TEXT 11
11. VERS
Devanagari
Devanagari
यष्टव्यमेवेति मन: समाधाय स सात्त्विक: ॥ ११ ॥
Text
Szöveg
vidhi-diṣṭo ya ijyate
yaṣṭavyam eveti manaḥ
samādhāya sa sāttvikaḥ
vidhi-diṣṭo ya ijyate
yaṣṭavyam eveti manaḥ
samādhāya sa sāttvikaḥ
Synonyms
Szó szerinti jelentés
aphala-ākāṅkṣibhiḥ — by those devoid of desire for result; yajñaḥ — sacrifice; vidhi-diṣṭaḥ — according to the direction of scripture; yaḥ — which; ijyate — is performed; yaṣṭavyam — must be performed; eva — certainly; iti — thus; manaḥ — mind; samādhāya — fixing; saḥ — it; sāttvikaḥ — in the mode of goodness.
aphala-ākāṅkṣibhiḥ – a tetteik eredményére nem vágyók által; yajñaḥ – áldozat; vidhi-diṣṭaḥ – az írások irányítása szerinti; yaḥ – amelyik; ijyate – végzett; yaṣṭavyam – végre kell hajtani; eva – bizony; iti – így; manaḥ – az elmét; samādhāya – rögzítve; saḥ – az; sāttvikaḥ – a jóság minőségében lévő.
Translation
Fordítás
Of sacrifices, the sacrifice performed according to the directions of scripture, as a matter of duty, by those who desire no reward, is of the nature of goodness.
Az áldozatok közül az tartozik a jóság kötőerejébe, amelyet az írások szabályai szerint, kötelességből hajtanak végre, anélkül hogy ennek fejében jutalomra vágynának.
Purport
Magyarázat
The general tendency is to offer sacrifice with some purpose in mind, but here it is stated that sacrifice should be performed without any such desire. It should be done as a matter of duty. Take, for example, the performance of rituals in temples or in churches. Generally they are performed with the purpose of material benefit, but that is not in the mode of goodness. One should go to a temple or church as a matter of duty, offer respect to the Supreme Personality of Godhead and offer flowers and eatables without any purpose of obtaining material benefit. Everyone thinks that there is no use in going to the temple just to worship God. But worship for economic benefit is not recommended in the scriptural injunctions. One should go simply to offer respect to the Deity. That will place one in the mode of goodness. It is the duty of every civilized man to obey the injunctions of the scriptures and offer respect to the Supreme Personality of Godhead.
Az emberek általában hajlamosak arra, hogy valamilyen szándékkal áldozzanak, ám ebben a versben az áll, hogy az áldozatot az eredményre való vágy nélkül, kötelességből kell végrehajtani. Vegyük például a templomokban végzett szertartásokat. Általában az anyagi haszon reményében mutatják be őket, így nem a jóság kötőereje jellemző rájuk. Az embernek kötelességből kell templomba járnia, hogy a tiszteletével együtt virágot és ételt ajánljon fel az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, anélkül hogy bármilyen anyagi nyereségre vágyna. Az emberek azt hiszik, hogy semmi haszna csupán azért templomba járni, hogy ott Istent imádjuk. Az írások azonban nem ajánlják az anyagi áldás reményében végzett imádatot. A jóság szintjére úgy tudunk felemelkedni, ha kizárólag azért járunk templomba, hogy kinyilvánítsuk a tiszteletünket a mūrti előtt. Minden civilizált embernek kötelessége, hogy engedelmeskedjék a szentírások parancsainak, és kifejezze a tiszteletét az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt.