TEXT 14
14. VERS
Texto
Szöveg
lokasya sṛjati prabhuḥ
na karma-phala-saṁyogaṁ
svabhāvas tu pravartate
lokasya sṛjati prabhuḥ
na karma-phala-saṁyogaṁ
svabhāvas tu pravartate
Palabra por palabra
Szó szerinti jelentés
na — nunca; kartṛtvam — propiedad; na — ni; karmāṇi — actividades; lokasya — de la gente; sṛjati — crea; prabhuḥ — el amo de la ciudad del cuerpo; na — ni; karma-phala — con los resultados de las actividades; saṁyogam — vínculo; svabhāvaḥ — las modalidades de la naturaleza material; tu — pero; pravartate — actúa.
na – sohasem; kartṛtvam – tulajdonjogot; na – sem; karmāṇi – tetteket; lokasya – az embereknek; sṛjati – teremt; prabhuḥ – a test városának ura; na – sem; karma-phala – a tettek gyümölcseivel; saṁyogam – kapcsolatot; svabhāvaḥ – az anyagi természet; tu – de; pravartate – végzi.
Traducción
Fordítás
El espíritu encarnado, amo de la ciudad de su cuerpo, no crea actividades, ni induce a la gente a actuar, ni crea los frutos de la acción. Todo esto lo efectúan las modalidades de la naturaleza material.
A megtestesült lélek, teste városának ura nem hoz létre tetteket, nem késztet cselekvésre másokat, és a munka gyümölcseit sem ő teremti meg. Mindezt az anyagi természet kötőerői végzik.
Significado
Magyarázat
Tal como se explicará en el capítulo siete, la entidad viviente es una de las energías o naturalezas del Señor Supremo, pero es diferente de la materia, que es otra naturaleza del Señor, llamada inferior. De una forma u otra, la naturaleza superior, la entidad viviente, ha estado en contacto con la naturaleza material desde tiempo inmemorial. El cuerpo temporal o la morada material que ella obtiene, es la causa de una variedad de actividades y sus reacciones resultantes. Al vivir en semejante atmósfera condicional, si (por ignorancia) uno se identifica con el cuerpo, uno sufre los resultados de las actividades del cuerpo. Es una ignorancia adquirida desde tiempo inmemorial lo que causa la congoja y el sufrimiento físico. Tan pronto como la entidad viviente se aparta de las actividades del cuerpo, se libera también de las reacciones. Mientras ella se encuentre en la ciudad del cuerpo, parece ser la ama de él, pero de hecho ni es la propietaria del cuerpo, ni la controladora de las acciones y reacciones de dicho cuerpo. Ella simplemente está en medio del océano material, luchando por la existencia. Las olas del océano la están sacudiendo, y ella no tiene control sobre esas olas. La mejor solución para ella es salirse del agua mediante el trascendental proceso de conciencia de Kṛṣṇa. Solo eso la salvará de todos los trastornos.
Ahogyan a hetedik fejezet majd elmagyarázza, az élőlény a Legfelsőbb Úr egyik energiája vagy természete, de különbözik az anyagtól, amely az Úr másik – alsóbbrendűnek nevezett – természete. A felsőbbrendű természet, az élőlény valamiképpen időtlen idők óta kapcsolatban áll az anyagi természettel. Ideiglenes testhez, anyagi lakhelyhez jut, s ez az oka különböző tetteinek és azok visszahatásainak. A feltételekhez kötöttség atmoszférájában az élőlény szenved a test tetteinek következményeitől, mivel tudatlansága miatt a testtel azonosítja magát. E tudatlanságban végtelen hosszú ideje él, s ez okozza a testi szenvedést és aggodalmakat. Amint az élőlény felülemelkedik a test cselekedetein, rögtön megszabadul a visszahatásoktól is. Míg a test városában tartózkodik, úgy tűnik, hogy ő az ura annak, ám valójában se nem tulajdonosa, se nem irányítója a test tetteinek és azok visszahatásainak – ő csupán küzdelmét vívja létéért az anyagi óceán kellős közepén. A hullámok ide-oda dobálják, s ő tehetetlen velük szemben. A legjobb megoldás az, ha a transzcendentális Kṛṣṇa-tudat által kikerül ebből a vízből. Egyedül ez mentheti őt meg minden bajtól.