TEXT 20
20. VERS
Texto
Szöveg
dīyate ’nupakāriṇe
deśe kāle ca pātre ca
tad dānaṁ sāttvikaṁ smṛtam
dīyate ’nupakāriṇe
deśe kāle ca pātre ca
tad dānaṁ sāttvikaṁ smṛtam
Palabra por palabra
Szó szerinti jelentés
dātavyam — que merece darse; iti — así pues; yat — lo que; dānam — caridad; dīyate — se da; anupakāriṇe — a cualquier persona, sin esperar recompensa; deśe — en un lugar adecuado; kāle — en un momento adecuado; ca — también; pātre — a una persona apropiada; ca — y; tat — eso; dānam — caridad; sāttvikam — en la modalidad de la bondad; smṛtam — se considera.
dātavyam – az arra méltónak adni; iti – így; yat – ami; dānam – adomány; dīyate – adatik; anupakāriṇe – a viszonzás reménye nélkül; deśe – a megfelelő helyen; kāle – megfelelő időben; ca – is; pātre – a megfelelő személynek; ca – és; tat – az; dānam – adomány; sāttvikam – a jóság minőségében lévőnek; smṛtam – van tekintve.
Traducción
Fordítás
La caridad que se da como una cuestión de deber, sin esperar retribución, en el momento y el lugar adecuados, y a una persona que lo merezca, se considera que está en el plano de la modalidad de la bondad.
Ha valaki kötelességből, a helyes időben és a megfelelő helyen, az arra méltó személynek adományoz, s nem vágyik ellenszolgáltatásra, azt a jóság minőségében végzett adományozásnak kell tekinteni.
Significado
Magyarázat
En la literatura védica se recomienda la caridad que se le da a una persona que está dedicada a las actividades espirituales. No hay ninguna recomendación acerca de dar caridad indiscriminadamente. La perfección espiritual siempre se debe tener en cuenta. Por lo tanto, se recomienda dar caridad en un lugar de peregrinaje y durante los eclipses lunares o solares, o al final del mes, o a un brāhmaṇa apto, o a un vaiṣṇava (devoto), o en los templos. Esas caridades se deben dar sin considerar en absoluto si habrá retribución. A veces, por compasión, se les da caridad a los pobres, pero si un hombre pobre no es digno de que se le dé caridad, entonces no hay ningún adelanto espiritual en ese acto. En otras palabras, en la literatura védica no se recomienda la caridad indiscriminada.
A védikus irodalom azt ajánlja, olyan embereknek adományozzunk, akik lelki tettekkel foglalkoznak. Nem szabad úgy adományoznunk, hogy nem nézzük meg, kinek adunk. A lelki fejlettséget kell mindig szem előtt tartanunk, ezért a legjobb, ha egy zarándokhelyen, egy templomban, a hold- és napfogyatkozás alkalmával, a hónap végén, egy igaz brāhmaṇának vagy vaiṣṇavának (bhaktának) adunk ajándékot. Mindezt úgy kell tennünk, hogy ne várjunk viszonzást érte. Néha az emberek szánalomból a szegényeknek adományoznak, de ha azok érdemtelenek erre, akkor ez a tett nem segíti a lelki fejlődést. A védikus írások tehát nem ajánlják, hogy körültekintés nélkül adományozzunk.