TEXT 6
6. VERS
Texto
Szöveg
yad vā jayema yadi vā no jayeyuḥ
yān eva hatvā na jijīviṣāmas
te ’vasthitāḥ pramukhe dhārtarāṣṭrāḥ
yad vā jayema yadi vā no jayeyuḥ
yān eva hatvā na jijīviṣāmas
te ’vasthitāḥ pramukhe dhārtarāṣṭrāḥ
Palabra por palabra
Szó szerinti jelentés
na — ni; ca — también; etat — esto; vidmaḥ — sabemos; katarat — lo cual; naḥ — para nosotros; garīyaḥ — mejor; yat vā — si; jayema — conquistemos; yadi — si; vā — o; naḥ — nosotros; jayeyuḥ — ellos conquisten; yān — aquellos que; eva — ciertamente; hatvā — matando; na — nunca; jijīviṣāmaḥ — querríamos vivir; te — todos ellos; avasthitāḥ — están ubicados; pramukhe — en el frente; dhārtarāṣṭrāḥ — los hijos de Dhṛtarāṣṭra.
na – sem; ca – és; etat – ezt; vidmaḥ – tudjuk; katarat – melyik; naḥ – nekünk; garīyaḥ – jobb; yat vā – vajon; jayema – legyőzhetjük; yadi – ha; vā – vagy; naḥ – bennünket; jayeyuḥ – legyőznek; yān – akiket; eva – bizony; hatvā – megölvén; na – soha; jijīviṣāmaḥ – szeretnénk élni; te – mindegyikük; avasthitāḥ – vannak; pramukhe – előttünk; dhārtarāṣṭrāḥ – Dhṛtarāṣṭra fiai.
Traducción
Fordítás
No sabemos qué es mejor para nosotros: si conquistarlos o ser conquistados por ellos. Si matáramos a los hijos de Dhṛtarāṣṭra no nos importaría seguir viviendo, pero ahora ellos están ante nosotros en este campo de batalla.
Azt sem tudjuk, melyik a jobb: ha mi győzünk, vagy ha ők győznek le minket. Ha megöljük Dhṛtarāṣṭra fiait, tovább már nekünk sem szabadna élnünk. Most mégis előttünk sorakoznak a csatatéren.
Significado
Magyarázat
Aunque los kṣatriyas tienen el deber de pelear, Arjuna no sabía si debía hacerlo y provocar con ello una violencia innecesaria, o si debía abstenerse y vivir de la mendicidad. Si él no vencía al enemigo, mendigar sería su único medio de subsistencia. Y tampoco había certeza del triunfo, porque cualquiera de los dos bandos podía lograr la victoria. Aun cuando les aguardara la victoria (y su causa estaba justificada), no obstante, si los hijos de Dhṛtarāṣṭra morían en la batalla, sería muy difícil vivir en su ausencia. Ante tales circunstancias, eso sería para ellos otra clase de derrota. Todas estas consideraciones que hace Arjuna prueban de un modo definitivo que él no solo era un gran devoto del Señor, sino que, además, estaba sumamente iluminado y tenía pleno control de la mente y los sentidos. Su deseo de vivir de la mendicidad, pese a haber nacido en la familia real, es otro signo de desapego. Él era verdaderamente virtuoso, tal como lo indican estas cualidades, unidas a su fe en las palabras de instrucción de Śrī Kṛṣṇa (su maestro espiritual). Se concluye, pues, que Arjuna era muy digno de liberarse. A menos que los sentidos se hallen bajo control, no hay ninguna posibilidad de elevarse al plano del conocimiento, y sin conocimiento y devoción no hay ninguna posibilidad de lograr la liberación. Arjuna era un dechado de todos estos atributos, además de los enormes atributos que poseía en sus relaciones materiales.
Arjuna nem tudta, mit tegyen: harcoljon-e, amivel azt kockáztatná, hogy felesleges erőszakot alkalmaz, noha a harc a kṣatriya kötelessége, vagy vonuljon vissza és koldulással tengesse életét. Ha nem kerekedik felül az ellenségen, a koldulás marad számára az egyetlen lehetőség a megélhetésre. Nem volt azonban biztos a győzelemben sem, hiszen bármelyik fél győztesként kerülhetett ki a csatából. Még ha megnyernék a csatát (ami ügyük igazságát jelentené), akkor is nehéz lenne folytatni életüket Dhṛtarāṣṭra fiai nélkül, ha azok mind a csatatéren vesznek. Ilyen körülmények között a győzelem is vereséget jelentett volna. E megfontolások határozottan bizonyítják, hogy Arjuna nemcsak az Úr hűséges bhaktája, de rendkívül felvilágosodott ember is volt, aki teljesen ura tudott lenni elméjének és érzékeinek. Kívánsága, hogy koldulva éljen – habár királyi család sarja volt – szintén a világi dolgokról való lemondását mutatja. Ezek a jellemvonások, valamint Śrī Kṛṣṇának, lelki tanítómesterének szavaiba vetett hite arról tanúskodnak, hogy Arjuna igazán erényes ember volt, s ebből arra következtethetünk, hogy megérdemelte a felszabadulást. Az ember mindaddig nem emelkedhet a tudás síkjára, amíg nem képes uralkodni az érzékszervein, tudás és odaadás nélkül pedig senkinek sincs esélye a felszabadulásra. Arjuna az anyagi kapcsolataiban megnyilvánuló rendkívüli jellemvonások mellett ezekkel a tulajdonságokkal is mind rendelkezett.