TEXT 32
32. VERS
Texto
Szöveg
svarga-dvāram apāvṛtam
sukhinaḥ kṣatriyāḥ pārtha
labhante yuddham īdṛśam
svarga-dvāram apāvṛtam
sukhinaḥ kṣatriyāḥ pārtha
labhante yuddham īdṛśam
Palabra por palabra
Szó szerinti jelentés
yadṛcchayā — por su propia cuenta; ca — también; upapannam — llegado a; svarga — de los planetas celestiales; dvāram — puertas; apāvṛtam — abiertas de par en par; sukhinaḥ — muy feliz; kṣatriyāḥ — los miembros de la orden real; pārtha — ¡oh, hijo de Pṛthā!; labhante — logran; yuddham — guerra; īdṛśam — como esta.
yadṛcchayā – magától; ca – is; upapannam – érkezett; svarga – a mennyei bolygóknak; dvāram – kapuját; apāvṛtam – szélesre táró; sukhinaḥ – nagyon boldogok; kṣatriyāḥ – a királyi rend tagjai; pārtha – ó, Pṛthā fia; labhante – elérik; yuddham – háborút; īdṛśam – mint amilyen ez.
Traducción
Fordítás
¡Oh Pārtha!, dichosos los kṣatriyas a quienes se les presentan semejantes oportunidades de pelea sin buscarlas, abriéndoles las puertas de los planetas celestiales.
Ó, Pārtha! Boldogok a kṣatriyák, akiknek ilyen váratlan lehetőségeik kínálkoznak a harcra, megnyitván számukra a mennyei bolygók kapuját.
Significado
Magyarázat
El Señor Kṛṣṇa, en su carácter de supremo maestro del mundo, condena la actitud de Arjuna, quien dijo: «No encuentro bien alguno en esta pelea. Ella será motivo de una permanencia perpetua en el infierno». Esa clase de afirmaciones que Arjuna hizo, se debían únicamente a la ignorancia. Él quería volverse no violento en el desempeño de su deber específico. Para un kṣatriya, estar en el campo de batalla y volverse no violento es filosofía de tontos. En el Parāśara-smṛti, o los códigos religiosos que hizo Parāśara, el gran sabio y padre de Vyāsadeva, se declara:
Az Úr Kṛṣṇa, a világ legfelsőbb tanítója elítéli Arjuna magatartását, aki azt mondta: „Nem látok semmi jót a harcban. Csupán örökké tartó pokoli léthez vezet majd.” Arjuna szavai egyedül tudatlanságának tudhatók be. Nem akart erőszakot alkalmazni a reá kiszabott kötelesség végrehajtása során, ám egy kṣatriya részéről meglehetősen ostoba filozófia a csatatéren az erőszakmentességet választani. A Parāśara-smṛtiben, a vallásos szabályok könyvében – melyet a nagy bölcs, Parāśara, Vyāsadeva apja írt – ez áll:
śastra-pāṇiḥ pradaṇḍayan
nirjitya para-sainyādi
kṣitiṁ dharmeṇa pālayet
śastra-pāṇiḥ pradaṇḍayan
nirjitya para-sainyādi
kṣitiṁ dharmeṇa pālayet
«El deber del kṣatriya consiste en proteger a los ciudadanos de toda clase de dificultades, y por esa razón él tiene que emplear la violencia en casos que lo requieran, para mantener la ley y el orden. Por consiguiente, él tiene que conquistar a los soldados de los reyes enemigos, y de esa manera gobernar el mundo con principios religiosos».
„A kṣatriya kötelessége, hogy megvédelmezze a népet minden bajtól, s ezért adott esetben erőszakhoz kell folyamodnia a törvény és a rend fenntartása érdekében. Le kell tehát győznie az ellenséges királyok katonáit, s a vallásos elvek szerint kell kormányoznia a világot.”
Considerando todos los aspectos, Arjuna no tenía razón para abstenerse de pelear. En el caso de que conquistara a sus enemigos, disfrutaría del reino, y, si moría en la batalla, sería elevado a los planetas celestiales, cuyas puertas se hallaban abiertas para él de par en par. En cualquiera de los casos, pelear le resultaría provechoso.
Arjunának semmilyen szempontból nem volt oka rá, hogy megtagadja a harcot. Ha legyőzi ellenségeit, királyi örömök várják, ha pedig elesik a csatában, a felsőbb bolygókra emelkedik, melynek kapui tárva-nyitva állnak előtte. A harc tehát mindkét esetben a javára válna.