szereti Őt, akkor sohasem fogja megérteni Kṛṣṇát, a Legfelsőbb Igazságot, még ha millió és millió éven át spekulálgat, akkor sem. A Legfelsőbb Igazságot, Kṛṣṇát csakis az odaadó szolgálat teszi elégedetté, és így Ő – felfoghatatlan energiája révén – feltárja magát a tiszta bhakta szívében. A tiszta bhaktának Kṛṣṇa mindig a szívében van, s Kṛṣṇa – aki olyan, mint a nap – jelenlétével azonnal szétoszlatja a tudatlanság sötétségét. Ez az a különleges kegy, melyben Kṛṣṇa tiszta bhaktáját részesíti.

Kuna me oleme miljonite elude jooksul olnud kokkupuutes saastava mateeriaga, on meie südamed kaetud materialismi tolmuga. Rakendades aga end Jumala pühendunud teenimisse, korrates pidevalt Hare Kṛṣṇa mantrat, puhastame oma südamed kiirelt ning tõuseme puhaste teadmiste tasandile. Lõpliku eesmärgini, Viṣṇuni, on võimalik jõuda üksnes Jumala pühasid nimesid korrates ning Teda pühendunult teenides. Mõttespekulatsioonide või väitlemise kaudu pole see võimalik. Puhas pühendunu ei tarvitse muretseda materiaalse elu vajaduste üle. Ta ei pea muretsema, sest kui ta hajutab pimeduse oma südamest, annab Kõigekõrgem Jumal talle koheselt kõik, olles rõõmus pühendunu poolt armastusega sooritatud teenimise üle. See on „Bhagavad-gītā" õpetuste tuum. Õppides „Bhagavad-gītāt", võib inimene alistuda täielikult Kõigekõrgemale Jumalale ning rakendada end puhtasse pühendunud teenimisse. Kui Jumal Ise hakkab inimese eest hoolt kandma, vabaneb viimane täielikult kõikidest materiaalsetest püüdlustest.

Annak következtében, hogy sok-sok millió születés óta áll kapcsolatban az anyaggal, az ember szívét belepi a materializmus pora, ám ha hozzákezd az odaadó szolgálathoz, s örökké a Hare Kṛṣṇát énekli, hamarosan megtisztul, s eljut a tiszta tudás síkjára. Viṣṇut, a legvégső célt egyedül ezzel az énekléssel és odaadó szolgálattal lehet elérni, nem pedig elméleti spekulációval vagy vitával. A tiszta bhaktának nem kell aggódnia az anyagi létszükségletek miatt, mert ha a szívében szétoszlott a sötétség, akkor a Legfelsőbb Úr – aki nagyon örül a bhakta szerető, odaadó szolgálatának – ellátja mindennel. Ez a Bhagavad-gītā tanításának lényege. A Bhagavad-gītāt tanulmányozva az ember képessé válik arra, hogy teljesen meghódoljon a Legfelsőbb Úr előtt, és tiszta odaadó szolgálatot végezzen Neki. Az Úr visel rá gondot, s így megszabadul minden materialista törekvéstől.