TEXT 23

23. VERS

Devanagari

ॐ तत्सदिति निर्देशो ब्रह्मणस्त्रिविध: स्मृत: ।
ब्राह्मणास्तेन वेदाश्च यज्ञाश्च विहिता: पुरा ॥ २३ ॥

Text

Szöveg

oṁ tat sad iti nirdeśo
brahmaṇas tri-vidhaḥ smṛtaḥ
brāhmaṇās tena vedāś ca
yajñāś ca vihitāḥ purā

Synonyms

Szó szerinti jelentés

oṁ — indication of the Supreme; tat — that; sat — eternal; iti — thus; nirdeśaḥ — indication; brahmaṇaḥ — of the Supreme; tri-vidhaḥ — threefold; smṛtaḥ — is considered; brāhmaṇāḥ — the brāhmaṇas; tena — with that; vedāḥ — the Vedic literature; ca — also; yajñāḥ — sacrifice; ca — also; vihitāḥ — used; purā — formerly.

oṁ – utalás a Legfelsőbbre; tat – az; sat – örökkévaló; iti – így; nirdeśaḥ – utalás; brahmaṇaḥ – a Legfelsőbbre; tri-vidhaḥ – háromszoros; smṛtaḥ – van tekintve; brāhmaṇāḥ – a brāhmaṇák; tena – azzal; vedāḥ – a védikus irodalom; ca – szintén; yajñāḥ – áldozatok; ca – is; vihitāḥ – azokat használták; purā – előzőleg.

Translation

Fordítás

From the beginning of creation, the three words oṁ tat sat were used to indicate the Supreme Absolute Truth. These three symbolic representations were used by brāhmaṇas while chanting the hymns of the Vedas and during sacrifices for the satisfaction of the Supreme.

Oṁ tat sat: e három szó a teremtés kezdete óta a Legfelsőbb Abszolút Igazságra utal. E három szót, amely jelképesen az Abszolút Igazságot képviseli, a brāhmaṇák a Védák himnuszait zengve és a Legfelsőbb elégedettsége érdekében végzett áldozatok során ejtik ki.

Purport

Magyarázat

It has been explained that penance, sacrifice, charity and foods are divided into three categories: the modes of goodness, passion and ignorance. But whether first class, second class or third class, they are all conditioned, contaminated by the material modes of nature. When they are aimed at the Supreme – oṁ tat sat, the Supreme Personality of Godhead, the eternal – they become means for spiritual elevation. In the scriptural injunctions such an objective is indicated. These three words, oṁ tat sat, particularly indicate the Absolute Truth, the Supreme Personality of Godhead. In the Vedic hymns, the word oṁ is always found.

Elmondtuk, hogy a vezeklés, az adományozás és az étel a három kötőerőnek – a jóságnak, a szenvedélynek és a tudatlanságnak – megfelelően háromféle lehet. Ám tartozzanak akár az első, akár a második, akár a harmadik csoportba, feltételekhez vannak kötve, s a természet anyagi kötőerői fertőzik be őket. Ha azonban céljuk a Legfelsőbb – oṁ tat sat, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az örökkévaló –, akkor a lelki fejlődést segítik elő. Az írások parancsai ezt ajánlják. Ez a három szó, oṁ tat sat, kifejezetten az Abszolút Igazságot, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelenti. A védikus himnuszokban mindig ott találjuk az oṁ szót.

One who acts without following the regulations of the scriptures will not attain the Absolute Truth. He will get some temporary result, but not the ultimate end of life. The conclusion is that the performance of charity, sacrifice and penance must be done in the mode of goodness. Performed in the mode of passion or ignorance, they are certainly inferior in quality. The three words oṁ tat sat are uttered in conjunction with the holy name of the Supreme Lord, e.g., oṁ tad viṣṇoḥ. Whenever a Vedic hymn or the holy name of the Supreme Lord is uttered, oṁ is added. This is the indication of Vedic literature. These three words are taken from Vedic hymns. Oṁ ity etad brahmaṇo nediṣṭhaṁ nāma indicates the first goal. Then tat tvam asi (Chāndogya Upaniṣad 6.8.7) indicates the second goal. And sad eva saumya (Chāndogya Upaniṣad 6.2.1) indicates the third goal. Combined they become oṁ tat sat. Formerly when Brahmā, the first created living entity, performed sacrifices, he indicated by these three words the Supreme Personality of Godhead. Therefore the same principle has always been followed by disciplic succession. So this hymn has great significance. Bhagavad-gītā recommends, therefore, that any work done should be done for oṁ tat sat, or for the Supreme Personality of Godhead. When one performs penance, charity and sacrifice with these three words, he is acting in Kṛṣṇa consciousness. Kṛṣṇa consciousness is a scientific execution of transcendental activities which enables one to return home, back to Godhead. There is no loss of energy in acting in such a transcendental way.

Aki a szentírások szabályait figyelmen kívül hagyva cselekszik, az nem juthat el az Abszolút Igazságig. Csupán átmeneti eredményekre számíthat, az élet végső célját azonban nem éri el. A végkövetkeztetés tehát az, hogy az adományozást, az áldozatokat és a vezeklést a jóság kötőerejében kell végrehajtani. Ha a szenvedély és a tudatlanság minősége jellemző rájuk, e tettek mindenképpen alacsonyabb rendűek. A három szót – oṁ tat sat – a Legfelsőbb Úr szent nevéhez kapcsolva ejtik ki, pl. oṁ tad viṣṇoḥ. Ha valaki a védikus himnuszokat vagy a Legfelsőbb Úr szent nevét énekli, mindig hozzáteszi az oṁ szót. Ezt írják elő a Védák. E három szó a védikus himnuszokból származik. Az oṁ ity etad brahmaṇo nediṣṭhaṁ nāma (Ṛg-veda) az első célra, a tat tvam asi (Chāndogya-upaniṣad 6.8.7) a másodikra, a sad eva saumya (Chāndogya-upaniṣad 6.2.1) pedig a harmadikra utal. Ezek egyesítéséből származik az oṁ tat sat. Amikor Brahmā, az első teremtett lény áldozatokat mutatott be, ezzel a három szóval utalt az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. A tanítványi láncolat éppen ezért ugyanezt az elvet követi. Ez a himnusz tehát nagyon fontos. A Bhagavad-gītā azt ajánlja, hogy minden tettet az oṁ tat sat, az Istenség Legfelsőbb Személyisége érdekében kell végrehajtanunk. Ha valaki e három szót kiejtve végez lemondásokat, adományoz vagy mutat be áldozatot, az Kṛṣṇa-tudatban cselekszik. A Kṛṣṇa-tudat olyan transzcendentális cselekedetek tudományos végrehajtása, melyek képessé teszik az embert arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Ha ily módon, transzcendentálisan cselekszünk, energiánk nem vész kárba.