TEXT 23
23. VERS
Devanagari
Devanagari
कामक्रोधोद्भवं वेगं स युक्त: स सुखी नर: ॥ २३ ॥
Text
Szöveg
prāk śarīra-vimokṣaṇāt
kāma-krodhodbhavaṁ vegaṁ
sa yuktaḥ sa sukhī naraḥ
prāk śarīra-vimokṣaṇāt
kāma-krodhodbhavaṁ vegaṁ
sa yuktaḥ sa sukhī naraḥ
Synonyms
Szó szerinti jelentés
śaknoti – képes; iha eva – a jelenlegi testben; yaḥ – aki; soḍhum – eltűrni; prāk – mielőtt; śarīra – a testet; vimokṣaṇāt – elhagyná; kāma – vágyból; krodha – és dühből; udbhavam – keletkező; vegam – ösztönzést; saḥ – ő; yuktaḥ – transzban; saḥ – ő; sukhī – boldog; naraḥ – emberi lény.
Translation
Fordítás
Before giving up this present body, if one is able to tolerate the urges of the material senses and check the force of desire and anger, he is well situated and is happy in this world.
Ha valaki még jelen teste elhagyása előtt eljut oda, hogy képes eltűrni az anyagi érzékek ösztönzéseit, s felül tud kerekedni a vágy és a harag hatalmán, az a megfelelő helyzetben van, s boldog ebben a világban.
Purport
Magyarázat
If one wants to make steady progress on the path of self-realization, he must try to control the forces of the material senses. There are the forces of talk, forces of anger, forces of mind, forces of the stomach, forces of the genitals, and forces of the tongue. One who is able to control the forces of all these different senses, and the mind, is called gosvāmī, or svāmī. Such gosvāmīs live strictly controlled lives and forgo altogether the forces of the senses. Material desires, when unsatiated, generate anger, and thus the mind, eyes and chest become agitated. Therefore, one must practice to control them before one gives up this material body. One who can do this is understood to be self-realized and is thus happy in the state of self-realization. It is the duty of the transcendentalist to try strenuously to control desire and anger.
Ha valaki rendületlenül szeretne haladni az önmegvalósítás útján, meg kell próbálnia uralkodni az anyagi érzékek ösztönzésén – a beszéd, a düh, az elme, a gyomor, a nemi szervek és a nyelv késztetésén. Aki képes felülkerekedni e különféle érzékek és az elme ösztönzésén, azt gosvāmīnak vagy svāmīnak nevezik. A gosvāmīk rendkívül szigorú szabályokat követnek, s nem vesznek tudomást az érzékek ösztönzéséről. A kielégítetlen anyagi vágyak dühöt szülnek, mely izgatottá teszi az elmét, a mellkast és a szemet. Ezért az embernek gyakorolnia kell a felettük való uralmat, még mielőtt elhagyná ezt az anyagi testet. Aki képes erre, arról tudnunk kell, hogy megértette valódi énjét, s boldogan él az önmegvalósítás állapotában. A transzcendentalistának kötelessége, hogy kitartóan törekedjen a vágyak és a düh megfékezésére.