Skip to main content

TEXT 38

38. VERS

Texto

Szöveg

viṣayendriya-saṁyogād
yat tad agre ’mṛtopamam
pariṇāme viṣam iva
tat sukhaṁ rājasaṁ smṛtam
viṣayendriya-saṁyogād
yat tad agre ’mṛtopamam
pariṇāme viṣam iva
tat sukhaṁ rājasaṁ smṛtam

Palabra por palabra

Szó szerinti jelentés

viṣaya — de los objetos de los sentidos; indriya — y los sentidos; saṁyogāt — de la unión; yat — lo cual; tat — eso; agre — al principio; amṛta-upamam — como un néctar; pariṇāme — al final; viṣam iva — como un veneno; tat — esa; sukham — felicidad; rājasam — en la modalidad de la pasión; smṛtam — se considera.

viṣaya – az érzékek tárgyainak; indriya – és az érzékeknek; saṁyogāt – az egyesüléséből; yat – ami; tat – az; agre – az elején; amṛta-upamam – olyan, mint a nektár; pariṇāme – a végén; viṣam iva – mint a méreg; tat – az; sukham – a boldogság; rājasam – a szenvedély kötőerejében lévő; smṛtam – úgy tartják.

Traducción

Fordítás

La felicidad que procede del contacto de los sentidos con sus objetos, y que al principio parece ser un néctar pero al final parece ser veneno, se dice que es de la naturaleza de la pasión.

Azt a boldogságot, amit az ember az érzékeknek az érzéktárgyakkal való kapcsolatából merít, s ami az elején nektárnak, ám később méregnek tűnik, a szenvedély minőségébe sorolják.

Significado

Magyarázat

Un joven y una joven se reúnen, y los sentidos llevan al joven a verla, tocarla y tener relaciones sexuales. Puede que al principio eso sea muy agradable para los sentidos, pero al final, o después de algún tiempo, se vuelve igual que un veneno. Ellos se separan o se divorcian, y hay lamentación, tristeza, etc. Esa clase de felicidad siempre está en el plano de la modalidad de la pasión. La felicidad que procede de la unión de los sentidos y los objetos de los sentidos siempre es una causa de aflicción, y se debe evitar por todos los medios.

Amikor egy fiatal férfi találkozik egy fiatal nővel, az érzékek arra késztetik, hogy megnézze őt, megérintse, és nemi kapcsolatba lépjen vele. Eleinte lehet, hogy mindez nagy örömet okoz az érzékeknek, de előbb vagy utóbb méreggé válik: ismét külön élnek, vagy elválnak, szomorkodnak, bánkódnak és így tovább. Az ilyen boldogság mindig a szenvedély kötőerejébe tartozik. Az a boldogság, amely az érzékek és az érzéktárgyak kapcsolatából származik, mindig szenvedést okoz, ezért mindenképpen el kell kerülnünk.