Skip to main content

TEXT 25

25. VERS

Devanagari

Devanagari

शनै: शनैरुपरमेद्‍बुद्ध्या धृतिगृहीतया ।
आत्मसंस्थं मन: कृत्वा न किञ्चिदपि चिन्तयेत् ॥ २५ ॥

Text

Szöveg

śanaiḥ śanair uparamed
buddhyā dhṛti-gṛhītayā
ātma-saṁsthaṁ manaḥ kṛtvā
na kiñcid api cintayet
śanaiḥ śanair uparamed
buddhyā dhṛti-gṛhītayā
ātma-saṁsthaṁ manaḥ kṛtvā
na kiñcid api cintayet

Synonyms

Szó szerinti jelentés

śanaiḥ — gradually; śanaiḥ — step by step; uparamet — one should hold back; buddhyā — by intelligence; dhṛti-gṛhītayā — carried by conviction; ātma-saṁstham — placed in transcendence; manaḥ — mind; kṛtvā — making; na — not; kiñcit — anything else; api — even; cintayet — should think of.

śanaiḥ – fokozatosan; śanaiḥ – lépésről lépésre; uparamet – vissza kell tartania; buddhyā – az értelem által; dhṛti-gṛhītayā – meggyőződéssel; ātma-saṁstham – a transzcendensben megállapodottá; manaḥ – az elmét; kṛtvā – téve; na – ne; kiñcit – bármi másra; api – se; cintayet – gondoljon.

Translation

Fordítás

Gradually, step by step, one should become situated in trance by means of intelligence sustained by full conviction, and thus the mind should be fixed on the Self alone and should think of nothing else.

Az ember teljes meggyőződéssel, értelme segítségével fokozatosan, lépésről lépésre szilárduljon meg a transzban, s így elméjét rögzítse egyedül az önvalóra. Semmi másra ne gondoljon.

Purport

Magyarázat

By proper conviction and intelligence one should gradually cease sense activities. This is called pratyāhāra. The mind, being controlled by conviction, meditation and cessation from the senses, should be situated in trance, or samādhi. At that time there is no longer any danger of becoming engaged in the material conception of life. In other words, although one is involved with matter as long as the material body exists, one should not think about sense gratification. One should think of no pleasure aside from the pleasure of the Supreme Self. This state is easily attained by directly practicing Kṛṣṇa consciousness.

Helyes meggyőződése és értelme segítségével az embernek fokozatosan el kell érnie a pratyāhārának nevezett szintet, ahol minden érzéktevékenység megszűnik. Az elmének, melyet az ember a meggyőződés, a meditáció és az érzéktevékenységek beszüntetése segítségével megzabolázott, meg kell állapodnia a transzban, azaz a samādhiban. Ezen a szinten nem kell már többé tartania attól, hogy újra visszatér az anyagi életfelfogás kötelékeibe. Más szóval tehát annak ellenére, hogy az ember mindaddig, míg anyagi teste van, kapcsolatban áll az anyaggal, nem szabad érzékkielégítésre gondolnia. A Legfelsőbb Én örömén kívül semmilyen boldogságra ne gondoljon. A Kṛṣṇa-tudat közvetlen gyakorlásával bárki könnyen eljuthat erre a szintre.