TEXT 30

30. VERS

Devanagari

देही नित्यमवध्योऽयं देहे सर्वस्य भारत ।
तस्मात्सर्वाणि भूतानि न त्वं शोचितुमर्हसि ॥ ३० ॥

Text

Szöveg

dehī nityam avadhyo ’yaṁ
dehe sarvasya bhārata
tasmāt sarvāṇi bhūtāni
na tvaṁ śocitum arhasi

Synonyms

Szó szerinti jelentés

dehī — the owner of the material body; nityam — eternally; avadhyaḥ — cannot be killed; ayam — this soul; dehe — in the body; sarvasya — of everyone; bhārata — O descendant of Bharata; tasmāt — therefore; sarvāṇi — all; bhūtāni — living entities (that are born); na — never; tvam — you; śocitum — to lament; arhasi — deserve.

dehī – az anyagi test birtokosa; nityam – örökké; avadhyaḥ – elpusztíthatatlan; ayam – ez a lélek; dehe – a testben; sarvasya – mindenkié; bhārata – ó, Bharata leszármazottja; tasmāt – ezért; sarvāṇi – minden; bhūtāni – élőlényt (a megszületetteket); na – soha; tvam – neked; śocitum – siratni; arhasi – érdemes.

Translation

Fordítás

O descendant of Bharata, he who dwells in the body can never be slain. Therefore you need not grieve for any living being.

Ó, Bharata leszármazottja, egy élőlényért sem kell bánkódnod, hiszen a testben lakozót sohasem lehet elpusztítani!

Purport

Magyarázat

The Lord now concludes the chapter of instruction on the immutable spirit soul. In describing the immortal soul in various ways, Lord Kṛṣṇa establishes that the soul is immortal and the body is temporary. Therefore Arjuna as a kṣatriya should not abandon his duty out of fear that his grandfather and teacher – Bhīṣma and Droṇa – will die in the battle. On the authority of Śrī Kṛṣṇa, one has to believe that there is a soul different from the material body, not that there is no such thing as soul, or that living symptoms develop at a certain stage of material maturity resulting from the interaction of chemicals. Though the soul is immortal, violence is not encouraged, but at the time of war it is not discouraged when there is actual need for it. That need must be justified in terms of the sanction of the Lord, and not capriciously.

Az Úr ezzel fejezi be a soha meg nem változó lélekről szóló tanítását. Miközben sokféleképpen jellemzi a halhatatlan lelket, az Úr Kṛṣṇa bebizonyítja, hogy a lélek halhatatlan, míg a test ideiglenes. Arjunának éppen ezért kṣatriya lévén nem szabad hátat fordítania kötelességének csupán azért, mert attól fél, hogy nagyatyja és tanára – Bhīṣma és Droṇa – elesnek a csatában. Śrī Kṛṣṇára mint hiteles forrásra támaszkodva az embernek el kell hinnie, hogy a lélek létezik, s különbözik az anyagi testtől. Nem szabad azt gondolnia, hogy nincs lélek, vagy hogy az életjelenségek a kémiai anyagok kölcsönhatása következtében, az anyag fejlődésének bizonyos szintjén nyilvánulnak meg. A lélek halhatatlan, ám ez senkit nem jogosít fel az erőszakra. Egyedül háború esetén lehet erőszakhoz folyamodni, amikor valóban szükség van rá, s ezt az Úr jóváhagyása alapján, s nem az emberi szeszélyre hallgatva kell megítélni.