TEXT 14

14. VERS

Texto

Szöveg

tataḥ sa vismayāviṣṭo
hṛṣṭa-romā dhanañ-jayaḥ
praṇamya śirasā devaṁ
kṛtāñjalir abhāṣata

Palabra por palabra

Szó szerinti jelentés

tataḥ — después; saḥ — él; vismaya-āviṣṭaḥ — estando dominado por el asombro; hṛṣṭa-romā — con el vello del cuerpo erizado a causa de su gran éxtasis; dhanañjayaḥ — Arjuna; praṇamya — ofreciendo reverencias; śirasā — con la cabeza; devam — a la Suprema Personalidad de Dios; kṛtā-añjaliḥ — con las manos juntas; abhāṣata — comenzó a hablar.

tataḥ – ezután; saḥ – ő; vismaya-āviṣṭaḥ – csodálattól lenyűgözve; hṛṣṭa-romā – a nagy eksztázis következtében egész testében borzongva; dhanañjayaḥ – Arjuna; praṇamya – hódolatát ajánlva; śirasā – fejével; devam – az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; kṛta-añjaliḥ – összetett kézzel; abhāṣata – mondani kezdte.

Traducción

Fordítás

Luego, confundido y asombrado, y con el vello erizado, Arjuna bajó la cabeza para ofrecer reverencias, y con las manos juntas comenzó a orarle al Señor Supremo.

Arjuna zavarodottan, döbbenettel hajtotta meg fejét, hogy hódolatát ajánlja, s testét borzongás járta át. Aztán összetett kézzel imádkozni kezdett a Legfelsőbb Úrhoz.

Significado

Magyarázat

Una vez que se revela la visión divina, la relación entre Kṛṣṇa y Arjuna cambia de inmediato. Antes, Kṛṣṇa y Arjuna tenían una relación basada en la amistad, pero aquí, después de la revelación, Arjuna le está ofreciendo reverencias con gran respeto, y con las manos juntas le ora a Kṛṣṇa. Él está alabando la forma universal. Así pues, la relación de Arjuna se convierte en una de asombro, más que de amistad. Los grandes devotos ven a Kṛṣṇa como la fuente de todas las relaciones. En las Escrituras se mencionan doce clases de relaciones básicas, y todas están presentes en Kṛṣṇa. Se dice que Él es el océano de todas las relaciones que se establecen entre dos entidades vivientes, entre los dioses o entre el Señor Supremo y Sus devotos.

Amikor az isteni látvány feltárult Arjuna előtt, Kṛṣṇa és Arjuna viszonya azonnal megváltozott. Kapcsolatuk korábban a barátságon alapult, de most, a kinyilatkoztatás után Arjuna nagy tisztelettel ajánlja hódolatát, s a kozmikus formát magasztalva összetett kézzel imádkozik Kṛṣṇához. Arjuna barátsága tehát csodáló imádattá alakult át. A nagy bhakták Kṛṣṇát a különféle kapcsolatok tárházának látják. Az írások tizenkét fő kapcsolatról tesznek említést, melyek mindegyike jelen van Kṛṣṇában. Úgy is nevezik Őt, mint minden olyan kapcsolat óceánja, amely két élőlény között, az istenek között vagy a Legfelsőbb Úr és a bhaktái között fennállhat.

Aquí, Arjuna estaba inspirado por la relación de asombro, y en medio de ese asombro, pese a que él era por naturaleza muy sobrio, calmado y callado, se llenó de éxtasis, se le erizó el vello y, con las manos juntas, comenzó a ofrecerle sus reverencias al Señor Supremo. Claro que, él no estaba asustado. Él estaba afectado por las maravillas del Señor Supremo. El contexto inmediato es uno de asombro; su amorosa amistad natural se vio dominada por el asombro, y por eso él reaccionó de esa manera.

Arjunát megihlette ez a csodálattal teli kapcsolat, és noha nagyon józan, nyugodt és csendes természetű volt, hirtelen eksztázis töltötte el, testét borzongás járta át, s összetett kézzel tiszteletét ajánlotta a Legfelsőbb Úrnak. Természetesen azonban mindezt nem félelemből tette, hanem a Legfelsőbb Úr iránti csodálatból. A látvány ámulattal töltötte el, s ez felülkerekedett a természetes, szeretetteljes baráti viszonyon.