Skip to main content

TEXTS 51-53

51 – 53. VERS

Texto

Szöveg

buddhyā viśuddhayā yukto
dhṛtyātmānaṁ niyamya ca
śabdādīn viṣayāṁs tyaktvā
rāga-dveṣau vyudasya ca
buddhyā viśuddhayā yukto
dhṛtyātmānaṁ niyamya ca
śabdādīn viṣayāṁs tyaktvā
rāga-dveṣau vyudasya ca
vivikta-sevī laghv-āśī
yata-vāk-kāya-mānasaḥ
dhyāna-yoga-paro nityaṁ
vairāgyaṁ samupāśritaḥ
vivikta-sevī laghv-āśī
yata-vāk-kāya-mānasaḥ
dhyāna-yoga-paro nityaṁ
vairāgyaṁ samupāśritaḥ
ahaṅkāraṁ balaṁ darpaṁ
kāmaṁ krodhaṁ parigraham
vimucya nirmamaḥ śānto
brahma-bhūyāya kalpate
ahaṅkāraṁ balaṁ darpaṁ
kāmaṁ krodhaṁ parigraham
vimucya nirmamaḥ śānto
brahma-bhūyāya kalpate

Palabra por palabra

Szó szerinti jelentés

buddhyā — con la inteligencia; viśuddhayā — completamente purificada; yuktaḥ — dedicado; dhṛtyā — mediante la determinación; ātmānam — el yo; niyamya — regulando; ca — también; śabda-ādīn — tales como el sonido; viṣayān — los objetos de los sentidos; tyaktvā — abandonando; rāga — apego; dveṣau — y odio; vyudasya — haciendo a un lado; ca — también; vivikta-sevī — viviendo en un lugar recluido; laghu-āśī — comiendo poco; yata — habiendo dominado; vāk — el habla; kāya — el cuerpo; mānasaḥ — y la mente; dhyāna-yoga-paraḥ — absorto en un trance; nityam — veinticuatro horas al día; vairāgyam — desapego; samupāśritaḥ — habiéndose refugiado en; ahaṅkāram — el ego falso; balam — la fuerza falsa; darpam — el orgullo falso; kāmam — la lujuria; krodham — la ira; parigraham — aceptación de cosas materiales; vimucya — estando liberado de; nirmamaḥ — sin un sentido de posesión; śāntaḥ — apacible; brahma-bhūyāya — para la autorrealización; kalpate — está en capacidad.

buddhyā – értelemmel; viśuddhayā – teljesen megtisztulttal; yuktaḥ – végezve; dhṛtyā – eltökéltséggel; ātmānam – az önvalót; niyamya – szabályozva; ca – is; śabda-ādīn – mint a hang; viṣayān – az érzékek tárgyait; tyaktvā – elhagyva; rāga – vonzódást; dveṣau – és gyűlöletet; vyudasya – félretéve; ca – is; vivikta-sevī – a magányos helyen élő; laghu-āśī – keveset evő; yata – szabályozott; vāk – beszédű; kāya – testű; mānasaḥ – és elméjű; dhyāna-yoga-paraḥ – a transzba merült; nityam – napi huszonnégy órán át; vairāgyam – lemondásnál; samupāśritaḥ – menedéket kereső; ahaṅkāram – hamis egót; balam – hamis erőt; darpam – álbüszkeséget; kāmam – kéjvágyat; krodham – dühöt; parigraham – és az anyagi dolgok elfogadását; vimucya – elengedve; nirmamaḥ – a birtoklásérzet nélküli; śāntaḥ – a békés; brahma-bhūyāya – az önmegvalósításra; kalpate – alkalmas.

Traducción

Fordítás

Habiéndose purificado por medio de la inteligencia y controlando la mente con determinación, renunciando a los objetos que complacen los sentidos, estando libre de apego y odio, aquel que vive en un lugar recluido, que come poco, que controla el cuerpo, la mente y la facultad de hablar, que siempre está en trance y que está desapegado, que está libre del ego falso, de la fuerza falsa, del orgullo falso, de la lujuria, de la ira y de la aceptación de cosas materiales, que está libre del sentido falso de posesión y que es apacible: una persona como esa sin duda que es elevada hasta la posición de la autorrealización.

