Skip to main content
Library » Bhagavad-gītā As It Is » Chapter Eighteen

TEXT 36

36. VERS

Devanagari

Devanagari

सुखं त्विदानीं त्रिविधं श‍ृणु मे भरतर्षभ ।
अभ्यासाद्रमते यत्र दु:खान्तं च निगच्छति ॥ ३६ ॥

Text

Szöveg

sukhaṁ tv idānīṁ tri-vidhaṁ
śṛṇu me bharatarṣabha
abhyāsād ramate yatra
duḥkhāntaṁ ca nigacchati
sukhaṁ tv idānīṁ tri-vidhaṁ
śṛṇu me bharatarṣabha
abhyāsād ramate yatra
duḥkhāntaṁ ca nigacchati

Synonyms

Szó szerinti jelentés

sukham — happiness; tu — but; idānīm — now; tri-vidham — of three kinds; śṛṇu — hear; me — from Me; bharata-ṛṣabha — O best amongst the Bhāratas; abhyāsāt — by practice; ramate — one enjoys; yatra — where; duḥkha — of distress; antam — the end; ca — also; nigacchati — gains.

sukham – boldogságot; tu – de; idānīm – most; tri-vidham – háromfélét; śṛṇu – halld; me – Tőlem; bharata-ṛṣabha – ó, Bhāraták legkiválóbbja; abhyāsāt – gyakorlással; ramate – élvez; yatra – ahol; duḥkha – boldogtalanságnak; antam – a végét; ca – is; nigacchati – eléri.

Translation

Fordítás

O best of the Bhāratas, now please hear from Me about the three kinds of happiness by which the conditioned soul enjoys, and by which he sometimes comes to the end of all distress.

Ó, legkiválóbb Bhārata, kérlek, hallj most Tőlem a háromféle boldogságról, amit a feltételekhez kötött lélek élvez, és amely néha minden szenvedésének véget vet!

Purport

Magyarázat

A conditioned soul tries to enjoy material happiness again and again. Thus he chews the chewed. But sometimes, in the course of such enjoyment, he becomes relieved from material entanglement by association with a great soul. In other words, a conditioned soul is always engaged in some type of sense gratification, but when he understands by good association that it is only a repetition of the same thing, and he is awakened to his real Kṛṣṇa consciousness, he is sometimes relieved from such repetitive so-called happiness.

A feltételekhez kötött lélek újra meg újra élvezni próbálja az anyagi boldogságot, azaz rágja a már megrágottat. Néha azonban élvezete során egy nagy lélek társaságában megszabadul az anyagi kötelékektől. A feltételekhez kötött lélek mindig valamilyen érzékkielégítéssel foglalkozik, de ha a jó társaság hatására megérti, hogy ez semmi újat nem hoz számára, és igazi Kṛṣṇa-tudatára ébred, akkor megszabadulhat attól az újra és újra ismétlődő dologtól, amit boldogságnak nevez.