TEXT 22
22. VERS
Devanagari
Devanagari
समः सिद्धावसिद्धौ च कृत्वापि न निबध्यते ॥ २२ ॥
Text
Szöveg
dvandvātīto vimatsaraḥ
samaḥ siddhāv asiddhau ca
kṛtvāpi na nibadhyate
dvandvātīto vimatsaraḥ
samaḥ siddhāv asiddhau ca
kṛtvāpi na nibadhyate
Synonyms
Szó szerinti jelentés
yadṛcchā – magától; lābha – nyereséggel; santuṣṭaḥ – elégedett; dvandva – kettősségen; atītaḥ – felülemelkedett; vimatsaraḥ – irigységtől mentes; samaḥ – rendíthetetlen; siddhau – sikerben; asiddhau – kudarcban; ca – is; kṛtvā – cselekedve; api – habár; na – sohasem; nibadhyate – kerül befolyás alá.
Translation
Fordítás
He who is satisfied with gain which comes of its own accord, who is free from duality and does not envy, who is steady in both success and failure, is never entangled, although performing actions.
Aki elégedett a magától kínálkozó nyereséggel, aki megszabadult az ellentétpároktól, aki nem irigy, s aki a sikerben és a kudarcban egyaránt rendíthetetlen, azt bár cselekszik, sohasem kötik le tettei.
Purport
Magyarázat
A Kṛṣṇa conscious person does not make much endeavor even to maintain his body. He is satisfied with gains which are obtained of their own accord. He neither begs nor borrows, but he labors honestly as far as is in his power, and is satisfied with whatever is obtained by his own honest labor. He is therefore independent in his livelihood. He does not allow anyone’s service to hamper his own service in Kṛṣṇa consciousness. However, for the service of the Lord he can participate in any kind of action without being disturbed by the duality of the material world. The duality of the material world is felt in terms of heat and cold, or misery and happiness. A Kṛṣṇa conscious person is above duality because he does not hesitate to act in any way for the satisfaction of Kṛṣṇa. Therefore he is steady both in success and in failure. These signs are visible when one is fully in transcendental knowledge.
A Kṛṣṇa-tudatú ember még teste fenntartása érdekében sem tesz erőfeszítést, s megelégszik a magától kínálkozó haszonnal. Nem koldul és nem kér kölcsön, hanem becsületesen dolgozik, legjobb tudása szerint. Elégedett azzal, amihez tisztességes munka révén hozzájut, s így függetlenül tartja fenn magát. Nem hagyja, hogy bárki tevékenysége megzavarja saját Kṛṣṇa-tudatú tetteit, ám az Úr szolgálata kedvéért bármit megtehet, az anyagi világ kettősségei nem zavarják meg. Ezek a kettősségek a hőség és hideg, fájdalom és boldogság stb. formájában érzékelhetők. A Kṛṣṇa-tudatú ember fölötte áll a kettősségeknek, mert Kṛṣṇa kedvéért kész bármit megtenni, éppen ezért a sikerben és a kudarcban egyaránt rendíthetetlen. Ezek a jelek akkor mutatkoznak meg, ha valaki teljes mértékben elsajátította a transzcendentális tudást.