TEXT 23

23. VERS

Devanagari

गतसङ्गस्य मुक्तस्य ज्ञानावस्थितचेतसः ।
यज्ञायाचरतः कर्म समग्रं प्रविलीयते ॥ २३ ॥

Text

Szöveg

gata-saṅgasya muktasya
jñānāvasthita-cetasaḥ
yajñāyācarataḥ karma
samagraṁ pravilīyate

Synonyms

Szó szerinti jelentés

gata-saṅgasya — of one unattached to the modes of material nature; muktasya — of the liberated; jñāna-avasthita — situated in transcendence; cetasaḥ — whose wisdom; yajñāya — for the sake of Yajña (Kṛṣṇa); ācarataḥ — acting; karma — work; samagram — in total; pravilīyate — merges entirely.

gata-saṅgasya – annak, aki független az anyagi természet kötőerőitől; muktasya – a felszabadultnak; jñāna-avasthita – a transzcendensben megállapodott; cetasaḥ – bölcsességűnek; yajñāya – Yajña (Kṛṣṇa) kedvéért; ācarataḥ – végzett; karma – munkája; samagram – teljesen; pravilīyate – beleolvad.

Translation

Fordítás

The work of a man who is unattached to the modes of material nature and who is fully situated in transcendental knowledge merges entirely into transcendence.

Az anyagi természet kötőerőitől független, a transzcendentális tudásban elmerülő ember tettei teljes egészében a transzcendensbe olvadnak.

Purport

Magyarázat

Becoming fully Kṛṣṇa conscious, one is freed from all dualities and thus is free from the contaminations of the material modes. He can become liberated because he knows his constitutional position in relationship with Kṛṣṇa, and thus his mind cannot be drawn from Kṛṣṇa consciousness. Consequently, whatever he does, he does for Kṛṣṇa, who is the primeval Viṣṇu. Therefore, all his works are technically sacrifices because sacrifice aims at satisfying the Supreme Person, Viṣṇu, Kṛṣṇa. The resultant reactions to all such work certainly merge into transcendence, and one does not suffer material effects.

Teljesen Kṛṣṇa-tudatúvá válva az ember megszabadul minden kettősségtől, s így megtisztul az anyagi kötőerők szennyeződésétől is. Azért szabadulhat fel, mert ismeri eredeti helyzetét, kapcsolatát Kṛṣṇával, s így elméjét semmi sem térítheti el a Kṛṣṇa-tudattól. Bármit tesz tehát, azt Kṛṣṇáért, az eredeti Viṣṇuért teszi, s így valamennyi tette áldozat, mert annak hívják mindazt, aminek célja a Legfelsőbb Személy, Viṣṇu, Kṛṣṇa öröme. Az ilyen tett visszahatása kétségtelenül a transzcendensbe olvad, így az embernek nem kell szenvednie az anyagi visszahatásoktól.