TEXT 6

6. VERS

Devanagari

सन्न्यासस्तु महाबाहो दु:खमाप्‍तुमयोगत: ।
योगयुक्तो मुनिर्ब्रह्म न चिरेणाधिगच्छति ॥ ६ ॥

Text

Szöveg

sannyāsas tu mahā-bāho
duḥkham āptum ayogataḥ
yoga-yukto munir brahma
na cireṇādhigacchati

Synonyms

Szó szerinti jelentés

sannyāsaḥ — the renounced order of life; tu — but; mahā-bāho — O mighty-armed one; duḥkham — distress; āptum — afflicts one with; ayogataḥ — without devotional service; yoga-yuktaḥ — one engaged in devotional service; muniḥ — a thinker; brahma — the Supreme; na cireṇa — without delay; adhigacchati — attains.

sannyāsaḥ – a lemondásban élők rendje; tu – de; mahā-bāho – ó, erős karú; duḥkham – szenvedést; āptum – elérni; ayogataḥ – odaadó szolgálat nélkül; yoga-yuktaḥ – az odaadó szolgálatot végző; muniḥ – gondolkodó; brahma – a Legfelsőbbet; na cireṇa – késedelem nélkül; adhigacchati – eléri.

Translation

Fordítás

Merely renouncing all activities yet not engaging in the devotional service of the Lord cannot make one happy. But a thoughtful person engaged in devotional service can achieve the Supreme without delay.

Az embert nem teheti boldoggá, ha pusztán lemond a tettekről, ám nem végez odaadó szolgálatot az Úrnak. Az odaadó szolgálatot végző bölcs azonban késedelem nélkül eléri a Legfelsőbbet.

Purport

Magyarázat

There are two classes of sannyāsīs, or persons in the renounced order of life. The Māyāvādī sannyāsīs are engaged in the study of Sāṅkhya philosophy, whereas the Vaiṣṇava sannyāsīs are engaged in the study of Bhāgavatam philosophy, which affords the proper commentary on the Vedānta-sūtras. The Māyāvādī sannyāsīs also study the Vedānta-sūtras, but use their own commentary, called Śārīraka-bhāṣya, written by Śaṅkarācārya. The students of the Bhāgavata school are engaged in the devotional service of the Lord, according to pāñcarātrikī regulations, and therefore the Vaiṣṇava sannyāsīs have multiple engagements in the transcendental service of the Lord. The Vaiṣṇava sannyāsīs have nothing to do with material activities, and yet they perform various activities in their devotional service to the Lord. But the Māyāvādī sannyāsīs, engaged in the studies of Sāṅkhya and Vedānta and speculation, cannot relish the transcendental service of the Lord. Because their studies become very tedious, they sometimes become tired of Brahman speculation, and thus they take shelter of the Bhāgavatam without proper understanding. Consequently their study of the Śrīmad-Bhāgavatam becomes troublesome. Dry speculations and impersonal interpretations by artificial means are all useless for the Māyāvādī sannyāsīs. The Vaiṣṇava sannyāsīs, who are engaged in devotional service, are happy in the discharge of their transcendental duties, and they have the guarantee of ultimate entrance into the kingdom of God. The Māyāvādī sannyāsīs sometimes fall down from the path of self-realization and again enter into material activities of a philanthropic and altruistic nature, which are nothing but material engagements. Therefore, the conclusion is that those who are engaged in Kṛṣṇa conscious activities are better situated than the sannyāsīs engaged in simple speculation about what is Brahman and what is not Brahman, although they too come to Kṛṣṇa consciousness, after many births.

A sannyāsīknak, vagyis az élet lemondott rendjébe tartozóknak két csoportja van. A māyāvādī sannyāsīk a sāṅkhya filozófiát, a vaiṣṇava sannyāsīk pedig a Vedānta-sūtrák helyes magyarázatát tartalmazó Bhāgavatam filozófiát tanulmányozzák. A māyāvādī sannyāsīk ugyan szintén tanulmányozzák a Vedānta-sūtrákat, de saját magyarázatuk, a Śaṅkarācārya által írt Śārīraka-bhāṣya alapján. A Bhāgavata-iskola tanítványai a pāñcarātrikī előírások szerint az Úr odaadó szolgálatának élnek, és ezért a vaiṣṇava sannyāsīk rendkívül szerteágazó tevékenységet folytatnak az Úr transzcendentális szolgálatában. Nekik semmi közük sincs az anyagi tettekhez, ám az Úr odaadó szolgálatában sokféle tettet végrehajtanak. A sāṅkhyát és a vedāntát tanulmányozó, spekuláló māyāvādī sannyāsīk azonban képtelenek megízlelni az Úr transzcendentális szolgálatát. Tanulmányaik unalmassá válnak számukra, így néha elegük lesz a Brahmanról való spekulálásból, s bár sem a tudásuk, sem a megközelítésmódjuk nem megfelelő, mégis a Bhāgavatamhoz fordulnak. Mindez oda vezet, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam tanulmányozása során nehézségekbe ütköznek. Unalmas spekulációjuk és természetellenes, személytelen magyarázataik mind hasznavehetetlenek. Az odaadó szolgálatot végző vaiṣṇava sannyāsīk ellenben boldogok transzcendentális kötelességeik végrehajtása közben, s biztos, hogy végül bejutnak Isten országába. A māyāvādī sannyāsīk néha elbuknak az önmegvalósítás útján, s ismét a filantrópia vagy az altruizmus anyagi tetteibe fognak, amelyek szintén csak materialista tevékenységek. A végkövetkeztetés tehát az, hogy a Kṛṣṇa-tudatban cselekvők helyzete jobb azokénál a sannyāsīkénál, akik azt próbálják kitalálni, hogy mi brahman és mi nem brahman, habár jó néhány élet után ők is Kṛṣṇa-tudatúak lesznek.