TEXT 5

5. VERS

Devanagari

दैवी सम्पद्विमोक्षाय निबन्धायासुरी मता ।
मा श‍ुच: सम्पदं दैवीमभिजातोऽसि पाण्डव ॥ ५ ॥

Text

Szöveg

daivī sampad vimokṣāya
nibandhāyāsurī matā
mā śucaḥ sampadaṁ daivīm
abhijāto ’si pāṇḍava

Synonyms

Szó szerinti jelentés

daivī — transcendental; sampat — assets; vimokṣāya — meant for liberation; nibandhāya — for bondage; āsurī — demoniac qualities; matā — are considered; mā — do not; śucaḥ — worry; sampadam — assets; daivīm — transcendental; abhijātaḥ — born of; asi — you are; pāṇḍava — O son of Pāṇḍu.

daivī – transzcendentális; sampat – tulajdonságok; vimokṣāya – a felszabadulást szolgálják; nibandhāya – kötöttséghez vezetnek; āsurī – a démonikus tulajdonságok; matā – így tekintik; mā – ne; śucaḥ – aggódj; sampadam – tulajdonságokkal; daivīm – transzcendentális; abhijātaḥ – született; asi – vagy; pāṇḍava – ó, Pāṇḍu fia.

Translation

Fordítás

The transcendental qualities are conducive to liberation, whereas the demoniac qualities make for bondage. Do not worry, O son of Pāṇḍu, for you are born with the divine qualities.

A transzcendentális tulajdonságok a felszabaduláshoz vezetnek, míg a démonikusak kötöttséget eredményeznek. Ne aggódj, ó, Pāṇḍu fia, mert te isteni jellemmel születtél!

Purport

Magyarázat

Lord Kṛṣṇa encouraged Arjuna by telling him that he was not born with demoniac qualities. His involvement in the fight was not demoniac, because he was considering the pros and cons. He was considering whether respectable persons such as Bhīṣma and Droṇa should be killed or not, so he was not acting under the influence of anger, false prestige or harshness. Therefore he was not of the quality of the demons. For a kṣatriya, a military man, shooting arrows at the enemy is considered transcendental, and refraining from such a duty is demoniac. Therefore there was no cause for Arjuna to lament. Anyone who performs the regulative principles of the different orders of life is transcendentally situated.

Az Úr Kṛṣṇa megnyugtatja Arjunát, hogy nem démoni jellemmel született. Hogy részt vesz a csatában, az nem tekinthető démoninak, hiszen minden érvet és ellenérvet figyelembe véve döntött így. Jól átgondolta, vajon megölheti-e az olyan tiszteletre méltó személyiségeket, mint Bhīṣma és Droṇa, így hát nem a düh, a tekintélyvágy vagy a kegyetlenség befolyásolta tetteit. Mindez arra utal, hogy Arjuna egyáltalán nem volt démoni jellemű. Ha egy kṣatriya, egy harcos lenyilazza ellenségeit, az transzcendentális tett, míg ha meghátrál e kötelessége végrehajtása elől, az démonikus. Arjunának tehát nem volt oka a kesergésre. Aki betartja a különféle életrendekre vonatkozó szabályozó elveket, annak a helyzete transzcendentálisnak tekinthető.