TEXT 23
23. VERS
Devanagari
Devanagari
न स सिद्धिमवाप्नोति न सुखं न परां गतिम् ॥ २३ ॥
Text
Szöveg
vartate kāma-kārataḥ
na sa siddhim avāpnoti
na sukhaṁ na parāṁ gatim
vartate kāma-kārataḥ
na sa siddhim avāpnoti
na sukhaṁ na parāṁ gatim
Synonyms
Szó szerinti jelentés
yaḥ — anyone who; śāstra-vidhim — the regulations of the scriptures; utsṛjya — giving up; vartate — remains; kāma-kārataḥ — acting whimsically in lust; na — never; saḥ — he; siddhim — perfection; avāpnoti — achieves; na — never; sukham — happiness; na — never; parām — the supreme; gatim — perfectional stage.
yaḥ – aki; śāstra-vidhim – az írások szabályozó elveit; utsṛjya – feladván; vartate – marad; kāma-kārataḥ – a vágy hatására önkényesen cselekvő; na – sohasem; saḥ – ő; siddhim – a tökéletességet; avāpnoti – eléri; na – sohasem; sukham – boldogságot; na – sohasem; parām – a legfelsőbb; gatim – tökéletes szintet.
Translation
Fordítás
He who discards scriptural injunctions and acts according to his own whims attains neither perfection, nor happiness, nor the supreme destination.
De aki félredobja az írások parancsolatait, és saját kénye-kedvére cselekszik, az sem a tökéletességet, sem a boldogságot, sem a legvégső célt nem éri el.
Purport
Magyarázat
As described before, the śāstra-vidhi, or the direction of the śāstra, is given to the different castes and orders of human society. Everyone is expected to follow these rules and regulations. If one does not follow them and acts whimsically according to his lust, greed and desire, then he never will be perfect in his life. In other words, a man may theoretically know all these things, but if he does not apply them in his own life, then he is to be known as the lowest of mankind. In the human form of life, a living entity is expected to be sane and to follow the regulations given for elevating his life to the highest platform, but if he does not follow them, then he degrades himself. But even if he follows the rules and regulations and moral principles and ultimately does not come to the stage of understanding the Supreme Lord, then all his knowledge becomes spoiled. And even if he accepts the existence of God, if he does not engage himself in the service of the Lord his attempts are spoiled. Therefore one should gradually raise himself to the platform of Kṛṣṇa consciousness and devotional service; it is then and there that he can attain the highest perfectional stage, not otherwise.
Az előzőekben már említettük, hogy a śāstra-vidhi, vagyis a śāstra útmutatása az emberi társadalom kasztjaira és rendjeire vonatkozik. Mindenkinek be kell tartania ezeket a szabályokat és előírásokat. Ha valaki mégsem tesz így, hanem a kéjvágytól, mohóságtól és vágytól hajtva önkényesen cselekszik, élete sohasem lesz tökéletes. Úgy is mondhatnánk, hogy ha valaki tudja mindezt elméletben, de nem eszerint él, akkor az emberiség legaljához tartozik. Az emberi életformában az élőlénynek kötelessége, hogy józanul cselekedjék, és kövesse a szabályokat, amelyek azt segítik elő, hogy az élet legmagasabb szintjét elérje. Ha nem követi ezeket, a mélybe süllyed. De még ha a szabályokat és az előírásokat az erkölcs elveivel együtt be is tartja, ha végül nem jut el a Legfelsőbb Úr megismerésének szintjére, akkor minden tudása hiábavaló volt. Még Isten létét is elfogadhatja, ám ha nem végez szolgálatot az Úrnak, akkor minden törekvésében kudarcot vall. Az embernek éppen ezért fokozatosan a Kṛṣṇa-tudat és az odaadó szolgálat síkjára kell emelkednie. Egyedül ott és akkor fogja elérni a legtökéletesebb szintet.
The word kāma-kārataḥ is very significant. A person who knowingly violates the rules acts in lust. He knows that this is forbidden, but still he acts. This is called acting whimsically. He knows that this should be done, but still he does not do it; therefore he is called whimsical. Such persons are destined to be condemned by the Supreme Lord. Such persons cannot have the perfection which is meant for the human life. The human life is especially meant for purifying one’s existence, and one who does not follow the rules and regulations cannot purify himself, nor can he attain the real stage of happiness.
A kāma-kārataḥ szó nagyon fontos. Aki tudatosan megszegi a szabályokat, az az anyagi vágyak ösztönzésére cselekszik. Tudja, hogy ez tilos, mégis megteszi. Ezt értjük önkényes cselekvés alatt. Aki tudja, hogy ezt kellene tennie vagy azt, mégsem teszi, az önkényes. Az ilyen embert a Legfelsőbb Úr óhatatlanul elítéli, s így nem érheti el azt a tökéletességet, amit az emberi élet nyújtani tud. Az emberi élet arra való, hogy megtisztuljunk, de aki nem a szabályok szerint él, az nem tisztulhat meg, s nem érheti el az igazi boldogságot sem.