TEXT 7

7. VERS

Texto

Szöveg

sarva-bhūtāni kaunteya
prakṛtiṁ yānti māmikām
kalpa-kṣaye punas tāni
kalpādau visṛjāmy aham

Palabra por palabra

Szó szerinti jelentés

sarva-bhūtāni — all created entities; kaunteya — O son of Kuntī; prakṛtim — nature; yānti — enter; māmikām — My; kalpa-kṣaye — at the end of the millennium; punaḥ — again; tāni — all those; kalpa-ādau — in the beginning of the millennium; visṛjāmi — create; aham — I.

sarva-bhūtāni – a teremtett élőlények mind; kaunteya – ó, Kuntī fia; prakṛtim – a természetbe; yānti – behatolnak; māmikām – az Enyémbe; kalpa-kṣaye – a korszak végén; punaḥ – újra; tāni – mindazokat; kalpa-ādau – a korszak kezdetén; visṛjāmi – megteremtem; aham – Én.

Traducción

Fordítás

¡Oh, hijo de Kuntī!, al final del milenio, todas las manifestaciones materiales entran en Mi naturaleza, y al comienzo de otro milenio, mediante Mi potencia, Yo las creo de nuevo.

Ó, Kuntī fia, a korszak végével minden anyagi megnyilvánulás visszatér az Én természetembe, de a következő korszak hajnalán újra megteremtem őket energiám által.

Significado

Magyarázat

La creación, manutención y aniquilación de esta manifestación cósmica material, dependen por completo de la suprema voluntad de la Personalidad de Dios. «Al final del milenio» significa «al morir Brahmā». Brahmā vive cien años, y uno de sus días equivale a 4.300.000.000 de nuestros años terrestres. Su noche es de la misma duración. Su mes consta de 30 de esos días y noches, y su año consta de 12 meses. Después de cien de tales años, cuando Brahmā muere, ocurre la devastación o aniquilación; esto significa que la energía que el Señor Supremo manifiesta se recoge de nuevo y entra en Él. Y luego, cuando vuelve a haber la necesidad de manifestar el mundo cósmico, ello se hace por Su voluntad. Bahu syām: «Aunque Yo soy uno, he de volverme muchos». Eso dice el aforismo védico (Chāndogya Upaniṣad 6.2.3). Él Mismo se expande en esta energía material, y toda la manifestación cósmica ocurre de nuevo.

Az anyagi kozmikus megnyilvánulás teremtése, fenntartása és megsemmisülése teljesen az Istenség Személyiségének legfelsőbb akaratától függ. A „korszak végén” kifejezés azt jelenti: Brahmā halálakor. Brahmā száz évig él. Egy napja a mi időszámításunk szerint négymilliárd-háromszázmillió évből áll, s éjszakája is ugyanilyen hosszú. Számára harminc ilyen nap és éjszaka jelent egy hónapot, tizenkét hónap pedig egy évet. Száz év után Brahmā meghal, s ekkor megkezdődik az univerzum megsemmisülése. Ez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Úr kinyilvánított energiáját újra visszavonja magába. Amikor újra szükségessé válik a kozmikus világ teremtése, az is akarata által történik. Bahu syām: „Egy vagyok, mégis sok leszek.” Ez a Védák aforizmája (Chāndogya-upaniṣad 6.2.3). Az Úr kiterjed az anyagi energiába, és így ismét létrejön az egész kozmikus megnyilvánulás.