Aki az értelme által megtisztult, elméjét eltökéltséggel fegyelmezi, eltávolodott az érzékkielégítés tárgyaitól, megszabadult a ragaszkodástól és a gyűlölettől, magányos helyen él, keveset eszik, testét, elméjét és beszédét fegyelmezi, mindig transzba merül, lemondást gyakorol, mentes a hamis egótól, az alaptalan büszkeségtől, és nem vágyik testi erőre, megszabadult a kéjvágytól, a dühtől, nem fogad el anyagi dolgokat, mentes a hamis birtoklásérzettől, valamint békés, az kétségtelenül elérte az önmegvalósítást.

Significado

Magyarázat

Cuando uno se purifica mediante la inteligencia, se mantiene en el plano de la modalidad de la bondad. De esa manera, uno se vuelve dueño de la mente y siempre está en trance. Uno no está apegado a los objetos que complacen los sentidos, y en sus actividades se encuentra libre del apego y el odio. Una persona así de desapegada prefiere naturalmente vivir en un lugar recluido, no come más de lo que necesita, y controla las actividades del cuerpo y la mente. Esa persona no tiene ego falso, porque no acepta que es el cuerpo. Y ella tampoco tiene el deseo de hacer que su cuerpo se vuelva gordo y fuerte, aceptando para ello una gran cantidad de cosas materiales. Como esa persona no tiene ningún concepto corporal de la vida, no está falsamente orgullosa. Ella se satisface con todo lo que se le ofrece por la gracia del Señor, y nunca se disgusta en ausencia de la complacencia de los sentidos. Y ella tampoco se esfuerza por adquirir objetos para los sentidos. Así pues, cuando ella se libra por completo del ego falso, queda desapegada de todas las cosas materiales, y esa es la etapa de la comprensión Brahman del ser. Esa etapa se denomina la etapa brahma-bhūta. Cuando uno está libre de la concepción material de la vida, se vuelve apacible y nada lo puede agitar. Eso se describe en el Bhagavad-gītā (2.70):

Az értelme révén megtisztult ember mindig a jóság kötőerejében van. Ennek következtében képes uralkodni az elméjén, s mindig transzba merül. Nem kötődik az érzékkielégítés tárgyaihoz, s tettei során mentes minden ragaszkodástól és gyűlölettől. Az ilyen ember természeténél fogva szeret magányos helyen élni, nem eszik a kelleténél többet, s uralkodik a test és az elme tevékenységei fölött. Nem hiszi magát a testének, ezért nincs hamis egója. Arra sem vágyik, hogy megannyi anyagi dolog megszerzésével a testét naggyá vagy erőssé tegye. Nem testi életfelfogásban él, ezért az alaptalan büszkeség sem található meg benne. Elégedett mindazzal, amit Isten kegyéből kap, és sohasem dühös, ha nem tudja érzékeit kielégíteni. Az érzékek tárgyainak megszerzésére sem törekszik. Ha ezáltal teljesen megszabadul a hamis egótól, akkor nem ragaszkodik többé semmi anyagi dologhoz. Ez a Brahman megvalósításának szintje, melyet brahma-bhūtának neveznek. Amikor valaki megszabadul az anyagi életfelfogástól, akkor békéssé válik, és soha semmi nem zavarhatja meg. Erről ír a Bhagavad-gītā (2.70):

āpūryamāṇam acala-pratiṣṭhaṁ
samudram āpaḥ praviśanti yadvat
tadvat kāmā yaṁ praviśanti sarve
sa śāntim āpnoti na kāma-kāmī
āpūryamāṇam acala-pratiṣṭhaṁ
samudram āpaḥ praviśanti yadvat
tadvat kāmā yaṁ praviśanti sarve
sa śāntim āpnoti na kāma-kāmī

«La persona que no se perturba por el incesante fluir de los deseos —que entran en ella como los ríos en el océano, el cual, aunque siempre se está llenando, permanece calmado—, es la única que puede encontrar la paz, y no el hombre que se esfuerza por satisfacer dichos deseos».

„A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, amik úgy ömlenek bele, mint a folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba.”